Sólyom Jenő (fizikus)

erdélyi származású magyar fizikus

Sólyom Jenő (Kolozsvár, 1940. november 27. –) Széchenyi-díjas magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, evangélikus egyházi vezető. A szilárdtestfizika neves kutatója.

Sólyom Jenő
Sólyom Jenő előad a Wigner 111 konferencián az MTA-ban, 2013.11.11.
Sólyom Jenő előad a Wigner 111 konferencián az MTA-ban, 2013.11.11.
Életrajzi adatok
Született1940november 27. (80 éves)
Kolozsvár
Ismeretes mint fizikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület fizika
Kutatási terület szilárdtestfizika
Szakintézeti tagság Eötvös Loránd Fizikai Társulat: elnök
Munkahelyek
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézet munkatárs
kutatóprofesszor
Szakmai kitüntetések
Állami Díj (1980)
Széchenyi-díj (2011)
Akadémiai tagság MTA; l. 1987, r. 1993
A Wikimédia Commons tartalmaz Sólyom Jenő témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1959-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikus szakára, ahol 1964-ben szerzett fizikus diplomát.

Diplomájának megszerzése után az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) Szilárdtestfizikai Kutatóintézetének munkatársa lett. 1988-ban kutatóprofesszori rangot kapott. 1992-ben az ELTE Természettudományi Kara szilárdtestfizikai tanszékén, majd 1998-ban a komplex rendszerek fizikája tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

Több neves külföldi kutatóintézetben volt vendégkutató: Landau Intézet (Moszkva, 1967–1968), Laue–Langevin Intézet (Grenoble, 1970–1971, 1985–1988). 1978 és 1980 között az Illinois-i Egyetemen, 1984 és 1985, valamint 1991 és 1992 között a Lausanne-i Egyetem vendégprofesszora volt.

1970-ben védte meg a fizikai tudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. 1987-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Az MTA Szilárdtestfizikai, illetve Statisztikus Fizikai Bizottságának tagjává választották. 2007–2019 között és 2017-től (négy évre) az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökévé választották.

1990-ben a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelőjévé választották, közben 1991 és 1994 között az evangélikus egyház zsinatának nemlelkészi alelnöke volt. 2003-ig töltötte be egyházkerületi felügyelői tisztségét.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a szilárdtestfizika, illetve az alacsony dimenziós és erősen korrelált mágneses és elektronrendszerek elsősorban elméleti vizsgálata.

Legfontosabb eredménye az úgynevezett renormálási csoport-módszer és skálázás újfajta megalapozásának sikere szilárdtestfizikai környezetben. Ezt a módszert alkalmazta alacsony dimenziós, illetve korrelált rendszerekre.

Több mint száz nemzetközi folyóiratban megjelent publikáció szerzője vagy társszerzője.

CsaládjaSzerkesztés

Nős, házasságából három leánygyermeke született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Skálázás és multiplikatív renormálás alkalmazása a szilárdtestfizikában (1977)
  • The Fermi Gas Model of One-dimensional Conductors (Advances in Physics, 1979)
  • Egydimenziós rendszerek a szilárdtestfizikában (1988)
  • Térelméleti és statisztikus fizikai módszerek az erősen korrelált elektronrendszerek vizsgálatában (1994)
  • A modern szilárdtestfizika alapjai I–III. (ELTE Eötvös Kiadó, 2002-2003)

ForrásokSzerkesztés