Rudnay Sándor

	Rudnay Sándor
	Erdély, majd Esztergom püspöke
	Rudnay Sándor, Friedrich Lieder litográfiája 1829-ből
Született	1760. október 4.; Vágszentkereszt
Elhunyt	1831. szeptember 13. (70 évesen); Esztergom
Felekezet	római katolikus egyház
	Püspökségi ideje; 1815. szeptember 25. – 1819. július 28.; (Erdély)
	Püspökségi ideje; 1819. december 17. – 1831. szeptember 13.; (Esztergom)
Előző püspök	Következő püspök
Habsburg–Estei Károly Ambrus	Kopácsy József
	Rudnay Sándor aláírása
	Rudnay Sándor a Catholic Hierarchy-n;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Sándor témájú médiaállományokat.

Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Nyitra vármegye, 1760. október 4. – Esztergom, 1831. szeptember 13.) szlovák érzelmű bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.

Ez a szócikk hercegprímásról szól. Hasonló címmel lásd még: Rudnay Sándor (polgármester).

Tartalomjegyzék

TanulmányaiSzerkesztés

Az ősrégi nemesi rudnai és divékújfalusi Rudnay család leszármazottja. Apja, Rudnay András (1730-1817) szolgabíró, anyja, jobaházi Dőry Anna (1736-1803) volt. Gimnáziumi tanulmányait Moravánban, Nyitrán a piaristáknál és a pozsonyi főgimnáziumban végezte. Filozófiát a nagyszombati Királyi Akadémián tanult, majd Budán a szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1783. október 12-én szentelték pappá Nagyszombatban. 1784-ben teológiai doktor.

Erdély püspökeSzerkesztés

1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Rudnay a gyulafehérvári várbeli bulgarita kolostorban általános szerzetesi szemináriumot alapított. Az új püspök a papneveldében tanuló 26 kispap számát három év alatt 50-re növelte és a szeminárium fenntartására évenként 16 000 forintot költött a saját vagyonából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Amikor 1816-ban éhínség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az ínségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére.

Ferencrendi novíciusok 1819-ben jöttek először a szerzetesi szemináriumba. Itt kapták a rendi kiképzést, a teológiai stúdiumokat az egyházmegyés kispapsággal együtt az 1753-ban alapított szemináriumban folytatták. Ezt a gyakorlatot az 1822-es egyházmegyei zsinat megerősítette, ez a gyakorlat folytatódott egészen 1848-ig .