Főmenü megnyitása

Sándor László (gépészmérnök)

gépészmérnök

Sándor László (Arad, 1927. július 26.Kolozsvár, 2013. június 28.) erdélyi magyar gépészmérnök és műszaki szakíró.

Sándor László
Született 1927. július 26.
Arad
Elhunyt 2013. június 28. (85 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gépészmérnök,
műszaki szakíró

ÉletútjaSzerkesztés

Gépészmérnöki tanulmányait a kolozsvári Politechnikai Intézetben, hőerőgép szakon végezte (1951), doktori dolgozatát (Contribuţii la tăierea metalelor cu jet de plazmă) a kolozsvári Politechnikai Főiskolán 1983-ban védte meg. 1951–54 között a kolozsvári Géptervező Intézet mérnöke, osztályvezetője, majd főmérnök-helyettese. 1951-től tanársegéd a Politechnikai Intézetben, 1953-tól adjunktus. 1960-tól az Igazságügyi Minisztérium forgalom- és autószakértője. 1960–76 között a kolozsvári Sinterom gyárban a gyújtógyertyagyártás minőségi és gyártási technológiája korszerűsítésének vezetője. 1966–70 között tanszékvezető a Politechnikai Intézetben. Írásai az Igazság és a TETT hasábjain, valamint az Autotehnica sorozatban jelentek meg.

Számtalan műszaki újítás és több találmány megalkotója: önzáró differenciál (1970); lánctalpas jármű kormányszerkezete (1975); plazma gazdaságos gázkeverékből (1975); hidrosztatikus vezérlésű tengelykapcsoló (1988). Közel félszáz szakmai, főleg gépkocsi-mechanikával és hidraulikával foglalkozó tanulmány szerzője. 1973–1990 között több egyetemi jegyzete is megjelent.

KöteteiSzerkesztés

  • A gépkocsivezető kézikönyve (Bukarest, 1960; 2. javított kiad. uo. 1962);
  • Curs de tractoare şi automobile (Kolozsvár, 1973; 2. kiad. uo. 1974);
  • Curs de transmisii hidro­mecanice pentru tractoare şi auto­motoare. 1. Transmisii hidro­dinamice (Kolozsvár, 1978), 2. Transmisii hidrostatice (uo. 1983);
  • Îndreptar de protecţia muncii şi de prevenire şi stingere a incendiilor… (társszerző D. Olaru, uo. 1979);
  • Îndrumător pentru lucrări şi proiecte de tractoare şi automobile. Remorci uşoare (uo. 1981); Transmi­sii hidrostatice (társszerzők P. Brân­zaş és I. Rus, Kolozsvár, 1990).

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Munkaérem (1957);
  • A tanügyminisztérium II. oszt. kitüntetése (1963, 1965);
  • Prága (1964);
  • Drezda (1968, 1969).

ForrásokSzerkesztés