Rudnay Béla

(1857–1932) magyar politikus, jogász
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 1.

Rudnai és divékújfalusi Rudnay Béla Gábor István (Szénásfalu, Bars vármegye, 1857. október 1.Budapest, 1932. június 14.) a budapesti magyar királyi államrendőrség rendőrfőkapitány, Hont, Komárom és Nógrád vármegyék és szabad királyi városok volt főispánja, országgyűlési képviselő, a Magyar Királyi Szent István-rend vitéze, az Osztrák Császári Lipót-rend lovagja, családtörténész.[1][2]

Rudnai és divékújfalusi Rudnay Béla
Pesti Hírlap (1878-1944) Az év halottai. 1933.
Pesti Hírlap (1878-1944) Az év halottai. 1933.
Született1857. október 1.
Szénásfalu, Bars vármegye
Elhunyt1932. június 14. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársanagybeliczi Birly Ilona (1861-1931)
Foglalkozásajogász,
országgyűlési képviselő
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1892. október 17.)
  • rendőrfőkapitány (1896–1906, Budapest)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
SablonWikidataSegítség

Családja és származása

szerkesztés

Az ősrégi magyar nemesi származású rudnai és divékújfalusi Rudnay család sarja. Édesapja, Rudnay István (1827-1916), nyitrai alispán,[forrás?] földbirtokos, édesanyja, szentmiklósi és óvári Pongrácz Ilona (1830-1899) úrnő volt.[3] Az apai nagyszülei rudnói és divékújfalusi Rudnay Elek (1777-1834), földbirtokos és kesselökeői Majthyényi Júlia (1787-1874) voltak. Az anyai nagyszülei szentmiklósi és óvári Pongrácz Jusztin (1785-1857), törvényszéki bíró, földbirtokos és alfalvi Fogarassy Jozefa voltak. Az egyik fivére, Rudnay Sándor (1856-), jogtudor, ügyvéd, Nyitra város polgármestere, országgyűlési képviselő, a másik ifjabb Rudnay István (1867-1930), a Vaskorona rend lovagja, főszolgabíró, aki majd Trencsén vármegye alispánja volt.[4]

Jogi tanulmányait a Budapesti egyetemen végezte 1878-ban. Ezután Nyitra vármegye aljegyzője lett, 1880-ban főszolgabíróvá választották, 1884-étől a Nyitra vármegyei főszámvevői hivatalt töltötte be. 1887-ben Nyitra vármegye főjegyzője lett. A politikába belépve, 1892-ben országgyűlési képviselővé választották. 1894-ben Hont és Nógrád vármegyék főispánjává nevezték ki, és 1896-ban államrendőrségi főkapitány lett Budapesten. 1906-ban a Fejérváry-kormány alatt Budapest királyi biztosa volt, de még abban az évben nyugalomba vonult. 1910-ben a Nemzeti Munkapárti programmal országgyűlési képviselővé választották.

1932. június 14-én Budapesten hunyt el 74 évesen.

Házassága és leszármazottjai

szerkesztés

Felesége, nagybeliczi Birly Ilona (Nagybélic, Nyitra vármegye, 1861. április 19.Budapest, 1931. február 21.),[5] Birly Lajos (1835-1904), földbirtokos,[6] és giczi, assai és ablonczkürthi Ghyczy Anna (1843-1909) lánya volt.[7] Az apai nagyszülei nagybeliczi Birly Flórián-Ede (17871854), királyi tanácsos, orvostanár, szülész, és Schedius Krisztina voltak. Az anyai nagyszülei giczi, assai és ablonczkürthi Ghyczy Károly (18061845), földbirtokos és szécsénkovácsi és jánosi Jánossy Johanna (18191885) voltak. Rudnay Béláné Birly Ilonának az apai nagynénje, nagybeliczi Birly Leopoldina (18211881),[8] akinek a férje barkóczi Rosty Zsigmond (18111875) író, hírlapíró, Fejér vármegye aljegyzője, 1848-as főhadnagy, Fejér megye fő-levéltárnoka, ügyvéd és földbirtokos.[9] Rudnay Béla és Birly Ilona házasságából született:

Családtörténeti kutatásai

szerkesztés

Főleg családtörténeti tanulmányokat írt.

Őstörténeti és magyarság kutatói munkássága

szerkesztés

Ezekben a témakörökben kutatásokat folytatott és tanulmányokat írt.[10][11]