Rudnay Sándor

Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Habsburg Birodalom, 1760. október 4. – Esztergom, Osztrák Császárság, 1831. szeptember 13.), a magyar nemesi Rudnay családból származó római katolikus egyházi személy, 1815 és 1819 között Erdély püspöke, majd 1819-től esztergomi hercegprímás, bíboros 1831-es haláláig. Az esztergomi bazilika építtetője.

Rudnay Sándor
Esztergomi hercegprímás
Született	1760. október 4. Vágszentkereszt
Elhunyt	1831. szeptember 13. (70 évesen) Esztergom
Sírhely	Szent Adalbert-főszékesegyház
Nemzetiség	magyar
Iskolái	Nagyszombati Egyetem
Munkássága
Felekezet	római katolikus
Pappá szentelés	1783. október 12. Nagyszombat
Püspökké szentelés	1816. április 21. Gyulafehérvár
Bíborossá kreálás	1826. október 2. Esztergom
Hivatal	Esztergomi érsek
Hivatali idő	1819 – 1831
Elődje	Habsburg–Estei Károly Ambrus
Utódja	Kopácsy József
Hivatal	Erdély püspöke
Hivatali idő	1815 – 1819
Elődje	Mártonffy József
Utódja	Szepesy Ignác
Rudnay Sándor aláírása
Rudnay Sándor a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Sándor témájú médiaállományokat.

Tanulmányai

Az ősrégi nemesi rudnai és divékújfalusi Rudnay család leszármazottja. Apja, Rudnay András (1730-1817) szolgabíró, anyja, jobaházi Dőry Anna (1736-1803) volt. Gimnáziumi tanulmányait Moravánban, Nyitrán a piaristáknál és a pozsonyi főgimnáziumban végezte. Filozófiát a nagyszombati Királyi Akadémián tanult, majd Budán a szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1783. október 12-én szentelték pappá Nagyszombatban. 1784-ben teológiai doktor.

Erdély püspöke

1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Rudnay a gyu­la­fe­hér­vá­ri vár­be­li bulgarita ko­los­tor­ban ál­ta­lá­nos szer­ze­te­si sze­mi­ná­ri­u­mot ala­pí­tott. Az új püspök a papneveldében tanuló 26 kispap számát három év alatt 50-re növelte és a szeminárium fenntartására évenként 16 000 forintot költött a saját vagyonából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Amikor 1816-ban éhínség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az ínségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére.

Fe­renc­ren­di no­ví­ci­u­sok 1819-ben jöt­tek először a szerzetesi szemináriumba. Itt kap­ták a ren­di ki­kép­zést, a te­o­ló­gi­ai stú­di­u­mo­kat az egy­ház­me­gyés kis­pap­ság­gal együtt az 1753-ban ala­pí­tott sze­mi­ná­ri­um­ban foly­tat­ták. Ezt a gya­kor­la­tot az 1822-es egy­ház­me­gyei zsi­nat megerősítette, ez a gyakorlat folytatódott egészen 1848-ig .

Esztergomi érsek

Szobra Vágmosócon

Rudnay Sándor, Esztergom régi fényének visszaállítója a szlovák művelődés mecénása és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestere.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906.  
• Mária Vyvíjalová 1998: Alexander Rudnay v kontexte národnoobrodenského hnutia

Külső hivatkozások

• Adatok Rudnay Sándorról

Előde: Mártonffy József

Erdélyi katolikus püspök 1815–1819

Utóda: Szepesy Ignác

Elődje: Habsburg–Estei Károly Ambrus

Esztergomi érsek 1819–1831

Utódja: Kopácsy József