Főmenü megnyitása

Rozsnyói Sándor, eredetileg Rosner (Zalaegerszeg, 1930. november 24.Sydney, 2014. szeptember 2.[3]) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó.

Rozsnyói Sándor
Született 1930. november 24.
Zalaegerszeg
Elhunyt 2014. szeptember 2. (83 évesen)[1]
Sydney[2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása atléta

Magasság185 cm
Súly71 kg
Szerzett érmek
Atlétika
Magyarország színeiben
Olimpiai játékok
ezüst
1956, Melbourne
3000 méter akadályfutás
Európa-bajnokság
arany
1954, Bern
3000 méter akadályfutás

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Sportpályafutását gimnazistaként a ZTE (Zalaegerszegi Torna Egylet) kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, és a főiskola egyesületének (TF DISZ, később TF Haladás) kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. Simek Ferenc atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a Petőfi VTSK egyesületben folytatta, egyúttal a Budapesti Haladás atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett.[4]

Az olimpia után nem tért haza, Ausztriában telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt Ausztráliába. Nyugalomba vonulásáig Sydneyben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.

SporteredményeiSzerkesztés

Akadályfutásban:

  • olimpiai 2. helyezett: 1956, Melbourne (8:43,6)
  • Európa-bajnok: 1954, Bern (8:49,6)
  • kétszeres világcsúcstartó:
    • 8:49,6 (Bern, 1954. augusztus 28.)
    • 8:35,6 (Budapest, 1956. szeptember 16.)
  • négyszeres magyar csúcstartó:
    • 8:49,6 (1954)
    • 4:48,0 (1955)
    • 8:45,2 (1955)
    • 8:35,6 (1956)
  • magyar bajnok: 1954, 1955

ElismerésekSzerkesztés

  • 2006. évi Nemzetközi Fair Play (International Fair Play Committee) díj

A diploma odaítélésének indoka, hogy az először kizárt angol futót a britek fellebbezésére hirdették ki a 3000 méteres akadályfutás győztesének a melbourne-i olimpián. Ehhez azonban Rozsnyói Sándor vallomására is szükség volt: „Csak annyit kellett volna mondanom, hogy Brasher akadályozott, s már enyém is az aranyérem. Ez viszont nem történt meg, így nem mondhattam mást.”[5][6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. magyar, http://sportgeza.hu/atletika/2014/09/04/elhunyt_rozsnyoi_sandor_olimpiai_ezustermes_atleta/
  2. Freebase-adatdump
  3. Sport Géza – Meghalt a legsportszerűbb magyar olimpiai érmes (magyar nyelven). © 1999-2014 Index.hu Zrt., 2014. szeptember 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
  4. Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.
  5. Archivált másolat. [2011. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 28.)
  6. http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/20071207/franciaorszag_ko_andras_es_rozsnyoi_sandor_fair_play_dija

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés