Rudnay Béla

(1857–1932) magyar politikus, jogász

Rudnai és divékújfalusi Rudnay Béla Gábor István (Szénásfalu, Bars vármegye, 1857. október 1.Budapest, 1932. június 14.) a budapesti magyar királyi államrendőrség rendőrfőkapitány, Hont, Komárom és Nógrád vármegyék és szabad királyi városok volt főispánja, országgyűlési képviselő, a Magyar Királyi Szent István-rend vitéze, az Osztrák Császári Lipót-rend lovagja, családtörténész.[1][2]

Rudnai és divékújfalusi Rudnay Béla
Pesti Hírlap (1878-1944) Az év halottai. 1933.
Pesti Hírlap (1878-1944) Az év halottai. 1933.
Született 1857. október 1.
Szénásfalu, Bars vármegye
Elhunyt 1932. június 14. (74 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa nagybeliczi Birly Ilona (1861-1931)
Foglalkozása jogász,
országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő
  • rendőrfőkapitány (1896–1906, Budapest)
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Az ősrégi magyar nemesi származású rudnai és divékújfalusi Rudnay család sarja. Édesapja, Rudnay István (1827-1916), nyitrai alispán,[forrás?] földbirtokos, édesanyja, szentmiklósi és óvári Pongrácz Ilona (1830-1899) úrnő volt.[3] Az apai nagyszülei rudnói és divékújfalusi Rudnay Elek (1777-1834), földbirtokos és kesselökeői Majthyényi Júlia (1787-1874) voltak. Az anyai nagyszülei szentmiklósi és óvári Pongrácz Jusztin (1785-1857), törvényszéki bíró, földbirtokos és alfalvi Fogarassy Jozefa voltak. Az egyik fivére, Rudnay Sándor (1856-), jogtudor, ügyvéd, Nyitra város polgármestere, országgyűlési képviselő, a másik ifjabb Rudnay István (1867-1930), a Vaskorona rend lovagja, főszolgabíró, aki majd Trencsén vármegye alispánja volt.[4]

Jogi tanulmányait a Budapesti egyetemen végezte 1878-ban. Ezután Nyitra vármegye aljegyzője lett, 1880-ban főszolgabíróvá választották, 1884-étől a Nyitra vármegyei főszámvevői hivatalt töltötte be. 1887-ben Nyitra vármegye főjegyzője lett. A politikába belépve, 1892-ben országgyűlési képviselővé választották. 1894-ben Hont és Nógrád vármegyék főispánjává nevezték ki, és 1896-ban államrendőrségi főkapitány lett Budapesten. 1906-ban a Fejérváry-kormány alatt Budapest királyi biztosa volt, de még abban az évben nyugalomba vonult. 1910-ben a Nemzeti Munkapárti programmal országgyűlési képviselővé választották.

1932. június 14-én Budapesten hunyt el 74 évesen.

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

Felesége, nagybeliczi Birly Ilona (Nagybélic, Nyitra vármegye, 1861. április 19.Budapest, 1931. február 21.),[5] Birly Lajos (1835-1904), földbirtokos,[6] és giczi, assai és ablonczkürthi Ghyczy Anna (1843-1909) lánya volt.[7] Az apai nagyszülei nagybeliczi Birly Ede (17871854), királyi tanácsos, orvostanár, szülész, és Schedius Krisztina voltak. Az anyai nagyszülei giczi, assai és ablonczkürthi Ghyczy Károly (18061845), földbirtokos és szécsénkovácsi és jánosi Jánossy Johanna (18191885) voltak. Rudnay Béla és Birly Ilona házasságából született:

Családtörténeti kutatásaiSzerkesztés

Főleg családtörténeti tanulmányokat írt.

Őstörténeti és magyarság kutatói munkásságaSzerkesztés

Ezekben a témakörökben kutatásokat folytatott és tanulmányokat írt.[8][9]

JegyzetekSzerkesztés