Sós Aladár

magyar építész, szakíró

Sós Aladár (Temesvár, 1887. július 4.Budapest, 1975. június 11.) magyar építész, szakíró, Kériné Sós Júlia[1] (1923–1968) pedagógus, szociológus, író apja.

Sós Aladár
Született 1887. július 4.
Temesvár
Elhunyt 1975. június 11. (87 évesen)
Budapest
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Az egykori OTI, ma Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság székháza

PályájaSzerkesztés


Képzőművész szeretett volna lenni, 1910-ben Műegyetemen szerzett diplomát. Szegedre helyezték a MÁV-hoz. A budapesti Ritz Szálló és a Gerbeaud-ház felújításának Fellner Sándor által végzett tervezésében már egyetemista korában részt vett. Diplomavédése után előbb a Magyar Államvasutak főmérnöke,[2] majd pedig Magyarország mára elcsatolt részein, így a palicsi fürdőtelep, a szabadkai városháza, a marosvásárhelyi kultúrpalota, a dévai színház, a pozsonyi kultúrpalota szecessziós épületeinek tervezésében és kivitelezésében működött közre. 1918-tól aktívan részt vett a Galilei Kör tevékenységében. Az 1920-as évek során tervei alapján készültek a Angolpark épületei és főkapuja. Pályáját apósával, Jakab Dezsővel magántervezőként, jobbára art déco stílusban folytatta.[3] Vele és Komor Marcellel együtt tervezte az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Fiumei út 19. sz. alatti székházának bővítését, amelyért 1934-ben Lechner Ödön-emlékérmet kapott. Az 1940-es években Salgótarjánban, Tatabányán, Sztálinvárosban állami építkezéseket irányított, majd kinevezték a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) városrendező irodája vezetőjévé. Budapest VII. kerülete Tanácsa végrehajtó bizottságában építési és lakáskérdésekkel foglalkozott.

Közéleti tevékenységeSzerkesztés

A Szeged és Vidéke újságírójaként Balázs Béla, Juhász Gyula, Kafka Margit, Móra Ferenc, Tömörkény István és mások baráti köréhez tartozott, akik amikor megnősült kiadtak egy kiadványt 'Aladár és vidéke" címmel Az Állam és Polgár című folyóirat főmunkatársa volt 1934–36 között, 1917-től 1949-ig képviselő volt a Magyar Radikális Pártban, 1946-ban a Közlekedésügyi Minisztérium művészeti tanácsnokává nevezték ki. Szabadkőműves páholy tagja volt.[4]

Supka Géza temetésen, ő mondta a gyászbeszédet.

CsaládjaSzerkesztés

Felesége, Schreiber Borbála, Jakab Dezső feleségének unokahúga, akit gyermektelenek nélkül magukhoz vettek Pesten. Bartók Béla tanítványa volt.

Lánya: Kériné Sós Júlia (Budapest, 1923. október 30. – Budapest, 1968. június 23.) pedagógus, szociológus, író. Unokája: Kéri György (Budapest, 1950. január 11. – Budapest, 2016. július 20.) Gábor Dénes díjas, Széchenyi-díjas magyar biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a jelátviteli terápia nemzetközi hírű tudósa és nevelt unokája Kéri Piroska (1952. február 09- ) , aki még most is él -, Sós Júlia neveletlen lánya, mostanra már a Szépírók Társasága alelnöke, aki Sós Aladárt mindig nagyapjának fogja tartani és a 2000-es évek elején összeállította, megírta és kiadta a "Sugárkoszorú' - Sós Júlia és köre " c. kötetét 2003-ban, Sós Júlia születésének 80. évfordulójára.

Unokai: Kéri Csaba (1976-

Kéri Júlia (1980-

Vermes Dávid (1974-

Vermes Tamás (1977-

Vermes Áron (1980-


Főbb műveiSzerkesztés

Tárlatok, pályázatokSzerkesztés

  • 1926: a Műcsarnok éves kiállításán Alföldi városház, Belgrádi központi pályaudvar és Templomudvar című terveit mutatta be
  • 1928: a genfi Nemzetek Palotája tervpályázatán vett részt.
  • 1934: II. díjat nyert bérháztervével a Műcsarnok kiállításán
  • 1937: „Milyen legyen a mai lakás” című kiállítást ő rendezte a Tamás Galériában


KÖTETEK: SÓS ALADÁR: SZABADSÁG ÉS GAZDASÁG, (Elméleti átalános közgazdaságtan -résztetek- GÖNCÖL KIADÓ, 1991. 630 p.

EsszéiSzerkesztés

Cikkek alkotásairólSzerkesztés

  • A Dohány utcai Hősök temploma (Tér és Forma, 1929)
  • S. A.: Az OTI budapesti székháza (Tér és Forma, 1938)
  • N. N.: A Melinda társasüdülő a Svábhegyen (Tér és Forma, 1942)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés