Főmenü megnyitása

Ruszkay Jenő (szül. Ranzenberger Jenő Oszkár, Budapest, 1887. január 1.Budapest, 1946. június 22.) magyar vezérezredes, politikus a második világháború idején, A szélsőjobboldali mozgalmakban vezető szerepet töltött be.

Ruszkay Jenő
Született 1887. január 1.
Budapest,
Meghalt 1946. június 22. (59 évesen)
Budapest,
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Szolgálati ideje 1911–1940
1944–1945
Rendfokozata altábornagy
Egysége Nemzeti Hadsereg
XVII. SS-hadtest
Csatái Első világháború
Második világháború
Civilben politikus

Tartalomjegyzék

Élete a háborúigSzerkesztés

Az első világháborúban a fronton harcolt, később a Nemzeti Hadsereg katonája lett. Mivel politizált, távozásra kényszerítették a honvédségből. 1940. május 1-jén nyugállományba helyezték, majd november 14-én rendfokozatáról is lemondott. 1940 júliusában a Magyar Nemzetiszocialista Párt vezetője lett, majd közreműködött a Nyilaskeresztes Párt létrehozásában. Innét Pálffyékkal együtt 1941-ben kivált, majd a nyilas hatalomátvétel után újra csatlakozott. 1941-től a német nemzetbiztonság számára szolgáltatott adatokat, erről a berlini levéltárban őrzött jelentései tanúskodnak.Különösen Horthy István kormányzóhelyettessé választása,(1942. február) majd repülőszerencsétlensége körüli időszakban (1942. augusztus) vették jó hasznát a németek az általa közölt információknak.

Szerepe a II. világháborúbanSzerkesztés

A német megszállást követően vezérkari főnöknek jelölték, ám végül mégsem kapta meg a tisztséget. Az 1944. október 16-a után megalakult Szálasi-kormány a németországi nagykövetnek szánta, ám a tisztséget végül nem kapta meg. Kárpótlásul Beregfy Károly honvédelmi miniszter felajánlotta neki a szervezendő Legfelsőbb Külön Katonai Törvényszék vezetését, amit Ruszkay nem fogadott el. November 6-ától nyugállományú altábornagyként reaktiválták, 1945. február 20-ától ő lett az SS magyar alakulatainak felügyelője. Április 10-én átvette az SS XVII. hadtestének parancsnokságát.

1945. május 5-én amerikai fogságba került, akik kiadták Magyarországnak, mint háborús bűnöst. Hazatérésekor már depressziós volt, saját elmondása szerint akarta, hogy minél hamarabb végezzenek vele, mert megunt élni. Népbírósági perében beismerte tetteit, de nem érezte bűnösnek magát. 1946. március 27-én golyó általi halálra ítélték, június 27-én pedig kivégezték. A kivégzésére kirendelt katonáknak csak annyit mondott: „Jól célozzatok, fiúk!

Internetes forrásSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Zinner Tibor-Róna Péter Szálasiék bilincsben Lapkiadó Vállalt, Budapest 1986.
  • Lehmann, Hans Georg: Der Reichsverweser-Stellvertreter, Mainz, 1975