Főmenü megnyitása

Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Nyitra vármegye, 1760. október 4.Esztergom, 1831. szeptember 13.) szlovák érzelmű bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.

Rudnay Sándor
Erdély, majd Esztergom püspöke
Rudnay Sándor, Friedrich Lieder litográfiája 1829-ből
Rudnay Sándor, Friedrich Lieder litográfiája 1829-ből

COA cardinal SK Rudnay Alexander Stefan.png
Született 1760. október 4.
Vágszentkereszt
Elhunyt 1831. szeptember 13. (70 évesen)
Esztergom
Felekezet római katolikus egyház
Püspökségi ideje
1815. szeptember 25. – 1819. július 28.
(Erdély)
Püspökségi ideje
1819. december 17. – 1831. szeptember 13.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Habsburg–Estei Károly Ambrus
Kopácsy József
Rudnay Sándor aláírása
Rudnay Sándor aláírása
Rudnay Sándor a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Sándor témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TanulmányaiSzerkesztés

Az ősrégi nemesi rudnai és divékújfalusi Rudnay család leszármazottja. Apja, Rudnay András (1730-1817) szolgabíró, anyja, jobaházi Dőry Anna (1736-1803) volt. Gimnáziumi tanulmányait Moravánban, Nyitrán a piaristáknál és a pozsonyi főgimnáziumban végezte. Filozófiát a nagyszombati Királyi Akadémián tanult, majd Budán a szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1783. október 12-én szentelték pappá Nagyszombatban. 1784-ben teológiai doktor.

Erdély püspökeSzerkesztés

1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Rudnay a gyu­la­fe­hér­vá­ri vár­be­li bulgarita ko­los­tor­ban ál­ta­lá­nos szer­ze­te­si sze­mi­ná­ri­u­mot ala­pí­tott. Az új püspök a papneveldében tanuló 26 kispap számát három év alatt 50-re növelte és a szeminárium fenntartására évenként 16 000 forintot költött a saját vagyonából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Amikor 1816-ban éhínség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az ínségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére.

Fe­renc­ren­di no­ví­ci­u­sok 1819-ben jöt­tek először a szerzetesi szemináriumba. Itt kap­ták a ren­di ki­kép­zést, a te­o­ló­gi­ai stú­di­u­mo­kat az egy­ház­me­gyés kis­pap­ság­gal együtt az 1753-ban ala­pí­tott sze­mi­ná­ri­um­ban foly­tat­ták. Ezt a gya­kor­la­tot az 1822-es egy­ház­me­gyei zsi­nat megerősítette, ez a gyakorlat folytatódott egészen 1848-ig .

Esztergomi érsekSzerkesztés

 
Szobra Vágmosócon

Rudnay Sándor, Esztergom régi fényének visszaállítója a szlovák művelődés mecénása és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestere.[1]

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés