Rudolph Valentino

olasz-amerikai színész, némafilmes sztár (1895-1926)

Rudolph Valentino, eredeti nevén Rodolfo Pietro Filiberto Raffaello Guglielmi di Valentina d'Antonguolla (Castellaneta, 1895. május 6.New York, 1926. augusztus 23.) a némafilm korszak egyik legnépszerűbb színésze volt. Megteremtette a 20-as évek romantikus hősszerelmes figuráját és Hollywood „nagy szeretője” -ként bálványozták. Leghíresebb filmjei A Sejk (1921), Az apokalipszis négy lovasa (1921), Véres aréna (1923) és a A fekete sas (1925). Hirtelen bekövetkező, tragikus halála után rajongói világszerte gyászolták.

Rudolph Valentino
Rudolph Valentino
Rudolph Valentino
Életrajzi adatok
Születési név Rodolfo Alfonzo Raffaelo Pierre Filibert Guglielmi di Valentina d’Antonguolla
Művésznév Latin szerető
Hollywood latin cárja
A szerelem királya
Született 1895. május 6.[1][2][3][4][5]
Castellaneta
Elhunyt 1926. augusztus 23. (31 évesen)[1][3][4][5][6]
New York[7]
Sírhely Hollywood Forever Cemetery
Házastársa Jean Acker (1919-1923)
Natacha Rambova (1923-1925)
Pályafutása
Aktív évek 19141926
További díjakcsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán

Rudolph Valentino IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolph Valentino témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Bánky Vilma és Rudolph Valentino A sejk fia című filmben (1926)

Élete szerkesztés

Valentino Dél-Olaszország Apulia régiójában fekvő Castellaneta-ban született, Apja, Giovanni Antonio Giuseppe Fedele Guglielmi di Valentina d'Antonguella, az olasz hadsereg lovasságának kapitánya, később állatorvos volt, aki maláriában halt meg, amikor Rudolph 11 éves volt.(1906)[8][9][10]

Édesanyja, Marie Berthe Gabrielle Barbin (1856–1918) francia származású volt. Valentinónak összesen négy testvére volt  egy bátyja Alberto (1892–1981), egy húga, Maria, és egy nővére, Beatrice, aki csecsemőkorban halt meg.[8][11][12][13]

Valentino fiatalon sosem vette komolyan a tanulmányait, az iskolában rosszul teljesített. Rajongott a kalandért, sokkal inkább vonzotta a természet, mint az iskolapad. Állítólag rendszeresen lógott az órákról és nem figyelt oda. Apja halála után az anyja végül beíratta egy mezőgazdasági iskolába Taranto-ban, ahol diplomát szerzett.[8][11][14][15]

1912-ben Párizsba utazott, ahol kevesebb mint egy évet töltött, miután elköltötte az összes pénzét, visszatért szülőhazájába. Olaszországba, képtelen volt munkát találni, és mindenki biztos volt benne, hogy soha nem lesz sikeres az életben. A nagybátyjai úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államokba kell küldeni, ahol megtanulhat férfiként élni.[8][16]

Miután elutasították a katonaságnál, állítólag azért, mert túl törékeny volt, mezőgazdaságot tanult. 1913-ban a 18 éves Valentino az Egyesült Államokba emigrált, és New Yorkban telepedett le, ahol eleinte kertészként és mosogatóként dolgozott.[17]

Ez idő alatt „taxitáncosként” is dolgozott a Maxim's Restaurant-Cabaret-ben, mely során nőket szórakoztatott a kávéházban, tánconként 10 centért. Jó mozgása révén, egyre elegánsabb körökbe került.[18][19]

Valentino közben megismerkedett Blanca de Saulles, chilei örökösnővel, aki boldogtalan házasságban élt fiának apjával, John de Saulles üzletemberrel. Hogy Blancának és Valentinónak valóban volt-e romantikus kapcsolata, nem tudni. Amikor Blanca de Saulles 1915-ben elvált a férjétől, majd Valentino azt vallotta, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy John de Saullesnek több nővel is viszonya volt, többek között Valentino egyik táncpartnerével. A válást követően John de Saulles állítólag politikai kapcsolatait felhasználva letartóztatta Valentinót. A bizonyítékok minden esetben gyengének bizonyultak, így hát néhány napos börtön után Valentino óvadékát 10 000 dollárról 1500 dollárra csökkentették. Nagy nyilvánosságot kapott tárgyalást, így azt követő botrányt után Valentino nem talált munkát. Nem sokkal a tárgyalás után Blanca de Saulles lelőtte volt férjét a fiuk feletti felügyeleti vita során. Valentino attól tartva, hogy tanúként újra behívják, elhagyta a várost, és csatlakozott egy zenés utazó társulathoz, amely a nyugati partra vezette.[9][11][17][19]

Egyik fellépése során találkozott a fiatal színésszel Norman Kerry-vel, aki azt tanácsolta Valentinónak, hogy próbálkozzon a színészettel.[11][20]

Karrier szerkesztés

Színészi karrierje kezdetén kizárólag gonosz karaktereket alakított, mivel akkoriban az amerikaiak számára Valentino mediterrán bőrszíne túl egzotikusnak számított és a romantikus hősöket kizárólag amerikai színészek játszhatták. 1918-ban D. W. Griffith, filmrendező egy meghallgatáson elutasította Valentinót azzal az indokkal, hogy külföldi volt, és a nőknek minden bizonnyal nem tetszene.[21]

1919-ben az Eyes of Youth (Ifjú szemek) című drámában való alakítása során figyelt fel rá June Mathis, aki egyike volt a legelső amerikai női filmrendezőknek. Meggyőzte a film producerét, Rex Ingramet hogy szerepeltesse Valentinót Julióként The four horsemen of the apocalypse (Az apokalipszis négy lovasa) című háborús drámában, amelyet a Metro Pictures Corporation készített. A film hatalmas sikert aratott, Valentino lenyűgözte a közönséget a híres tangó jelenetben alakított táncával, későbbiekben további tizennégy filmben szerepelt. Megszületett a latin szerető képe.[22]

Annak ellenére, hogy Valentinónak hatalmas sikere lett, a Metro Pictures nem emelte meg csekély, mindössze a heti 350 dolláros fizetését, holott akkoriban a filmcsillagok többsége ennek a tízszeresét meghaladó összeget kerestek. Ehelyett a Metro kihasználta Valentino tehetségét a következő három filmjében, ámde a sztár hírneve folyamatosan növekedett. Valentino ezért felmondott, és másik társasággal szerződtetett le, a Famous Players-Lasky-nál (amelyből később a Paramount Pictures lesz) heti fizetésért, amely majdnem háromszorosa annak, amit a Metro fizetett neki. A Famous Players-Lasky szinte azonnal rábízta az 1921 októberében bemutatott The Sheik (A sejk) címszerepét. Ez volt Valentino leghíresebb szerepe.[18][23] Később azonban újabb anyagi gondok miatt sztrájkba kezdett a stúdió ellen. Ezalatt a két év alatt egyetlen filmet sem forgatott.[24]

 
Rudolph Valentino és Natasha Rambova fellépésük során, New York, 1921[25]

1922 végén Valentino találkozott George Ullman-nel, aki később a menedzsere lett. Ullman meggyőzte Rudolph-ot és feleségét, Natachát hogy táncukkal reklámozzák a Mineralava Beauty Clay Company nevű társulatának termékeit. A turné óriási sikert aratott, Valentino és Rambova táncukkal az Egyesült Államok 88 városa mellett Kanadában is felléptek. A turné mellett Valentino a Mineralava szépségápolási termékeket is szponzorálta és a cég szépségversenyeit is bírálta. Az egyik szépségversenyt a fiatal David O. Selznick forgatta, ami a Rudolph Valentino and his 88 Beauties címet viselte.[9][18][26][27]

Házasságai szerkesztés

Karrierje kezdetén 1919-ben feleségül vette Jean Acker színésznőt. Házasságuk azonban nem tartott sokáig. Több beszámoló szerint Acker kizárta Valentinót a hotelszobájukból a nászéjszakájukon, illetve kiderült, hogy szerelmi háromszögbe keveredett Grace Diamond és Alla Nazimova színésznőkkel.[28][29][30] Valentino nem sokkal a házasság után benyújtotta a válópert, azonban miután külön költöztek, jogilag egészen 1921-ig házasok voltak. Ennek ellenére a színész halála előtt végül kibékültek és baráti kapcsolatot ápoltak. Acker Valentino halála után egy barátságos hangvételű dalt írt róla „We Will Meet at the End of the Trail „ címen.[30][31][32]

 
Rudolph és egykori felesége Natacha

Valentino 1921-ben ismerkedett meg második feleségével Winifred Shaughnessy – művésznevén nevén Natacha Rambova – az amerikai jelmez-, és díszlettervezővel az Uncharted Seas forgatásán, majd 1921-ben Nazimova Camille (Kaméliás hölgy) című filmje során szerettek egymásba[33]. Miután 1922. március 1-én Valentino feleségül vette Winifred Hudnutot Mexikóban, bigámia elkövetésével letartóztatták, mivel az akkori törvény szerint a válás kimondásától egy évet kellett várni az új házasságkötésig. Két nap után, óvadék ellenében szabadon engedték a színészt. A párt elválasztották egy időre, majd amint az abszolút rendeletet kiadták, Rudolph és Natacha 1923. május 14-én másodjára házasodtak össze az Indiana állambeli Crown Pointban.[32][34] Rambova kapcsolatát Valentinóval sokan ellenezték és kollégái úgy tartották felesége túl nagy hatást gyakorol a színész munkájára, illetve karrierje bukásáért is őt vádolták. Valentino 1925-ben aláírt egy szerződést, miszerint kizárják feleségét a forgatásról, valószínűséggel ez vezethetett az 1925-ös válásukhoz. Rambovát kétséget kizáróan rengeteg negatív kritika házasságuk során, azonban egyértelműen hatalmas szerepe volt Valentino életében. 1926-ban Natacha Rambova írt először könyvet Valentinóról "Wife memories of an icon” címmel.[35][36]

Röviddel a halála előtt Valentino Marion Wilson Bendával randevúzott, miközben Pola Negri színésznővel is kapcsolatban állt. Halálakor Negri jelenetet rendezett a temetésén, azt állítva, hogy eljegyezték egymást, annak ellenére, hogy Valentino soha nem említette ezt az eljegyzést senkinek.[37][38][39]

Magánélete szerkesztés

Halála után felmerült a gyanú számos közvetett információ alapján, hogy Valentino homoszexuális beállítottságú volt és házassága Natacha Rambova-val egy úgynevezett „levendulaházasság” lehetett. Habár sokan ezt a teóriát tényként kezelik ma, de kétséget kizáróan nem sikerült igazolni. Mindketten tehetséges előadóművészek voltak, sok közös érdeklődés kapcsolta őket össze. Rambova még Valentino menedzsere is lett filmes karrierje csúcsán. Hollywoodi sikereik ellenére azonban a pár sosem tudta elkerülni a vitákat és a botrányokat. Egy biztos, Rudolph Valentino és Natacha Rambova kapcsolata sosem volt hagyományos.[9][32][36][40]

Valentinót élete során az amerikai férfiak rengeteget gúnyolták, túl nőiesnek, kifinomultnak és érzelmesnek tartották. Ennek ellenére a nők odavoltak a színészért, halálakor kész tömeghisztéria alakult ki.1922-ben Dick Dorgan karikaturista a Photoplay magazinon keresztül kijelentette: „Gyűlölöm Valentinót! Minden férfi gyűlöli Valentinót (…) a férfiak alapítottak egy titkos rendet, hogy utálják, gyűlöljék és megvessék nyilvánvaló okokból.”[9][37][41]

1926-ban Chicago Tribune egyik ismeretlen írója A rózsaszín púderpamacs (Pink Powder Puff) című cikkben megkérdőjelezte a színész férfiasságát és szexuális irányultságát. A cikk szerint Valentino felháborodott a rágalmazáson és bokszpárbajra hívta a cikk szerzőjét, azonban nem sokkal ezután összeesett, és mindössze 31 éves korában gyomorfekély és hashártyagyulladás következtében hunyt el, 1926. augusztus 23-án.[37][42][43][44]

Valentinónak látszólag balszerencséje volt a nőkkel, különösen a házasságai során, azonban az irántuk való szeretetét kérdés nélkül bebizonyította, különösen egykori felesége, Natacha iránt, még akkor is, ha ezek az érzések nem úgy tértek vissza, ahogy remélte. Bár magánéletében talán nem felelt meg a nagy szeretőről alkotott ideálnak ugyanakkor a nőknek mindig is nagy szerepük voltak az életében.[9][45][46]

Hangfelvételek szerkesztés

Habár Valentino egyetlen hangosfilmben sem szerepelt, 1923. május 14-én a New Yorkban két énekfelvételt készített a Brunswick Records számára: Kashmiri Song (A Sejk) és El Relicario (Vér és Homok) Mindössze ebben a két dalban hallható az olasz származású színész hangja.[47][48]

Bibliográfia szerkesztés

  • Valentino, Rudolph (1923). Day Dreams. McFadden Publications.
  • Valentino, Rudolph (1923). How You Can Keep Fit. McFadden Publications.
  • Valentino, Rudolph (1929). My Private Diary. Occult Publishing Company

Filmográfia szerkesztés

 
A sejk (1921)
 
Sírhelye a Hollywood Forever temetőben [49]
Évszám Film Szerep Elérhetőség
1914 The Battle of the Sexes Mellékszerep elveszett
1914 My Official Wife Táncos/Mellékszerep elveszett
1916 The Quest of Life Mellékszerep elveszett
1916 A balga szűz (The Foolish Virgin) Mellékszerep elveszett
1916 Seventeen Mellékszerep elveszett
1916 Alimony Táncos elveszett
1917 Patria Mellékszerep
1918 A Society Sensation Dick Bradley
1918 All Night Richard Thayer
1918 The Married Virgin Count Roberto di San Fraccini
1919 The Delicious Little Devil Jimmy Calhoun
1919 The Little big person Arthur Endicott elveszett
1919 A Rogue's Romance Táncos elveszett
1919 The Homebreaker Táncos
1919 Virtuous Sinners Mellékszerep
1919 Nobody Home Maurice Rennard
1919 Ifjú szemek (Eyes of Youth) Clarence Morgan
1920 Stolen Moments Jose Dalmarez
1920 An Adventuress Jacques Rudanyi
1920 The Cheater Mellékszerep elveszett
1920 Passion's Playground Prince Angelo Della Robbia elveszett
1920 Once to Every Woman Juliantimo elveszett
1920 The Wonderful Chance Joe Klingsby
1921 Az Apokalyipsis négy lovasa (The Four Horsemen of the Apocalypse) Julio Desnoyers
1921 Uncharted Seas Frank Underwood
1921 A sejk (The Sheik) Sheik Ahmed Ben Hassan
1921 The Conquering Power Charles Grandet
1921 Camille Armand Duval
1922 Moran of the Lady Letty Ramon Laredo
1922 A sziklákon túl (Beyond the Rocks) Lord Bracondale
1922 Vér és homok (Blood and Sand) Juan Gallardo
1922 Az ifju maharadzsa (The Young Rajah) Amos Judd
1924 Beaucaire úr (Monsieur Beaucaire) Duke de Chartres/Beaucaire
1924 A szent ördög (A Sainted Devil ) Don Alonzo Castro elveszett
1924 Cobra Count Rodrigo Torriani
1924 The Hooded Falcon befejezetlen
1925 A fekete sas (The Eagle) Lt. Vladimir Dubrovsky
1926 A sejk fia (The Son of the Sheik) Ahmed

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  7. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. a b c d Mercurio, Early Sorrows. In Leider, Emily W: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2004. 9–25. o. ISBN 0-571-21819-9 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  9. a b c d e f Ullman, S. George: Valentino as I knew him. 1992. 15. o. Hozzáférés: 2022. július 15.  
  10. Alexander Walker: Rudolph Valentino. 1976. ISBN 0-8128-2098-3 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  11. a b c d Amy Dempsey: Rudolph Valentino : they died too young. Internet Archive. 1995. ISBN 978-0-7525-0836-8 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  12. Rudolph Valentino | St. James Encyclopedia of Pop Culture | Find Articles at BNET. web.archive.org, 2009. május 11. [2009. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  13. Alexander Walker: Rudolph Valentino. 1976. ISBN 0-8128-2098-3 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  14. S, Lea: Rudolph Valentino–The Man Behind The Image (angol nyelven). Silent-ology, 2019. március 12. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  15. Rudolph Valentino - New World Encyclopedia. www.newworldencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  16. The History of New York Scandals - Rudolph Valentino Accused of Pimping -- New York Magazine - Nymag (amerikai angol nyelven). New York Magazine. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  17. a b Leider, Emily W: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2004. 68–76. o. ISBN 0-571-21819-9 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  18. a b c A latin szerető prototípusa – Rudolph Valentino. Trendmanó. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  19. a b Magazine, Smithsonian: The “Latin Lover” and His Enemies (angol nyelven). Smithsonian Magazine. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  20. Emily W. Leider.. Dark Lover: The Life and Death of Rudolph Valentino, 2004, Farrar and Faber, 80-85. o. (2003. február 20.). ISBN 0571211143 
  21. Prologue. In Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 4. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  22. Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 4., 101–124. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  23. Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 107–127. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  24. Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 170–255. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  25. James Abbe | Rudolph Valentino and Natasha Rambova, New York (1921) | Available for Sale | Artsy. www.artsy.net. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  26. Rudolph Valentino & His 88 American Beauties”.  
  27. Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 232–255. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  28. (1919. október 1.) „Society of Motion Picture Engineers”. Transactions of the Society of Motion Picture Engineers 3 (9), 3–3. o. DOI:10.5594/j04155. ISSN 0096-6460.  
  29. Jacobs, Curtis (2020. május 31.). „Charles, Rudolph Valentino”. African American Studies Center, Kiadó: Oxford University Press.  
  30. a b Misalliance. In Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 107. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  31. Briggs, Joe Bob: Profoundly erotic : sexy movies that changed history. 2005. Hozzáférés: 2022. július 15.  
  32. a b c Behind the Photograph: A Tale of Two Hollywood Lovers (amerikai angol nyelven). Messy Nessy Chic, 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  33. dark lover. In Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  34. The bigamist. In Emily Wortis Leider: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. Internet Archive. 2004. ISBN 978-0-571-21114-2 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  35. Shelton, Denise: No Secrets: The Beating Heart of Natacha Rambova Exposed (angol nyelven). Medium, 2020. április 9. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  36. a b Morris, Michael (Michael Thomas): Madam Valentino : the many lives of Natacha Rambova. 1991. ISBN 1-55859-136-2 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  37. a b c "Pink Powder Puffs", The Boxer, The Sage and the Accidental Fiancée. In Ellenberger, Allan R., 1956-: The Valentino mystique : the death and afterlife of the silent film idol. 9–29. o. ISBN 978-0-7864-8341-9 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  38. Leider, Emily Wortis: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2003. 379. o. ISBN 0-374-28239-0 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  39. Curley, Mallory, author: Zeppo's Marion Benda and Valentino's Marion Benda : a legacy of confusion. Hozzáférés: 2022. július 15.  
  40. Ellenberger, Allan R., 1956-: The Valentino mystique : the death and afterlife of the silent film idol. ISBN 978-0-7864-8341-9 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  41. Amerika első férfi szexszimbóluma egy olasz színész, a „latin szerető” volt (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2018. november 28. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  42. Pink Powder Puffs editorial – Rudolph Valentino–Connections (angol nyelven). Rudolph Valentino--Connections. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  43. Bertellini, Giorgio, 1967- author: The Divo and the Duce : promoting film stardom and political leadership in 1920s America. ISBN 978-0-520-30136-8 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  44. Editors, History com: Valentino dies (angol nyelven). HISTORY. (Hozzáférés: 2022. július 15.)
  45. Leider, Emily W: Dark lover : the life and death of Rudolph Valentino. 2004. ISBN 0-571-21819-9 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  46. The Pink Powder Puffs. In Allan R. Ellenberger: The Valentino mystique : the death and afterlife of the silent film idol. 2005. 16. o. ISBN 978-0-7864-8341-9 Hozzáférés: 2022. július 15.  
  47. Rudolph Valentino. „Collected Works of Rudolph Valentino”.  
  48. Hugh C. (Hugh Cosgro) Weir: The New Movie Magazine (Jul-Dec 1930). MBRS Library of Congress. 1930–07. Hozzáférés: 2022. július 15.  
  49. Rudolph Valentino. www.cemeteryguide.com. (Hozzáférés: 2022. július 15.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rudolph Valentino című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés