Főmenü megnyitása

A sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Jovibarba hirta
Sárga kövirózsa
Sárga kövirózsa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
Alcsalád: Kövirózsaformák (Sempervivoideae)
Nemzetség: Jovibarba
Opiz
Faj: J. hirta
Tudományos név
Jovibarba hirta
Filip Maximilian Opiz.

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

A nemzetség típusfaja, Filip Maximilian Opiz e faj alapján állította fel a Jovibarba nemzetséget, elkülönítve azt a Sempervivum nemzetségtől. A keleti Alpokban, Olaszországban, a Balkán-félszigeten (északnyugati területek) és a Kárpát-medencében őshonos. Magyarországon is él, például a Dunántúli-középhegység dolomit kopárain, sziklaletörésein.

FelépítéseSzerkesztés

Rozettáinak átmérője általában 4,5–7 cm. Levelei világoszöldek, vörös csúccsal, azonban szárazság esetén ezek nagy része vörösen pigmentált és egymásra borul. Esők után rozettái kinyílnak, a növény zöldebbé válik. A fiókhajtások fél centiméteresek, gömbölyűek és könnyen elgurulnak, így az új sarjtelepek már valahol máshol jönnek létre. Virágait 15–20 cm-es szárakon hozza, ami segíti a magok terjedését. Ennek az a jelentősége, hogy sarjai a gravitációnak megfelelően csak valamivel lejjebb tudnak meggyökeresedni, ugyanakkor a sárga kövirózsa számára a feltételek főként a sziklakiugrásokon adottak.

Élőhelyi igényei, termesztéseSzerkesztés

Mivel a dolomitsziklagyepek növénye elsősorban, ezért extrém szárazságtűrő és a bázikus talajokat tolerálja. Magyarországon teljesen téltűrő. A pangó vizet nem szereti. Igen vékony váztalajon, főként sziklarepedésekben él, ahol nincsenek konkurensek. A leváló sarjakkal könnyen szaporítható.

ÉrdekességSzerkesztés

Neve (Iovi és barba) latinról magyarra fordítva szó szerint jupiterszakállat jelent.

ForrásokSzerkesztés

Pozsgás növények enciklopédiája. Zdenek Jezek, Libor Kunte. Ventus Libro Kiadó, Budapest. 2007. ISBN 978-963-9701-30-4.