Sörgyártás Kőbányán

A Budapest X. kerületében található Kőbánya szerepe kiemelkedő a magyarországi sörgyártás történetében. Ezen a területen számos sörgyár működött a 19. század második felétől. Több ezek közül kapcsolatban állt a Dreher családdal, illetve az államosított sörgyártás időszakában a Kőbányai Sörgyárral.

A Kőbányai szó mint márkanév sokkal rövidebb életű; használata csak az államosítással vette kezdetét. Nincs adat arra, hogy az államosítás előtt bármelyik kőbányai sörgyár márkanévként használta volna. (Az illusztárció mutatja, mely nevek részeként szerepelt a "Kőbánya" szó.) A Kőbányai márkájú sört [1] jelenleg kizárólag a Dreher Sörgyárak Zrt. gyártja.

KépgalériaSzerkesztés

TörténeteSzerkesztés

Magyarországon a legelső sörgyár és idővel a legjelentősebb élelmiszer-ipari gyártás összpontosult Kőbányán. Kőbánya Ó-hegy mészkövéből épült a pesti kiskörút, majd a nagykörút jó részének építkezéseihez is az itteni mészkövet használták, vegyesen a drágább égetett tégla felhasználásával. A kialakuló hatalmas mészkő üregek állandó hőmérséklete, hűvössége kedvezett a sörgyártásnak, amely akkoriban sokkal kisebb üzemeket működtetett. A hűvösen tartott sör hosszabb időn keresztül megőrizte frissességét, s rászoktak a fogyasztók is a "forró ser" fogyasztása helyett a pincehidegségű serre. Kőbányán az első serfőző üzemek az 1850-es évek elején létesültek. Több család is folytatta ezt a mesterséget, s a közeli Pest korcsmárosainak szállították a sört. 1850-ben több serfőző család megalakítja a Kőbányai Serház Társaságot, 1854-ben megkezdi működését a Baber-Kluzelmann serfőzde, 1855-ben a Kőbányai Részvényes Serfőzőház alakult meg, 1862-ben kezdi meg termelését a Dréher Antal-féle kőbányai serház, 1867-ben az Első Magyar Részvényes Serfőző Társaság kezdi meg termelését itt, majd 1892-ben a Kőbányai Polgári Serfőzde Rt. Igazi áttörést az 1892-es filoxéra járvány miatt hosszabb időre kieső bortermelési okozta kedvező konjunktúra virágoztatta fel a kőbányai sörgyártást. Közben átalakult a gyártás folyamata is, és megindult a nagyipari termelés, az újabbnál újabb technológiák alkalmazásával. Sőt a hordóban tartott és szállított sörök forgalmazását felváltotta lassan a palackozott sörök farekeszeit szállító söröskocsik sokasága. Apróbb kiegészítő találmány volt a sörnyitó (1867 táján), amelyről ma kevesen tudják, hogy Sätzer József kőbányai sörgyáros és fejlesztőinek köszönhet a világ. 1898-ban a Király Serfőzde, majd a Budafokon 1879 óta működő Haggenmacher sörgyár nyitott telepet Kőbányán 1912-ben.[2] A sörtermelés 1850-1918 között robbanás-szerű fejlődésen ment keresztül Kőbányán. Az első világháborúig az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág lett Magyarországon az élelmiszeriparon belül a kőbányai sörgyártás, amely idővel hat nagy vállaltra redukálódott, a különböző átalakulásokkal. A Dréher csak egy volt ezek között. A nagyvállalatok átlag 2 millió hektoliter sört állítottak elő évente gyáranként ekkoriban már.[3] Az ország piaci nagyságának csökkenése jelentősen átrendezte az erőviszonyokat a kőbányai sörgyártás terén is, az első világháború után. 1920-1930 között alapvetően három nagy cégre redukálódott a sörgyártás.

A második világháború utánSzerkesztés

A második világháború után a kőbányai sörgyárakat is államosították és létrehozták a hatalmas méretű Kőbányai Sör- és Malátagyárat.

Az állami vállalat 1949. májusábn az alábbi vállalatok egyesítésével jött létre:

  • Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde,
  • Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt.,
  • Fővárosi Serfőző Rt.
  • Export Magyar Malátagyár Rt.

A gyár 1949-ben az országos termelés 87 %-át állította elő.

Az 1959-től 1970-ig fennálló Magyar Országos Söripari Vállalat a szocialista korszak központja lett kőbányai székhellyel. Több vidéki sörgyárat is hozzárendeltek (pl. a nagykanizsai sörgyárat). [4]

A gyár termelésében egyre növekedett a palackozott termékek aránya; 1959-ben itt állt munkába az első palackozó gépsor. A pasztőrözött sörök aránya az 1970-es évketől emelkedett. 1971-ben megalakították a Söripari Vállalatok Trösztjét, amelynek 1982-ig tagvállalata volt a kőbányai gyár is. 1982-ben a gyár önállóvá vált és megkezdődött a rekonstrukciója. Ugyanebben az évben alakították meg a Söripari Kutatási Céltársaságot, a gyár gesztorságával. Szintén 1982-ben kezdődött a Tuborg márkájú sör gyártása, dán licenc alapján.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Reklámokban előszeretettel alkalamazzák a "Kőbányai Sör" írásmódot
  2. Dr. Szalay György: Kőbánya története - Budapest, X. Tanács VB. kiadása, 1970.
  3. Dausz Gyula: Kőbánya múltja és jelene - Budapest, 1913. / 182-185. oldal
  4. korábban: Király Serfőzde
  5. Budapest lexikon 1. kötet, 717. old.

ForrásokSzerkesztés

Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 717. o. ISBN 963-05-6410-6  

További információkSzerkesztés

real.mtak.hu

Külső hivatkozásokSzerkesztés