Lármás lóri

Lármás lóri
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Lóriformák (Loriinae);
Nemzetség:	Lórirokonúak (Loriini);
Nem:	Lorius;
Faj:	L. garrulus;
Tudományos név
	Lorius garrulus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Domicella garrula
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lármás lóri témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lármás lóri témájú médiaállományokat és Lármás lóri témájú kategóriát.

A lármás lóri (Lorius garrulus), korábban sárgaköpenyes lóri vagy sárgadolmányos lóri, a madarak (Aves) osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába, azon belül a lóriformák (Loriinae) alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Származása, elterjedése szerkesztés

Az Indonéziához tartozó Maluku-szigetek (Seram, Halmahera stb.) érintetlen esőerdeiben él.

Alfajai szerkesztés

Lorius garrulus flavopalliatus (Salvadori 1877) – Kasiruta, Bacan, Obi és Mandiole szigetek
Lorius garrulus garrulus (Linnaeus, 1758) – Halmahera, Widi és Ternate szigetek
Lorius garrulus morotaianus (van Bemmel, 1940) – Morotai és Rau szigetek

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Testhossza 29–30 centiméter, szárnyának hossza mintegy 18 cm; fesztávolsága elérheti az 55 cm-t. Tömege 150-200 g.^[2]

A két nem tollazata nem különbözik. Alapszíne skarlátvörös, a válltájékon sötétebb árnyalatú, a hátán változó méretű, háromszögletű sárga folttal. Combja zöld. Szárnyának fedőtollai olajzöldek, a kézevezők alsó felületén széles, vörös sáv húzódik. Az alsó szárnyfedők sárgák.

Vörös farka rövid és lekerekített, tollainak csúcsa sötétzöld. Írisze mélysárga, csőre narancsvörös, lábai piszkosszürkék.

Életmódja, élőhelye szerkesztés

Többnyire párban, más párokat elűzve lakmározik a virágzó fákon; a földre csak elvétve száll le. Virágokat, gyümölcsöket, rovarokat, nektárt, virágport és magvakat eszik; ezeket gyakran a lábával veszi fel és viszi csőréhez. A gyümölcsök levét és a virágok nektárját ecsethez hasonló, rojtos nyelvével veszi fel.

Repülés közben éles, átható hangon gyakran rikoltozik, evés közben furcsán gurgulázik.

A bennszülöttek szívesen tartják kunyhóikban.^[3]

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget 2-3 évesen éri el. Szaporodását csak fogságban figyelték meg. A költési időszak május és november között van. A költések száma 1-2; egy fészekalj 2 tojás. Körülbelül 26 napig költ.