A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) fontos zöldségnövény, jelentős vitaminforrás, régóta ismerjük és termesztjük.

Sárgarépa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Zellerformák (Apioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Scandiceae
Alnemzetség-
csoport
:
Daucinae
Nemzetség: Murok (Daucus)
Faj: D. carota subsp. sativus
Tudományos név
Daucus carota subsp. sativus
(Hoffm.) Arcang.
Szinonimák
  • Carota sativa (Hoffm.) Rupr.
  • Daucus carota var. sativus Hoffm.
  • Daucus sativus (Hoffm.) Röhl. ex Pass.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgarépa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgarépa témájú kategóriát.


Sárgarépa, nyers
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 41 kcal   173 kJ
Szénhidrátok9.6 g
- Cukrok  4.7 g
- Étkezési rostok  2.8 g
Zsír0.24 g
Fehérje 0.93 g
A-vitamin ekviv.  835 μg104%
β-karotin  8285 μg77%
Tiamin (B1-vitamin)  0.066 mg6%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.058 mg5%
Niacin (B3-vitamin)  0.983 mg7%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.273 mg5%
B6-vitamin  0.138 mg11%
Folsav (B9-vitamin)  19 μg5%
C-vitamin  5.9 mg7%
E-vitamin  0.66 mg4%
Kalcium  33 mg3%
Vas  0.3 mg2%
Magnézium  12 mg3% 
Mangán  0.143 mg7% 
Foszfor  35 mg5%
Kálium  320 mg7%
Nátrium  69 mg5%
Cink  0.24 mg3%

A vadon előforduló, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos vadmurok (Daucus carota) háziasított alfaja. A nemesített változat a vadhoz képest jóval nagyobb répatesttel rendelkezik, ízletesebb és kevésbé fásodó szerkezetű.

Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni.

Magyar elnevezése a narancssárga színnel azonosítja, bár lila, piros, fehér, sárga színű változatai is elterjedtek, főként Ázsiában. Narancssárga nemesített fajtája a 17. században holland kertészek nyomán terjedt el.

Erdély egyes vidékein murok a neve.

Leírása szerkesztés

Kétéves növény, az első évben tőleveleket fejleszt és zömök raktározó főgyökeret. A répatest részben a sziklevelek alatti szárrészből fejlődik. A második évben megjelenik a magszára, amelyen fehér szirmú virágai összetett ernyő virágzatot alkotnak. Szár- és tőlevelei egyaránt szárnyaltak, erősen szabdaltak. Termése ikerkaszat. Nem megfelelő vetőmag esetén első évben is virágozhat.[1]

Története szerkesztés

Származási helye (géncentruma[2]) Nyugat-Ázsia (a mai Afganisztán és Irán területe).[3] Évszázadok során nemesítették a mai változatokra, azzal a céllal, hogy édesebb legyen, ill. csökkenjen a gyökér fásodása.

Első „klasszikus” utalások a gyökér felhasználására az 1. századból valók (Dioszkoridész: De materia medica). Európába a 8. században mórok közvetítésével jutott el az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-Európa felé.[4] A 12. századi andalúziai arab tudós földműves, Ibn al-'Awwam átfogó művében, a Könyv a mezőgazdaságról (Kitab al-Filaha) említ piros és sárga színű répatesteket. A jelenlegi narancssárga színűre holland kertészek nemesítették a 17. században.[5]

Magyar leírás elsőként 1664-ből származik a sárgarépáról Lippay Jánostól (1606–1666).

Tápanyagok szerkesztés

A termesztett sárgarépa kb. 88% vizet, 7% cukrot, 1% fehérjét, 1% rostot, 1% hamut és 0,2% zsírt tartalmaz. A rost főleg cellulóz, kisebb részben hemicellulóz és lignin. Elhanyagolható mennyiségben tartalmaz keményítőt.[6] A zöldség íze főként a glutaminsavnak és a többi szabad aminosavnak köszönhető. Más savakat nyomokban tartalmaz, ilyenek a borostyánkősav, α-ketoglutársav, tejsav és glikolsav (gyümölcssav); a fő fenolos sav a kávésav.[7]

Narancssárga színének okozója a β-karotin, kisebb mennyiségben α- és γ-karotinok. Az α- és β-karotin részben átalakul A-vitaminná az emberi szervezetben.[8][9]

Átlagosan 6–54 mg közötti mennyiségben tartalmaz karotinokat 100 g sárgarépa. A baromfitartók emiatt sárgarépa kivonatokat adnak az állatoknak, hogy javítsák azok húsának és a tojásaik sárgájának színét.[6] A sárgarépa gazdag antioxidánsokban és ásványi anyagokban. A népi gyógyászatban nőknél a kismedencei terület és méhkörnyéki véráramlás emelésére használják; további célokra mint szélhajtó (csökkenti a felfúvódást), emésztési problémák kezelésére, bélférgek ellen, székrekedés esetén és mandulagyulladáskor.[10]

Az A vitamin hiány tünetei egyebek mellett a farkasvakság, hajhullás, bőrszárazság.[11] Egy városi legenda szerint aki sok sárgarépát eszik, az éjjel is élesen lát. Ez a történet a második világháborúra nyúlik vissza, amikor a német csapatok a Brit szigetet támadták. A Királyi Légierő azt a pletykát terjesztette, hogy a pilóták a sok sárgarépa fogyasztásától látnak jól az éjszakai támadások alkalmával, hogy ezzel megpróbálja elkendőzni a kifejlesztett és alkalmazott új radartechnológiákat, valamint a piros jelzőfény használatát a repülőgépek műszerfalán, ami nem károsítja annyira az éjszakai látást.[12][13]

Felhasználása, elkészítési módok szerkesztés

Nyersen fogyasztva főként gyerekeknek értékes és tápláló kiegészítő étel. A rövid tenyészidejű fajták friss fogyasztásra alkalmasak, míg a hosszú tenyészidejű fajták vermelve, homokba rakva jól tárolhatók. Használhatjuk levesek, saláták, főzelékek, hidegkonyhai készítmények, bébiételek készítésére, és nagyon sok ételkülönlegesség ízesítője vagy díszítője is lehet.

A sárgarépát a legkülönfélébb módokon elkészítve lehet fogyasztani. A nyers sárgarépából a β-karotin tartalomnak csak 3%-a szabadul fel az emésztés során, ez az elkészítéssel, pépesítéssel, főzéssel, étkezési olaj hozzáadásával 39%-ra is feljavítható.[14]

Felhasználható apró darabokra vágva sütni, párolni, főzni, levesekbe és szószokba, bébiételekbe és állateledelbe.

A sárgarépa zöldje is ehető, bár emberi fogyasztása nem túl gyakori. Erre a célra a sűrű vetések egyelésénél kihúzgált (még vastag gyökeret nem fejlesztett) növények alkalmasak. Általában sültek mellé, salátába teszik.

Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és egyforma méretű hengerekre vágva) és nyugatabbra népszerű rögtön fogyasztható gyorsételek.[15]

Pépesítve bébiételek készülnek belőle; víztelenítve chips, pehely, por; vékonyan szeletelve olajban ki lehet sütni, mint a burgonyát.[6]

A sárgarépa édes íze lehetővé teszi, hogy édességek is készüljenek belőle, mint sütemény, puding, gyümölcslekvár része. A sárgarépalé széles körben forgalmazott egészségvédő italként önmagában vagy mással keverve[16] (pl. céklalével, narancslével).

Napi 15 gramm sárgarépa fogyasztása fedezi a napi szükségletet, ezért figyeljünk oda a túladagolásra, mert inkább gyerekeknél ellenreakciót válthat ki. Magas bétakarotin tartalma miatt a cigarettázók nem tolerálják, ugyanis nikotin jelenlétében a karotin fölösleg nehezen ürül ki a vérből.[forrás?]

A sárgarépában fel tud dúsulni a nitráttartalom, mely ásott, nitráttal szennyezett talajvízkutakból öntözött, illetve erősen trágyázott földön nevelt növényben figyelhető meg. A magas nitrát tartalmú répából készült bébiétel a csecsemők és kisgyermekek számára halálos kimenetelű mérgezést okozhat. A nyolc hónaposnál fiatalabb csecsemők szervezetében nem alakul ki a nitrát lebontó enzim, mely csak a gyermek három éves korára fejlődik ki teljesen. A nitrát a vérben a hemoglobinhoz kötődik, így az képtelenné válik az oxigénszállításra, ezáltal oxigénhiány lép fel a szervezetben, melynek hatására a kisbaba szája és bőre kékeslila színűvé válhat. Ilyen esetben azonnal orvoshoz kell fordulni![17]

A nyulak és lovak egyik kedvenc eledele.

Termesztése szerkesztés

Napos-félárnyékos helyen érzi jól magát. Februártól vethető a magja, öntözött területen júniusig a rövid tenyészidejű fajták. Homokos-vályogos talaj az ideális, köves talajban nem lesz egyenes a gyökér. Elterjedt termesztési mód az emelt ágyásos termesztés.

A piacra termelés gondos fajtaválasztást igényel, a különböző célokra különböző fajták alkalmasak. Friss piaci eladásra gyorsan növő, korán betakarítható fajtákat célszerű választani (ezek tenyészideje kb. 2-3 hónap); a feldolgozóipar számára a nagy szárazanyagtartalom értékes, ezek késő őszi betakarítást jelentenek.[18]

Betegségek, kártevők szerkesztés

Néhány gombák által okozott betegsége a levélen: lisztharmat (Erysiphe heraclei), alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri f. sp. solani); a gyökéren szklerotíniás rothadás (Sclerotinia sclerotiorum).

Kártevői a sárgarépalégy (Chamaepsila rosae),[19] gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne hapla), cserebogarak pajorjai, (Melolonthidae sp.), mocskospajorok (a vetési bagolylepke, Scotia segetum lárvája), lótücskök (Gryllotalpa gryllotalpa), drótférgek (a pattanóbogarak lárvái (Agriotes sp.)).[20][21]

Fajták szerkesztés

A sárgarépa fajták két nagy osztályba sorolhatók, a keleti és nyugati fajtába. A közelmúltban számos újdonság jelent meg, amelyeket sajátos jellemzőik miatt termesztenek.

A keleti fajtát Közép-Ázsiában háziasították a mai Afganisztán és Irán területén a 10. század környékén. Ezek a fajták lila és világossárga színűek és gyakran elágazódik a gyökér. A lila színért az antociánok felelősek.[22]

A nyugati fajtát a 17. században Hollandiában nemesítették. A narancssárga színt a karotinok okozzák. Akkoriban ennek a színnek politikai jelentősége volt a hollandok számára: a németalföldi szabadságharcok vezetőjének, Orániai Vilmos tiszteletére. (Willem van Oranje nevében az oranje hollandul narancssárgát jelent, és az első holland zászlón is ezt a színt használták 1575-ben.)

A nyugati fajták a gyökér alakja szerint csoportosíthatók:

  • Chantenay fajták rövidebbek, de nagyobb kerületűek (akár 8 cm), válluk széles, hegyük lekerekített, feldolgozásra, tárolásra alkalmasak.
  • Danvers fajták kúp alakúak, válluk széles, végük hegyes. Jobban tűrik a kötöttebb talajt. Gyakran pépesítik, bébiétel készül belőlük. 1871-ben nemesítették Danvers-ben.[23]
  • A kisebb, gömbölyű fajtákat karottának is nevezik[24]

Magyarországon és világszerte számos más fajtát is termesztenek.[25]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Sargarepa.hu. [2013. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 19.)
  2. A géncentrum Nyikolaj Ivanovics Vavilov (1887-1943) által létrehozott fogalom; az a terület, ahol természetes körülmények között a növény a legnagyobb változatosságban fordul elő
  3. dr. Balázs Sándor Zöldségtermesztők kézikönyve
  4. Krech, Shepard; McNeill, J.R.; Merchant, Carolyn (2004). Encyclopedia of World Environmental History: O-Z, Index. Routledge. p. 1071. ISBN 978-0-415-93735-1.
  5. Dalby, Andrew (2003). Food in the Ancient World from A to Z. Psychology Press. p. 75. ISBN 9780415862790.
  6. a b c Rubatsky et al. (1999), p. 254.
  7. Sharma et al. (2012), pp. 22–23.
  8. Strube, Michael; OveDragsted, Lars (1999). Naturally Occurring Antitumourigens. IV. Carotenoids Except β-Carotene. Copenhagen: Nordic Council of Ministers. p. 48. ISBN 978-92-893-0342-2.
  9. Novotny, Janet A.; Dueker, S.R.; Zech, L.A.; Clifford, A.J. (1995). "Compartmental analysis of the dynamics of β-carotene metabolism in an adult volunteer". Journal of Lipid Research 36 (8): 1825–1838. PMID 7595103.)
  10. Ross (2005), pp. 199–200.
  11. Egészségkalauz - A vitamin hiány
  12. Zöldségfarm. [2013. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  13. Kruszelnicki, Karl (2010). Dis Information And Other Wikkid Myths: More Great Myths In Science. HarperCollins Australia. pp. 71–73. ISBN 978-0-7304-4528-9.
  14. Hedrén, E.; Diaz, V.; Svanburg, U. (2002). "Estimation of carotenoid accessibility from carrots determined by an in vitro digestion method". European Journal of Clinical Nutrition 56 (5): 425–430. doi:10.1038/sj/ejcn/1601329. PMID 12001013.
  15. Bidlack, Wayne R.; Rodriguez, Raymond L. (2011). Nutritional Genomics: The Impact of Dietary Regulation of Gene Function on Human Disease. CRC Press. p. 321. ISBN 978-1-4398-4452-6.
  16. Carr, Anna (1998). Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs. Rodale. p. 112. ISBN 978-0-87596-964-0.
  17. Magas nitrát tartalmú zöldségek fogyasztásának kockázata csecsemőknél| https://portal.nebih.gov.hu/-/magas-nitrat-tartalmu-zoldsegek-fogyasztasanak-kockazata-csecsemoknel
  18. Sárgarépa termesztése emelt ágyáson Hozzáférés: 2013-04-20. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  19. Sárgarépalégy. [2013. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  20. Kórokozók, kártevők képekkel. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  21. Bálint gazda honlapja. [2009. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 27.)
  22. Tiwari, B.K.; Brunton, Nigel P.; Brennan, Charles (2012). Handbook of Plant Food Phytochemicals: Sources, Stability and Extraction. John Wiley & Sons. p. 405. ISBN 978-1-118-46467-0.
  23. "Carrots History" Hozzáférés ideje: 2009-02-26
  24. Sárgarépa és karotta (Daucus carota ssp. sativus) (Édenkert.hu, 2019. február 8.)
  25. Változatok sárgarépára (2011)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Carrot című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Nézd meg a sárgarépa címszót a Wikiszótárban!