Sámán

Olyan ember akinek van természetfellit képeségei és tud kommunikálni az alvilággal és a szellemekkel

A sámán a szibériai eredetű sámánizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Magát különféle módon, tudatosan transzba tudja helyezni. Ez egy olyan állapot, amikor a külvilág ingereire a sámán nem vagy alig reagál. A transz beállta jelzi a túlvilággal való kapcsolat létrejöttét. Ilyenkor a lelke repülni kezd és bejárja a túlvilágot, kapcsolatot teremt az ott levő lelkekkel. A sámán tevékenységének külsőségeit, rituális ruházatát, testdíszítését, tevékenységének mozgásformáit, eszközeit és helyét a közösség hagyományai határozzák meg. A legfontosabb eszköze, a túlvilági utazás eszköze általában a sámándob.

A „sámán” tunguz szó. Bár vitatják, hogy a szó belső keletkezésű volna a tunguz nyelvben, azt pedig az eddigi források alapján nem lehet eldönteni, melyik nyelvből kölcsönözte a tunguz,[1][2] az egyik magyarázat szerint mégis belső keletkezésű szó, és egy „tudni” jelentésű igető származéka.[3][4] A 19. században a közép-ázsiai törzsekhez eljutó orosz kutatóknak nem volt még szavuk a törzsi gyógyítóra, ezért ezt a szót kezdték használni, az összes természeti vallás, uráli, türk, mongol, ugor stb., törzs szent emberének meghatározására, illetve a hozzá kapcsolódó hitvilágot kezdték, összefoglaló módon sámánizmusnak nevezni. Később ezt vette át a nyugat is.

Itt meg kell említenünk, hogy az akkori keresztény Európa számára minden hit, amit nem ismert, nem értett, a gonosztól való volt. Az első kutatók a sámánt pogány, habzó szájú, doboló, félőrültként írták le, aki valószínűleg az ördöggel tart kapcsolatot. Ez a nézet részint tudatosan, részint tudat alatt ma is tapasztalható.[5]

Önmaghatározása szerint a sámán olyan személy, aki gazdag (képi, mozgási, nyelvi, zenei) kódrendszerrel fejezi ki magát, saját kultúráját és annak szimbolikáját jól ismeri, így hallgatósága előtt hiteles és a tudás bizonyosságával nyilvánul meg.[3]

A sámán jelekkel, adottságokkal születik, és éveken át tartó tanulás eredményeként felsőbb tudás birtokosa lesz, melynek ismeretében segítheti a népét. A túlvilág értelmezőjévé válik, onnan jövő üzeneteket közvetít, és így biztonságot nyújt a közösségnek a túlvilággal szemben.

Egy korabeli szibériai sámán ábrázolása a dobjával

A sámán funkciói szerkesztés

Feladatkörei [6][7]:

  • A természetfölötti lényekkel való érintkezés
  • Közvetítés a "túlvilág" és evilág között
  • Közösségi funkciók, rituális szerepkörök
  • Gyógyítás
  • Politikai-vezetői szerepvállalás

A sámán funkciói változatos megoszlást mutathatnak kultúránként. Általában igen sokfélék, egyes kultúrákban többfajta sámán is van. Ez az összetett rendszer, az esetleg látszólag egymással összefüggésben nem álló funkciók (pl. lélekvezető, gyógyító, a vadászat sikerét és a jó időjárást biztosító szerep) közti kapcsolat érthetőbbé válik (legalábbis egyes kultúrák esetén), ha például a szóban forgó kultúra lélekfogalmát megértjük, esetleg hasonló alapvető hiedelmeket: a test és lélek kapcsolata, esetleg többféle lélek föltételezése, ezek szereposztása, esetleg egymásba átalakulása, a szellemekhez fűződő elképzelésekkel való kapcsolat. Lásd még egyes kultúrák kettős lélek képzetét.

Brazíliában a sámán olyan ember (férfi vagy nő), aki – állítólag – transzállapotban képes beszélni szellemekkel, segítségükkel belelát a jövőbe, betegségeket gyógyít és hamarabb készít diagnózist, mint egy orvos. [8]

A túlvilági lények sokfélék lehetnek, de meghatározza őket az a túlvilág, amiben a sámán tevékenysége zajlik. A sámán fő feladata a híradás és a segítség.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4  

További információk szerkesztés