Ruth Ellis

amerikai LMBT-jogi aktivista

Ruth Charlotte Ellis (Springfield, 1899. július 23.Detroit, 2000. október 5.) afroamerikai leszbikus nő volt, LMBT-aktivista. A leghosszabb ideig élt LMBT-személy volt, aki nyíltan vállalta másságát. Százéves korában Yvonne Welbon a Living With Pride: Ruth C. Ellis @ 100 című dokumentumfilmjével állított emléket életéről, melyben maga Ruth játszotta a főszerepet.[3]

Ruth Ellis
Született Ruth Charlotte Ellis
1899. július 23.[1]
Springfield
Elhunyt 2000. október 5. (101 évesen)[1]
Detroit
Állampolgársága amerikai
Élettárs Ceciline Babe Franklin
SzüleiCharlie Ellis
Carrie Farro Ellis
Foglalkozása LMBT-aktivista
Iskolái Springfield High School
(Illinois)
Kitüntetései Michigan Women's Hall of Fame (2009)[2]

ÉletútjaSzerkesztés

1989. július 23-án született Springfieldben, Illinois államban, Charlie Ellis és Carrie Farro Ellis gyermekeként. Három fivére volt, ő volt a legfiatalabb. Szülei a tennessee-i rabszolgaság utolsó éveiben születtek. Anyja még kamasz korában elhunyt. Leszbikusságát 1915 körül vállalta fel nyíltan. Középiskolai tanulmányait 1919-ben fejezte be a Springfield High Schoolban. Akkortájt az afroamerikaiak kevesebb mint hét százaléka jutott el a középiskola befejezéséig. Az 1920-as években ismerte meg élete szerelmét, Ceciline Babe Franklint. 1937-ben Michigan államba, Detroitba költöztek, ahol Ellis volt az első olyan nő, akinek a városban saját nyomdaipari vállalkozása volt. Számos szórólapot és posztert készített. Ellis és Franklin háza az afroamerikai közösség számára a meleg pontként is ismeretes volt. Ennek oka, hogy lakhelyük a leszbikus és meleg partik egyik központi helye volt, továbbá az afroamerikai leszbikusok és melegek menedékeként is szolgált. Noha Ellis és Franklins később elváltak, több mint harminc évig voltak együtt. Franklin 1973-ban hunyt el.[4] Élete során Ellis az afroamerikaiak, valamint a leszbikusok és melegek jogainak szószólója volt. 2000. október 5-én, álmában hunyt el.

A Ruth Ellis KözpontSzerkesztés

A Ruth Ellis Központot[5] Ruth Ellis munkássága és életútja tiszteletére alapították. A Központ az egyike a mindössze négy olyan érdekképviseleti szervezetnek, amely a hajléktalan LMBT-gyerekekkel és fiatal felnőttekkel foglalkozik. Fő tevékenységei közé tartozik a telefonos segítségnyújtás és az otthonról elszökött fiatalok támogatása és védelme, továbbá egy engedélyezett nevelőotthon üzemeltetése.

ElismerésekSzerkesztés

A 2013-as Örökség Menetén többek között róla is megemlékeztek.[6] Az Örökség Menete egy olyan rendezvény, melynek során a nevezetes LMBT történelmi személyek munkássága és eredményei állnak a figyelem középpontjában. A felvonulást Illinois államban, Chicagóban tartják.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ruth Ellis (activist) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. http://www.michiganwomen.org/Images/Ellis,%20Ruth.pdf
  3. http://www.imdb.com/title/tt0216886/ Living with Pride: Ruth C. Ellis @ 100
  4. https://web.archive.org/web/20070927011321/http://www.curvemag.com/Detailed/70.html „Ruth Ellis”. Curve Magazine. Kathleen Wilkinson: Portrait of a 100-Year-Old Lesbian
  5. http://www.ruthelliscenter.org/
  6. http://www.legacyprojectchicago.org/2012_INDUCTEES.html Victor Salvo: The Legacy Project