Főmenü megnyitása

Sólyom Jenő (fizikus)

erdélyi származású magyar fizikus

Sólyom Jenő (Kolozsvár, 1940. november 27. –) Széchenyi-díjas magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, evangélikus egyházi vezető. A szilárdtestfizika neves kutatója.

Sólyom Jenő
Sólyom Jenő előad a Wigner 111 konferencián az MTA-ban, 2013.11.11.
Sólyom Jenő előad a Wigner 111 konferencián az MTA-ban, 2013.11.11.
Életrajzi adatok
Született1940november 27. (79 éves)
Kolozsvár
Ismeretes mint fizikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület fizika
Kutatási terület szilárdtestfizika
Szakintézeti tagság Eötvös Loránd Fizikai Társulat: elnök
Munkahelyek
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézet munkatárs
kutatóprofesszor
Szakmai kitüntetések
Állami Díj (1980)
Széchenyi-díj (2011)
Akadémiai tagság MTA; l. 1987, r. 1993
A Wikimédia Commons tartalmaz Sólyom Jenő témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1959-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikus szakára, ahol 1964-ben szerzett fizikus diplomát.

Diplomájának megszerzése után az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) Szilárdtestfizikai Kutatóintézetének munkatársa lett. 1988-ban kutatóprofesszori rangot kapott. 1992-ben az ELTE Természettudományi Kara szilárdtestfizikai tanszékén, majd 1998-ban a komplex rendszerek fizikája tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

Több neves külföldi kutatóintézetben volt vendégkutató: Landau Intézet (Moszkva, 1967–1968), Laue–Langevin Intézet (Grenoble, 1970–1971, 1985–1988). 1978 és 1980 között az Illinois-i Egyetemen, 1984 és 1985, valamint 1991 és 1992 között a Lausanne-i Egyetem vendégprofesszora volt.

1970-ben védte meg a fizikai tudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. 1987-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Az MTA Szilárdtestfizikai, illetve Statisztikus Fizikai Bizottságának tagjává választották. 2007–2019 között és 2017-től (négy évre) az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökévé választották.

1990-ben a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelőjévé választották, közben 1991 és 1994 között az evangélikus egyház zsinatának nemlelkészi alelnöke volt. 2003-ig töltötte be egyházkerületi felügyelői tisztségét.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a szilárdtestfizika, illetve az alacsony dimenziós és erősen korrelált mágneses és elektronrendszerek elsősorban elméleti vizsgálata.

Legfontosabb eredménye az úgynevezett renormálási csoport-módszer és skálázás újfajta megalapozásának sikere szilárdtestfizikai környezetben. Ezt a módszert alkalmazta alacsony dimenziós, illetve korrelált rendszerekre.

Több mint száz nemzetközi folyóiratban megjelent publikáció szerzője vagy társszerzője.

CsaládjaSzerkesztés

Nős, házasságából három leánygyermeke született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Skálázás és multiplikatív renormálás alkalmazása a szilárdtestfizikában (1977)
  • The Fermi Gas Model of One-dimensional Conductors (Advances in Physics, 1979)
  • Egydimenziós rendszerek a szilárdtestfizikában (1988)
  • Térelméleti és statisztikus fizikai módszerek az erősen korrelált elektronrendszerek vizsgálatában (1994)
  • A modern szilárdtestfizika alapjai I–III. (ELTE Eötvös Kiadó, 2002-2003)

ForrásokSzerkesztés