Főmenü megnyitása

Sós Aladár

magyar építész, szakíró

Sós Aladár (Temesvár, 1887. július 4.Budapest, 1975. június 11.) magyar építész, szakíró, Kéryné Sós Júlia[1] (1923–1968) pedagógus, szociológus, író apja.

Sós Aladár
Született 1887. július 4.
Temesvár
Elhunyt 1975. június 11. (87 évesen)
Budapest
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Az egykori OTI, ma Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság székháza

PályájaSzerkesztés

1910-ben Műegyetemen szerzett diplomát. A budapesti Ritz Szálló és a Gerbeaud-ház felújításának Fellner Sándor által végzett tervezésében már egyetemista korában részt vett. Diplomavédése után előbb a Magyar Államvasutak főmérnöke,[2] majd pedig Magyarország mára elcsatolt részein, így a palicsi fürdőtelep, a marosvásárhelyi kultúrpalota, a dévai színház, a pozsonyi kultúrpalota szecessziós épületeinek tervezésében és kivitelezésében működött közre. 1918-tól aktívan részt vett a Galilei Kör tevékenységében. Az 1920-as évek során tervei alapján készültek a Angolpark épületei és főkapuja. Pályáját apósával, Jakab Dezsővel magántervezőként, jobbára art déco stílusban folytatta.[3] Vele és Komor Marcellel együtt tervezte az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Fiumei út 19. sz. alatti székházának bővítését, amelyért 1934-ben Lechner Ödön-emlékérmet kapott. Az 1940-es években Salgótarjánban, Tatabányán, Sztálinvárosban állami építkezéseket irányított, majd kinevezték a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) városrendező irodája vezetőjévé. Budapest VII. kerülete Tanácsa végrehajtó bizottságában építési és lakáskérdésekkel foglalkozott.

Közéleti tevékenységeSzerkesztés

Az Állam és Polgár című folyóirat főmunkatársa volt 1934–36 között, 1917-től 1949-ig képviselő volt a Magyar Radikális Pártban, 1946-ban a Közlekedésügyi Minisztérium művészeti tanácsnokává nevezték ki. Szabadkőműves páholy tagja volt.[4]

CsaládjaSzerkesztés

Lánya: Kériné Sós Júlia (Budapest, 1923. október 30. – Budapest, 1968. június 23.) pedagógus, szociológus, író; unokája: Kéri György (Budapest, 1950. január 11. – Budapest, 2016. július 20.) Széchenyi-díjas magyar biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a jelátviteli terápia nemzetközi hírű tudósa.

Főbb műveiSzerkesztés

Tárlatok, pályázatokSzerkesztés

  • 1926: a Műcsarnok éves kiállításán Alföldi városház, Belgrádi központi pályaudvar és Templomudvar című terveit mutatta be
  • 1928: a genfi Nemzetek Palotája tervpályázatán vett részt.
  • 1934: II. díjat nyert bérháztervével a Műcsarnok kiállításán
  • 1937: „Milyen legyen a mai lakás” című kiállítást ő rendezte a Tamás Galériában

EsszéiSzerkesztés

Cikkek alkotásairólSzerkesztés

  • A Dohány utcai Hősök temploma (Tér és Forma, 1929)
  • S. A.: Az OTI budapesti székháza (Tér és Forma, 1938)
  • N. N.: A Melinda társasüdülő a Svábhegyen (Tér és Forma, 1942)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés