Rosty Pál (földrajztudós)

magyar földrajztudós, néprajztudós, fotográfus, az MTA levelező tagja

Rosti Pál (Paul de Rosti), született Barkóczi Rosty Pál István Ferenc de Paula[1] (Pest, 1830. november 29.Dunapentele, 1874. december 7.) magyar földrajztudós, néprajztudós, fotográfus, az MTA levelező tagja. Nevét családtagjaival ellentétben i-vel írta.

Rosty Pál
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Született 1830. november 29.
Pest
Elhunyt 1874. december 7. (44 évesen)
Dunapentele
Állampolgársága magyar
SzüleiRosty Albert
Foglalkozása geográfus, néprajztudós, fotográfus
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosty Pál témájú médiaállományokat.

Családja és származásaSzerkesztés

A dunántúli római katolikus nemesi származású barkóczi Rosty családban született. Apja, Rosty Albert (1779–1847) Békés vármegye főjegyzője, majd alispánja. Anyja, ehrenberghi Eckstein Anna (1801–1843), ehrenbergi Eckstein Ferenc orvosdoktor, császári és királyi tanácsos és Wehner Erzsébet lánya volt. Rosti Pál nagyapja, Rosty Pál (17451810) főhadnagy, elítélt jakobinus, dédapja, barkóczi Rosty Ferenc (17181790), Vas vármegyei alispán, királyi tanácsos és vármegyei követ volt. Rosty Pál nagyapjának a húga, barkóczi Rosty Katalin (1753-1787), akinek a férje, mezőszegedi Szegedy Ignác (17361796), Zala vármegye alispánja és királyi tanácsos volt; Szegedy Ignác és Rosty Katalin lánya pedig mezőszegedi Szegedy Róza, Kisfaludy Sándor költőnek a felesége volt. Dédapjának Rosty Ferenc alispánnak a két nővére barkóczi Rosty Anna Mária (1722-1784), akinek a férje boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) Zala vármegyei alispán; valamint barkóczi Rosty Katalin, szalapatakai Nagy Mihály (1706-1756) zalai alispánnak, királyi tanácsosnak a hitvese volt. Rosty Pál keresztszülei, bezerédi Bezerédj István (17961856), tolnai követ, és neje bezerédi Bezerédj Amália (18041837) voltak.

ÉleteSzerkesztés

Az ifjú Rostit az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lelkesítette, a Károlyi-huszárezredben szolgált. A világosi fegyverletétel, (1849. augusztus 13.) után sógora, Trefort Ágoston segítségével előbb Münchenbe, majd Párizsba emigrált. Münchenben a természettudományokkal, különösen kémiával foglalkozott, Párizsban a fényképezés kötötte le figyelmét (az első magyar fotográfusok egyike). Alapos földrajzi és néprajzi ismeretekre is szert tett. 1856. augusztus 4-én hajóra szállt, és az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Felkereste Texast, majd Mexikót, a közép-amerikai szigetvilágot és Havannát. 1857. március 10.-án a venezuelai La Guaira kikötőbe érkezett. Caracasban tartózkodott, és összesen 5 hónapig volt Venezuelában. A német származású Vollmer Franz venezuelai földesúr "El Palmar" nevű földbirtokán, Aragua államban tartózkodott a leghosszabb ideig.[2][3] Két és fél év után 1859. február 26-án érkezett vissza hazájába. Útja során készített felvételeiből hazatérte után 5 fényképalbumot köttetett Párizsban: egyet az utazását inspiráló Alexander von Humboldtnak, egyet a Magyar Nemzeti Múzeumnak, hármat pedig leánytestvéreinek, Ágnesnek, Ilonának és Annának ajándékozott. Ma valamennyi ismert album közül az Amadei (született Rosty) Annának adott példány a legteljesebb: 47, a mai Kuba, Venezuela és Mexikó területén készült fényképet tartalmaz.[4]

 
Rosty Pál – Székely Bertalan festménye (1862)

Élményeit és tapasztalatait az Úti emlékezetek Amerikából című művében tette közzé (Pest, 1861).[5] Tudományos körökben is feltűnést keltett munkája; 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1860-tól hol Pesten, hol Dunapentelén élt, 1860 decemberében a megyei bizottmány tagjai sorában találjuk. Rosti Pál legalább akkora figyelmet fordított testi, fizikai állapota karbantartására, mint szelleme pallérozására.[6] Társaival megalapítja a Budapesti Hajósegyletet. 1862-ben ketten Birly Istvánnal Rotterdamtól Pestig nemzetközi figyelmet keltő csónaktúrát teljesítenek (mai fogalmak szerint egy kétevezős, némileg felvitorlázható lélekvesztőn), ami korábban még senkinek sem sikerült.

Tagja volt Dunapentele (1871-től nagyközség) képviselő-testületének. 1870-ben a Dunapentelei Kaszinó Társaság egyik alapítója, mely a település első polgári értékeken alapuló és azokat kifejező kulturális egyesülete. 1872-től Fejér vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja. Dunapentele szellemi arculatának meghatározó személyisége, de az ország székvárosában is megbecsült tagja a szellemi életnek. Sógorai, Eötvös József és Trefort Ágoston révén a vallás- és közoktatásügyek beavatott ismerője. Az 1870-es évek elején súlyosan megbetegedett, a fővárosból Dunapentelére költözött, s a "ritka, szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes kerti Tusculanumban[7] lakott". Itt érte a halál 1874. december 7-én. Végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

UtóéleteSzerkesztés

2018 őszén a Humboldtnak ajánlott album képeiből nyílt kiállítás a kölni Ludwig Múzeumbam. 2019 februárjában, a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott emlékülésen[8] jelentették be a Rosti Pál-díj megalapítását. A díjat első ízben 2020-ban[9] ítélte oda az elmúlt 5 év legjobb magyar fotókönyvének választott munkáért a szakmai zsüri.[10]


JegyzetekSzerkesztés

  1. familysearch.org: Rosty Pál születésének adatlapja
  2. Venezuela Siglo XIX en fotografiaPÁL RÖSTI
  3. Walberto Follmer foundation- Rosty Pál en Venezuela
  4. Apertúra – Fisli Éva: Fényrajz és elmeél – Rosti Pál fényképi gyűjteménye, 1858 (LVII. – 2018. szeptember - október) – MAFOT (magyar nyelven). mafot.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)
  5. Előzetesen: Délamerikai képek. In: Új Magyar Muzeum. X. év. V. füzet. 261-284. old. Online
  6. Az első magyar fotóalbum készítője kalandosabb életet élt, mint Verne hősei (hu-HU nyelven). Fidelio.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)
  7. Kies, magányos, békés hely (latin eredetű kifejezés). Nem azonos Érd városrészével.
  8. Rosti 160 | Emlékülés (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Múzeum, 2019. február 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)
  9. ROSTI PÁL - díj (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Múzeum, 2020. február 18. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)
  10. Megvan az első Rosti Pál-díj nyertese (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Múzeum, 2020. február 25. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés