Rudnay Sándor
Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Magyar Királyság, 1760. október 4. – Esztergom, Magyar Királyság, 1831. szeptember 13.), a magyar nemesi Rudnay családból származó római katolikus egyházi személy, 1815 és 1819 között Erdély püspöke, majd 1819-től esztergomi hercegprímás, bíboros 1831-ben bekövetkezett haláláig. Az esztergomi bazilika építtetője. Nemzetiségéről nem lehet modern értelemben beszélni. Anyanyelvi szinten tudott szlovákul,[1] magyarul és németül,[2] de egyértelmű, hogy a Magyar Királyság alattvalójának tekintette magát. Ugyanakkor a szlovák művelődés mecénásaként és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestereként tartják számon.[1]
Rudnay Sándor | |
Esztergomi hercegprímás | |
![]() | |
![]() | |
Született |
1760. október 4. Vágszentkereszt |
Elhunyt |
1831. szeptember 13. (70 évesen) Esztergom |
Sírhely | Szent Adalbert-főszékesegyház |
Nemzetiség | Szlovák |
Iskolái | Nagyszombati Egyetem |
Munkássága | |
Felekezet | római katolikus |
Pappá szentelés |
1783. október 12. Nagyszombat |
Püspökké szentelés |
1816. április 21. Gyulafehérvár |
Bíborossá kreálás |
1826. október 2. Esztergom |
Hivatal | Esztergomi érsek |
Hivatali idő | 1819 – 1831 |
Elődje | Habsburg–Estei Károly Ambrus |
Utódja | Kopácsy József |
Hivatal | Erdély püspöke |
Hivatali idő | 1815 – 1819 |
Elődje | Mártonffy József |
Utódja | Szepesy Ignác |
![]() | |
Rudnay Sándor aláírása | |
Rudnay Sándor a Catholic Hierarchy-n | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Sándor témájú médiaállományokat. |
TanulmányaiSzerkesztés
Az ősrégi nemesi rudnai és divékújfalusi Rudnay család leszármazottja. Apja, Rudnay András (1730-1817) szolgabíró, anyja, jobaházi Dőry Anna (1736-1803) volt. Az apai nagyszülei Rudnay Sándor (1691–1758), földbirtokos és váli Vály Anna (1706–1791) voltak. Az anyai nagyszülei jobaházi Dőry István, földbirtokos és Szalánczy Dorottya voltak. Gimnáziumi tanulmányait Moravánban, Nyitrán a piaristáknál és a pozsonyi főgimnáziumban végezte. Filozófiát a nagyszombati Királyi Akadémián tanult, majd Budán a szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1783. október 12-én szentelték pappá Nagyszombatban. 1784-ben teológiai doktor.
Erdély püspökeSzerkesztés
1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Rudnay a gyulafehérvári várbeli bulgarita kolostorban általános szerzetesi szemináriumot alapított. Az új püspök a papneveldében tanuló 26 kispap számát három év alatt 50-re növelte és a szeminárium fenntartására évenként 16 000 forintot költött a saját vagyonából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Amikor 1816-ban éhínség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az ínségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére.
Ferencrendi novíciusok 1819-ben jöttek először a szerzetesi szemináriumba. Itt kapták a rendi kiképzést, a teológiai stúdiumokat az egyházmegyés kispapsággal együtt az 1753-ban alapított szemináriumban folytatták. Ezt a gyakorlatot az 1822-es egyházmegyei zsinat megerősítette, ez a gyakorlat folytatódott egészen 1848-ig .
Esztergomi érsekSzerkesztés
Ő volt az, aki 1820-ban ténylegesen visszaköltöztette az Esztergomi érseki székhelyet Nagyszombatból Esztergomba.[2] Ez addig a katolikus egyházszervezés tartós adóssága volt, amely 1683 óta, Esztergom török alóli felszabadulása óta fönnállt. Ennek oka, hogy a korábbi hercegprímások engedelmeskedtek a császári akaratnak, amely tartósan Bécs közelében akarta tudni őket. Rudnayt ugyanakkor Ferenc császár és király is fölhatalmazta a prímási székhely visszaköltöztetésére.[2]
A XIX. század első felének legnagyobb egyházi építkezése az esztergomi székesegyház volt. A hercegprímás a fiatal Kühnel Pál tervei mellett döntött. Kühnel, Rudnay utasításainak engedelmeskedve az esztergomi várdombra hatalmas épületegyüttest, valóságos magyar Vatikánt tervezett. Ebből a nagyszabású tervből azonban csak a székesegyház és a kanonokházak egy része valósult meg. A bontási, romeltakarítási munkák elkezdődtek, s 1822. április 23-án, Szent Adalbert napján sor került az alapkőletételre is. Az építkezés vezetője, Kühnel Pál unokaöccse, Packh János volt, akinek a Bakócz-kápolna áthelyezését is köszönhetjük. A XVI. században vörös márványból készült kápolna Magyarország egyetlen épségben megmaradt reneszánsz műemléke. 1823-ban Packh János 1600 darabra szétbontva, majd tájolását megváltoztatva az új székesegyházba beépítve megőrizte az utókornak. A bazilika építésének munkálatait 1831-ig, a megrendelő Rudnay prímás haláláig folytatta. A székesegyház építése szépen haladt előre Packh irányítása alatt, először a jobb oldali első oldalkápolna készült el, amelyet Szent István vértanú tiszteletére szenteltek fel, majd elkészült a kupolatartó dob egyik boltíve. Amikor Rudnay 1831-ben meghalt, az épület fő falai, a leendő kupolát tartó négy óriási pillér és az azokat összekötő boltozatok már álltak, a szentély boltozása folyamatban volt.[3]
MűveiSzerkesztés
- 1. Památka navštíveňa Pána v padesátom roku obnovéná, s ktorým Boh služebnika svého grófa Berényi Gábora zamiloval. Nagyszombat, 1798 (Berényi Gábor gróf 50 éves emlékezete)
- 2. Kázen na slawné primitia Madacs Josefa nowo-poswateného knaza arcibiskupstwi Ostrihomského k duchownému prospechu w bognanském chráme páňe držana. Uo. 1804 (Madách József primiciája alkalmával mondott beszéd)
- 3. Sermo, quem terminato publicae e SS. Theologia disputationis actu Marcelli Daniel, in episcopali lyceo Temesiensi theol. professoris die 7-ma Junii an. 1810. ad eundem, qua deputatus Archi-Ducis Josephi Hungariae Palatini, habuit (Buda), 1810
- 4. Eucharisticon Augustissimi Imperatori et Regi Apost. Francisco, victori almaeque Pacis restauratori nomine statuum et Ordinum Provinciae Comaromiensis dicatum. Comaromii, 1814
- 5. Ad clerum populumque Pastorali suae curae creditum, occasione Suae Inaugurationis. Anno 1816. die 14. Mensis July. Cibinii 1816
- 6. Rudnay Sándor erdélyi püspök... minden gondgya alá bizott egyházi s világi renden levőkhöz, midőn püspöki székébe beiktattatnék. Julius 14. 1816. Hely n. (Németül: Nagyszeben, 1816)
- 7. Paraenesis Excell., III. ac Rev. Dni Alexandri Rudnay... Ad Lyceum Regium scholasque Claudiopolitanas occasione auspicati muneris Supremi omnium per Transylvaniam catholicarum Scholarum Directoris. Claudiopoli dei 27. May 1819
- 8. Oratio, dum per S. C. R. Majestatem Capitulo suo Transylvaniensi benigne decreta Ornamenta in ecclesia cathedrali solemniter appenderet. Cibinii, 1819
- 9. Erkölcsi keresztény oktatások különösen a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető megjobbításokra. Kolozsvár, 1819 (Hozzá: Praeambula Epistola Pastoralis Episcopi Transilvaniae ad eos, quibus cura spiritualis captivorum publicorum credita est)
- 10. Ad clerum et Populum Archi-dioecesis suae occasione solemnis in Dignitatem Archi-Episcopalem Installationis Strigonii 16. Maji 1820. Budae
- 11. Epistola Pastoralis... ad Clerum saecularem et regularem, omnemque fidelem populum jurisdictioni suae subjectum pro tempore Quadragesimae. Strigonii, 1820
- 12. Epistola Pastoralis, ope cuius a Clero pro exstructione Basilicae Strigoniensis Symbolas offerri cupit. Uo. 1821
- 13. Epistola Pastoralis, medio cujus Jubilaei per s. Pontificem Leonem XII. indictionem, quo fidelibus christianus coelestium gratiarum fontes in Urbe Urbium pleno alveo reserati denunciantur, Clero communicat. Uo. 1821
- 14. Epistola, qua Synodum nationalem Posonii celebrandam convocat. Budae, 1822
- 15. Oratio Cels. ac rev. Dni ad Synodum in ecclesia SS. Salvatoris Posonii, die 8. Septembris 1822. Posonii, 1822
- 16. Sermo ad Synodum in Ecclesia SS. Salvatoris Posonii. Die 16. Oct. 1822. Uo. 1822
- 17. Dissertatio de obligatione Cleri saecularis quotidie persolvendi Horas Canonicas seu Officium Divinum, quod nomine Breviarii venit a gallico manuscripto in germanicum, ex hoc vero typis excuso in latinum traducta; praemissa Epistola Pastorali ejusdem argumenti Principis Primatis Archi-Episcopi Strigoniensis ad Clerum suae curae creditum. Strigonii, 1823
- 18. Responsum nomine totius dicasterii a Cels. Regni Primate... habitum ad sermonem Caesareo-Regii Principis, Regni Palatini et Praesidis Regii consilii Locumtenentalis Hungarici quum illud solennis institutionis memoriam die 21. Apr. anni 1824. portentum seculum celebraret. Budae (A főherczeg említett beszédével együtt.)
- 19. De perpetua SS. Eucharistiae Sacramenti in Archi-Dioecesi adoratione. Strigonii, 1825
- 20. Epistola, in qua per S. Pontificem Leonem indicti Jubilaei ad universum orbem catholicum extensio, Clero notificatur. Posonii, 1826
- 21. Epistola, ope cujus S. P. Leonis XII. contra occultas sectas Encyclicam, Clero suo sommunicat. Uo. 1826
- 22. Epistola Pastoralis vigore cujus Pii Papae VIII. encyclicam super indicto Jubilaeo, reprobatisque perversarum doctrinarum commentis epistolam ad notitiam Cleri perfert. Strigonii, 1829
- 23. Kázne prihodné... to gest: 82 Reči duchownich od nebohého Arcibiscupa Ostrihomského w Krušowcách nekdi prednesenich, a wlastnú Rokú spisanich. Nagyszombat, 1833. (Rudnaynak legnagyobbrészt Korosson mondott tót beszédei, melyeket kiadott Palkovics György, esztergomi kanonok, Rudnay arczképével.)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b gondola.hu
- ↑ a b c Käfer István: Rudnai Sándor in Esztergomi Érsekek, Bp. 2003, 358-359.o.
- ↑ A Bazilika története. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
NyilatkozatSzerkesztés
Slavus sum, et si in cathedra Petri forem, Slavus ero
ForrásokSzerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906.
- Mária Vyvíjalová 1998: Alexander Rudnay v kontexte národnoobrodenského hnutia
További információkSzerkesztés
- Adatok Rudnay Sándorról
- Rudnay Sándor és az érsekség visszatelepülése Esztergomba. 1820–1995; Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület, Esztergom, 1995
- Rudnay Sándor és kora; szerk. Käfer István; Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba, 1998
Előde: Mártonffy József |
|
Utóda: Szepesy Ignác |
Elődje: Habsburg–Estei Károly Ambrus |
|
Utódja: Kopácsy József |