A sárada írás a bráhmi írások családjába tartozó abugida írásrendszer. Az írás a 8. és 12. század között volt elterjedt az indiai szubkontinens északnyugati részein (Kasmírban és a szomszédos területeken), a szanszkrit és a kasmíri nyelv írásához.[1][2][3] Eredetileg elterjedtebb volt, használata később Kasmírra korlátozódott, és ma már ritkán használják, kivéve a kasmíri pandit közösségben vallási célokra. Kasmír őshonos írása, Szaraszvati istennőről kapta a nevét, aki a tanulás istennője és a Sárada pítha templom fő istensége. A jelenleg ismert legrégebbi dél-ázsiai matematikai kézirat, a bakhsáli kézirat ezzel az írásrendszerrel íródott.

Sárada
Sharada.svg
Típusabugida (bráhmi írásrendszer)
Nyelvek kasmíri, szanszkrit
Időszak 1500-
Felmenő írásrendszerekbráhmi
   gupta
Rokon írásrendszerek dévanágari
Unicode-tartomány U+11180–U+111DF
ISO 15924Shrd
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárada témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A bakhsáli kézirat a sárada írás egy korai változatával készült. Afganisztánban és az indiai Himácsal régióban is használták. Afganisztánban felfedeztek egy, a 6-8. század között készült szobrot, amely Ganésa istent ábrázolja. Az alkotáson proto-sárada felirat szerepel, amely Khingala királyt említi.[4] A történelmi Markula Dévi templomban Mahisamardini istennőnek van egy sárada felirata Kr. u. 1569-ből.[5]

A 10. századtól kezdve regionális különbségek kezdtek megjelenni a Pandzsábban, a hegyvidéki államokban (részben Himácsal Pradesben) és Kasmírban használt sárada írás között.[6] Az írás használata végül szertartási célokra korlátozódott Kasmírban, mivel egyre kevésbé volt alkalmas a kasmíri nyelv írására. Az utolsó ismert felirat 1204-ből származik, a 13. század eleje mérföldkövet jelent a sárada írás fejlődésében.[6] A pandzsábban használt változat ettől a szakasztól kezdve a 14. századig tovább fejlődött; ebben az időszakban kezd megjelenni a gurmukhihoz és más landa írásokhoz szorosan hasonlító formákban. A 15. századra a sárada írás olyan jelentősen fejlődött, hogy az epigráfusok ekkor már külön névvel, Deváesza néven jelölik az írást.[6]

 
A 6 - 8. század között készített márvány Ganésa szobor, amelyet az afganisztáni Gardezben találtak, jelenleg a kabuli Dargah Pir Rattan Nath-ban található.
 
Az írásrendszer eredeti elterjedési területe, a jelenlegi államhatárokkal.
 
Mássalhangzók
 
Magánhangzók
 
Az aum jelképe sárada írással

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sharada script című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.