Főmenü megnyitása

Az SMS König[1] volt az első a Német Császári Haditengerészet négy König-osztályú dreadnought csatahajója közül az első világháborúban. A König (magyarul „Király”) II. Vilmos württembergi király tiszteletére kapta nevét. 1911. októberében kezdték építeni, 1913. március 1-én bocsátották vízre. A végső kialakítására nem sokkal az első világháború kitörése előtt került sor, 1914. augusztusában állt a Hochseeflotte szolgálatába.

SMS König
Az SMS König a tengeren
Az SMS König a tengeren
Névadó II. Vilmos württembergi király
Üzemeltető War Ensign of Germany (1903–1919).svg Német Császári Haditengerészet
Hajóosztály König-osztályú csatahajó
Pályafutása
Építő Wilhelmshaveni Császári Hajógyár
Építés kezdete 1911. október
Vízre bocsátás 1913. március 1.
Szolgálatba állítás 1914. augusztus 10.
Sorsa 1919. június 21-én elsüllyesztve Gutter Soundnál (Scapa Flow)
Általános jellemzők
Hossz 175,4
Szélesség 29,5
Merülés 9,19
Önsúly25 390 t
Összsúly28 600 t
Hajtómű
  • 3 tengelyes Parsons turbina
  • 3 lapátos 3,8 méteres propeller (31,847 kW)
Sebesség 21,2 csomó
Hatótávolság 8000 NMI 12 csomós sebességgel
Fegyverzet
Páncélzat
  • Öv: 350 mm
  • Vezérlőtorony: 300 mm
  • Fedélzet: 30 mm

  • Férőhelyek száma 1136
    A Wikimédia Commons tartalmaz SMS König témájú médiaállományokat.

    Három testvérhajójával (Großer Kurfürst, Markgraf és Kronprinz) a flotta legtöbb manőverében részt vett. Az 1916. május 31-i skagerraki csata csatasorában lévő König erősen megrongálódott, ugyanis brit csatahajóktól 10 nagy kaliberű aknatalálatot kapott. 1917. októberében, a németek sikeres Albion hadműveletét követő moonsundi csatában önsüllyesztésre kényszerítette a Szlava orosz pre-dreadnought csatahajót.

    A König, csakúgy mint a Hochseeflotte nagy része, a fegyverszünetet követően 1918. novemberében Scapa Flowba került. 1919. június 21-én Ludwig von Reuter altengernagy kiadta az önsüllyesztési parancsot, míg a brit őrhajók a kikötőn kívül gyakorlatoztak. A legtöbb hajóval ellentétben sosem emelték ki, a roncs mai napig az öböl fenekén fekszik.

    KonstrukciójaSzerkesztés

    A König az „s” ideiglenes néven került megrendelésre, a wilhelmshaveni császári hajógyárban a 33-as sorszám alatt építették.[2][lower-alpha 1] Alapjait 1911. októberében fektették le, 1913. március 1-én a király unokatestvére, Albert württembergi herceg bocsátotta vízre.[3] A felszerelése 1914. augusztus 9-én fejeződött be, ekkor került a Hochseeflotte szolgálatába.[4] A kormánynak 45 millió aranymárkájába került.[2][lower-alpha 2] Osztálya első hajójaként készült, végül még három, a Großer Kurfürst, a Markgraf és a Kronprinz követte.[lower-alpha 3]

    A König építésekor 25 796, felszereléssel együtt pedig 28 600 tonnát nyomott, 175,4 méter hosszú és 29,5 méter széles volt, 9,19 méter volt merülése. Három Parson-gőzturbina hajtotta, mely összesen 42 708 lóerőt adott, maximális sebessége 21 csomó volt.[2]

    Fegyverzetét öt iker-lövegtoronnyal övezett 10 30.5 cm SK L/50 ágyú, elől és hátul két-két, illetve a két kémény között egy gyorstüzelő ágyúval.[4] A König volt az első német csatahajó, melyen minden fő üteglöveg a hajó középvonalán volt. Mint a korábbi Kaiser-osztályú hajók, itt is át tudták irányítani a fegyvereket bármely oldalra, de az újítás miatt szélesebb szögben tüzelhettek.[5] Másodfegyverzetét 14 15 cm SK L/45 ágyú, 6 8.8 cm SK L/45 tengerészeti ágyú és 5 vízalatti torpedóvető alkotta, utóbbiból egy az orrnál, kettő-kettő pedig a két gerendánál helyezkedett el.

    SzolgálataSzerkesztés

    Közvetlenül szolgálatba állítása után a König 1914. november 23-án teljesítette tengerkísérletét.[6] Személyzete 41 tisztből és 1095 fős legénységből állt.[4] Ezután a hajót a Hochseeflotte III. Hajórajába osztották be, ahol később csatlakoztak hozzá testvérhajói is.[7] December 9-én zátonyra futott a wilhelmshaveni révben. Közvetlenül mögötte haladó testvérhajója, a Großer Kurfürst nekiütközött tatjának, kisebb károkat okozva. Ezután megszabadították alsó részétől, és visszaszállították a gyárba, ahol 1915. január 2-ig javították.[6]

    Műveletek az Északi-tengerenSzerkesztés

    A König számos, Franz von Hipper ellentengernagy I. cserkészcsoportja támogatására indított akcióban részt vett, mivel azonban Wilhelmshavenben állomásozott[6] kihagyta a csatacirkálók első, 1914. december 15-16-i éjszakai akcióját, amikor a brit partokat bombázták, hogy kicsalogassák a brit Grand Fleet egy részét.[8] 1915. január 22-én a III. rajt a Balti-tengerre vezényelték manőverezési, ágyúzási és torpedózási gyakorlatokra. Február 11-én tértek vissza az Északi-tengerre, de már túl későn ahhoz, hogy segítsék az I. cserkészcsoportot a doggerbanki csatában.[6]

     
    Egy König-osztályú hajó tervrajza oldalnézetből és felülnézetből (Jane's Fighting Ships 1919)

    A König számos északi-tengeri bevetésen részt vett. Március 29-én kivezette a flottát Terschellingből. Három héttel később, április 17-e és 18-a között a II. cserkészcsoport akcióját támogatta, melyben a könnyűcirkálók a Swarte-partra helyeztek aknákat. Egy április 22-i manővert is vezetett. Április 23-án a III. hajóraj visszatért a Balti-tengerre egy május 10-ig tartó újabb gyakorlatsorra. Május 17-én ismét a II. cserkészcsoport egy akcióját támogatta.[6]

    A König részt vett egy május 29-től 31-ig tartó, harc nélkül véget ért északi-tengeri manőverben. Hamarosan a német védekezési övezetbe került őrjáratra. Július 6-án ismét zátonyra futott, de csak minimális kár érte. Szeptember 11. és 12. között ismét aknafektetést támogatott, ezúttal Texel közelében. Egy október 23-24 közötti flottaakció után szárazdokkba került karbantartásra, november 4-én tért vissza a tengerbe.[6] December 5. és 20. között ismét a Balti-tengerre került gyakorlatokra. A visszaúton a Vilmos császár-csatornában hóviharba került, és partra futott, kisebb sérüléseket szenvedve.[9] 1916. január 17-től kezdve egy hetet ismét a Balti-tengeren töltött. Ezt március 5. és 6., illetve április 21. és 22. között két újabb flottamanőver követte.[10]

    Április 24-től részt vett egy rajtaütésben az angol partoknál, itt is az I. cserkészcsapat csatacirkálóit támogatta. Utóbbiak 10 óra 55-kor hagyták el a Jade-torkolatot, a Hochseeflotte többi része 13:40-kor követte őket. A Seydlitz azonban aknára futott útközben, így vissza kellett vonulnia.[11] A többi csatacirkáló gond nélkül haladt Lowestoft városa felé, mikor a Harwich Force cirkálóival találkoztak. Rövid tüzérségi párbaj után a britek meghátráltak. Brit tengeralattjárókat is jelentettek, ezért az I. cserkészcsapat is visszavonult. Reinhard Scheer admirális, aki a brit flotta Scapa Flowi kikötőjét őrizte, szintén ekkor tért vissza a biztonságosabb német vizekre.[12] A König ezután ismét visszatért gyakorlatokra a Balti-tengerre, mint torpedógyakorlat Mecklenburg közelében.[10]

    A skagerraki csataSzerkesztés

     
    A brit (kék) és a német (piros) flották manőverezését mutató térképek (május 31. – június 1.)

    A König jelen volt a flottamanővernél, ami a május 31. és június 1. közti, Jylland közeli csatát eredményezte. A német flotta igyekezett a Grand Fleet egy részét megsemmisíteni vagy elszigetelni, mielőtt a főflotta megérkezik. A hajó, testvérhajóival (Großer Kurfürst, Markgraf, és Kronprinz) a III. csataraj V. divíziójába került, ők alkották a flotta előőrsét. A III. csataraj volt az első csatahajó-egység, közvetlenül mögöttük a VI. divízió Kaiser-osztályú és a II. csatarajba tartozó Helgoland-osztályú és Nassau-osztályú csatahajók voltak. Az utóvédet az I. csataraj elavult Helgoland-osztályú pre-dreadnoughtjai alkották.[7]

    Nem sokkal a közép-európai idő szerinti 16:00 előtt[lower-alpha 4] az I. cserkészcsoport találkozott a David Beatty parancsnoksága alatt álló brit I. csatacirkálórajjal. Tűzharc kezdődött, ami eredményeképp 17:00 táján elsüllyedt az Indefatigable, majd kevesebb, mint fél órával később a Queen Mary is.[13] Ez idő tájt a német csatacirkálók délre indultak, hogy a brit hajókat a Hochseeflotte főereje felé csalják. 17:30-kor a König legénysége egyszerre pillantotta meg az I. cserkészcsapatot és az I. csatacirkálórajt. A német csatacirkálók jobbra, míg a brit hajók balra indultak. 17:45-kor Reinhard Scheer kiadta a kétpontos fordulatot bal felé, hogy közelebb kerüljenek a brit hajókhoz. Egy percre rá kiadta a tűzparancsot.[14][lower-alpha 5]

    A König, a Großer Kurfürst és a Markgraf voltak az elsők, amelyek elérték a lőtávolságot, így tűzpárbajba kezdtek a Lion, a Princess Royal és a Tiger csatacirkálókkal, nagyjából 19 kilométerről.[15] A hajó eső sortüze elmaradt a célponttól, így a közelebbi Tiger-t kezdte lőni. Ezzel párhuzamosan második ütegükkel a Nestor és Nicator hajókat kezdték tüzelni.[16] A két romboló beúszott a német vonalba, miután kiállták az ágyúzást, jó lövőpozíciót vettek fel. Mindkét hajó két torpedót bocsátott ki a Königre és a Großer Kurfürstre, azonban mind a négy célt tévesztett. Viszont egy ütegakna eltalálta a Nestort, roncsolva ezzel géptermét. A hajó a Nomad rombolóval együtt tönkrement, és pont az előrenyomuló német hajók útvonalára dőltek. Mindkét romboló elsüllyedt, a német hajók nem is vettek fel túlélőket.[17] 18:00 körül testvérhajóival az V. csataraj Queen Elizabeth-osztályú csatahajóit kezdte el tüzelni. A König a Barhamet kezdte lőni, majd miután hatótávolságon kívülre került, átváltott a Valiantra. Azonban a gyorsabb brit hajók ki tudtak menekülni az ágyútűzből.[18]

    Nem sokkal 19:00 után a német Wiesbaden harcképtelenné vált a brit Invincible csatacirkáló aknájától; Paul Behncke altengernagy a Königről próbálta irányítani négy hajóját, hogy fedezze a megrongálódott cirkálót.[19] Ugyanekkor a brit III. és IV: könnyűcirkáló-rajok torpedótámadást indítottak a német vonal ellen, közben főágyúikkal a Wiesbadenre lőttek. A König és testvérhajói folyamatosan tüzeltek a brit cirkálókra, de a tartós ellentüzeléssel nem bírtak.[20] Ezt követően egy közelharc során a brit páncélcirkáló Defence nagy kaliberű aknatalálatokat kapott német dreadnoughtoktól, egy sortűz a hajó belsejébe is behatolt, felrobbantva azt.[21]

     
    A Royal Navy rajza a Königről

    Nem sokkal 19:20 után a König a Warspite csatahajó lőtávolságába került, és tüzet nyitott a célpontra. Ezzel csatlakozott a Friedrich der Grosse, az Ostfriesland, a Helgoland és a Thüringen dreadnoughtokhoz. Azonban hamarosan a Warspite kikerült a látóteréből, és észak-északkelet irányába fordult.[22] Majdnem ezzel egyszerre a brit könnyűcirkálók és rombolók torpedótámadást kíséreltek meg a vezető német hajók, beleértve a Königet is. Nem sokkal ezután a brit fővonal a német flotta lőtávolságába került, 19:30-kor a brit csatahajók tüzet nyitottak a német csatacirkálókra és König-osztályú hajókra. Ebben az időszakban különösen erős tüzet kellett kibírnia. 5 perc alatt az Iron Duke 5 sortüzet bocsátott a Königre, egy akna el is találta a hajót. Az elől lévő parancsnoki toronyba csapódott, de a behatolás helyett lepattant, és a hajótól odébb robbant fel. Behncke ellentengernagy megsérült, de továbbra is ő irányította a hajót, melyet a füst elhomályosított, így kis lélegzetvételhez jutottak.[23]

    20:00-ra a német vonal nyugat felé fordult, hogy eltávolodjon a brit flottától. A Königgel az élen meg is fordultak, majd csökkentett sebességgel felvették az alakzatot. Nem sokkal ezután négy brit könnyűcirkáló folytatta a már erősen sérült Wiesbaden támadását, így a vezető német hajóknak tüzet kellett rájuk nyitnia, hogy távol tartsák őket.[24] Az üldöző brit hajók ekkor már majdnem teljesen délnek fordultak, közel voltak a német vonal T-jének áttöréséhez. A helyzet orvoslására Scheer 16 ponttal délnek fordította a hajókat, Hipper csatacirkálóit pedig a brit flotta felé fordította.[25] A fordulás alatt a Königet ismét torpedótalálat érte az Iron Dukeról, a leghátsó lövegtornyot eltalálva. Komoly szerkezeti károkat szenvedett, több szoba füsttel telt meg. A jobbra fordulás során Schmidt altengernagy, az I. csataraj parancsnoka úgy döntött, a vezető hajók követése helyett hajóit rögtön megfordítja. Ez zavartságot, számos ütközést eredményezett, vissza kellett venni a tempót, ami az egész flottát nagy veszélybe sodorta.[26] A kínos helyzet mérséklésére a König balra fordult, és füstfelhőt bocsátott a két harcoló fél közé.[27]

    A csata közben a König jelentős károkat szenvedett. Egy akna áthatolt a páncélozott fedélzeten, egy másik a páncélozott válaszfalat találta el, nagy darabot letörve abból. Egy másik repeszsorozat a kazamatákba hatolt, ahol a 15 centiméteres másodlagos lövegeket őrizték, kettő közülük használhatatlanná vált. A két löveg lőszere lángra kapott, el kellett árasztani a termeket, hogy elkerüljék a robbanást. A hajó mindvégig harcképes maradt, elsődleges lövegei teljes mértékben, de másodlagos lövegei nagy része is használható maradt, a hajó továbbra is képes volt maximális sebessége megtételére. A hajó más részei is el lettek árasztva, hogy megőrizzék az egyensúlyt, 1600 tonna víz került így bele.[28][29] A megnövekedett súlyú hajó nem is tudott másnap fél 10-ig átkelni az Amrum-parton.[30] Ezután Kielbe került javításra, mert ott volt olyan szárazdokk, ami elég nagy volt a hajó fogadására. Itt július 4-től 18-ig maradt, majd a Howaldtswerke hajógyárba került. Július 21-én csatlakozhatott újra a flottához.[31] A csata eredményeként 45 ember meghalt, 27 ember megsebesült, a megmaradt hajók közül ezen volt a legsúlyosabb veszteség.[32]

    Későbbi műveletekSzerkesztés

    A javítások után ismét a Balti-tengerre került gyakorlatozni, július végétől augusztus elejéig, augusztus 5-én tért vissza az Északi-tengerre. Augusztus 18. és 20. között ismét nagy flottavonulás történt, a Königgel az élen.[10] Az I. cserkészcsoport Sunderland bombázására indult, annak a reményében, hogy megsemmisíthetik Beatty csatacirkálóit. Azonban csak a Von der Tann és a Moltke volt csak hadra fogható állapotban, az új Bayern, illetve a König két testvérhajója, a Markgraf és a Großer Kurfürst is ideiglenesen a csoporthoz került. Scheer és a Hochseeflotte többi része hátul fedezte a hajókat.[33] A britek tisztában voltak a német tervekkel, így a Grand Fleet megindult feléjük. Scheer nem akart 11 héttel Skagerrak után újra összekerülni a Grand Fleettel, így 14:35-kor visszafordultak.[34]

    A König október 21-ig kikötőben, amikor ismét a Baltikumba ment gyakorlatra, november 3-án tért vissza. A III. hajóraj többi tagjával együtt a Horns Revhez ment november 5. és 6. között. Ezután különböző feladatokat látott el, mint járőrszolgálat a Deutsche Buchtban vagy konvojkíséret a Balti-tengeren. 1917-ben többször is utóbbi helyen járt gyakorlaton (február 22.–március 4.; Március 14.–22. és május 17.–június 9.), majd Wilhelmshavenbe ment karbantartásra. A június 16-án kezdődő munkálatok során új első árbócot is kapott, a munkák július 21-ig tartottak. Szeptember 10-én ismét a Baltikumba ment gyakorlatokra.[10]

    Albion hadműveletSzerkesztés

    1917. szeptemberének elején, az orosz Riga kikötőjének német megszállása urán, a német haditengerészet úgy döntött, megszünteti a Rigai-öbölben állomásozó orosz erőket. Az Admiralstab (haditengerészet főparancsnoksága) úgy tervezte, hogy elfoglalja Ösel szigetét, különös tekintettel a Sworbe-félszigeten állomásozó orosz ütegekre.[35]

    JegyzetekSzerkesztés

    1. Az SMS jelentése: Seiner Majestät Schiff (Őfelsége hajója)
    2. a b c Gröner, 27. o.
    3. Rüger, 147-148. o.
    4. a b c Gröner, 28. o.
    5. Gardiner & Gray, 147. o.
    6. a b c d e f Staff, 29. o.
    7. a b Tarrant, 286. o.
    8. Tarrant, 31–33. o.
    9. Staff, 29–30. o.
    10. a b c d Staff, 30. o.
    11. Tarrant, 53. o.
    12. Tarrant, 54. o.
    13. Tarrant, 100–101. o.
    14. Tarrant, 110. o.
    15. Tarrant, 110–111. o.
    16. Tarrant, 111. o.
    17. Tarrant, 114. o.
    18. Tarrant, 116. o.
    19. Tarrant, 137. o.
    20. Tarrant, 138. o.
    21. Tarrant, 140. o.
    22. Tarrant, 142–143. o.
    23. Tarrant, 145. o.
    24. Tarrant, 169. o.
    25. Tarrant, 173. o.
    26. Tarrant, 175. o.
    27. Tarrant, 177. o.
    28. Tarrant, 187–188. o.
    29. Campbell, 190. o.
    30. Halpern, 327. o.
    31. Campbell, 336. o.
    32. Tarrant, 298. o.
    33. Massie, 682. o.
    34. Massie, 683. o.
    35. Halpern, 213. o.

    ForrásokSzerkesztés


    Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „lower-alpha” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="lower-alpha"/>, vagy egy lezáró </ref> hiányzik.