SMS Nassau

dreadnought

Az SMS Nassau egy első világháborús német csatahajó volt. Gyakran a brit Dreadnoughtra és az amerikai South Carolina-osztályra adott válaszként értékelik, de valójában a tervezését már 1904-ben megkezdték. A Kaiserliche Marine a brit, az amerikai és a japán haditengerészethez hasonlóan már korábban felismerte, hogy a különböző méretű ágyúk tüzének összehangolása okozta nehézségeket az egységesített tüzérségű csatahajók megalkotásával lehet kiküszöbölni. Emellett az 1905 májusában megvívott csuzimai csata tapasztalatai egyértelművé tették, hogy a jövendőbeli tengeri ütközeteket jóval nagyobb távolságból fogják megvívni, mint amennyivel addig számoltak. Az addigi feltételezések 2-3000 méteres távolságokból indultak ki, azonban a Csuzima-szorosban az ütközetet 7-8000 méteres távolságból vívták meg.

SMS Nassau
SMS Nassau
SMS Nassau
Hajótípuscsatahajó, (Großlinienschiff)
NévadóHessen-Nassau tartomány
TulajdonosA Német Császári Haditengerészet zászlaja Kaiserliche Marine
HajóosztályNassau-osztály
Pályafutása
ÉpítőKaiserliche Werft, Wilhelmshaven
Ára37 400 000 márka
Építés kezdete1907. július 22.
Vízre bocsátás1908. március 7.
Szolgálatba állítás1909. október 1.
Szolgálat vége1920. november 5.
Sorsa1921-ben lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás18 873 t (konstrukciós)
20 535 t (teljes terhelés mellett)
Hossz146,1 m (teljes)
145,6 m (vízvonalon)
Szélesség26,9 m
Merülés8,76 m
Hajtómű12 gőzkazán, 3 gőzgép – 3 db négyszárnyú hajócsavar (∅ 5 m)
Üzemanyagszén és olaj (2700 ill. 160 t)
Teljesítmény26 244 le
Sebesség20 csomó (37 km/h)
Hatótávolság15 400 km 12 csomós sebesség mellett
Fegyverzet12 db Sk 28 cm (L/45) (900 lövedék)
12 db Sk 15 cm (L/45) (1800 lövedék)
14 db Sk 8,8 cm L/45 (ebből 4 Flak) (1916-ig)
2 db 8,8 cm Flak (1915-től)
6 db 45 cm-es vízalatti torpedóvető cső
(1-1 elől és hátul, 2-2 oldalt)
Páncélzatvízvonal: 80-300 mm
fedélzet: 55-80 mm
lövegtornyok: 90-280 mm
kazamaták: 160 mm, (lövegpajzsok 80 mm)
torpedórekesz: 40 mm
parancsnoki központ: 80-400 mm
hátsó híd: 50-200 mm

Legénység1008 (közte 40 tiszt)
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Nassau témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A hajó gerincét 1907. július 22-én fektették le a Kaiserliche Werftnél Wilhelmshavenben és egy éven belül, 1908. március 7-én már vízre is bocsátották – 25 hónappal a Dreadnought vízrebocsátását követően. A róla elnevezett hajóosztály első egysége volt. Testvérhajói a Posen, a Rheinland és a Westfalen voltak. A Nassau a német Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) tagjaként a világháború elején az Északi-tengeren teljesített szolgálatot az I. csatahajóraj II. divíziójában. 1915 augusztusában részt vett a Rigai-öbölben vívott tengeri ütközetben, ahol az orosz Szlava pre-dreadnought csatahajóval vívott harcot. Az Északi-tengerre való visszatérése után testvérhajóival részt vett a skagerraki csatában. A csata során a Nassau összeütközött a Spitfire rombolóval. A csatában 11 halottat és 16 sebesültet veszített.

Az első világháború után a Hochseeflotte nagy részét Scapa Flow-ban internálták, de a Nassau-osztály egységei – mint a modern német csatahajók közül a legrégebbiek – Németországban maradhattak. A fogva tartott flotta németek általi elsüllyesztése után az antant-hatalmak a Nassau-osztályt is elkobozták. A Nassau 1920-ban a japánokhoz került, akik a hajót nem tudván hasznosítani eladták egy brit hajóbontó cégnek, amely a hollandiai Dordrechtben lebontatta a csatahajót.

Technikai adatok

szerkesztés

A Nassau hosszúsága 146,1 m, szélessége 26,9 m és merülése 8,9 m volt. Átlagos terhelés mellett a vízkiszorítása 18 873, teljes terhelés mellett 20 535 tonna volt. A hajó személyzetét 40 tiszt és 968 főnyi legénység adta.

Meghajtás

szerkesztés

A hajó három tengelyes, háromszoros expanziós széntüzelésű gőzgépet kapott az ekkor már létező és jóval fejlettebb gőzturbinák helyett. A gépek teljesítménye 21 699 LE volt, ami 20 csomós végsebességet tett lehetővé. A hatótávolsága 12 csomós utazási sebesség mellett 8300 tengeri mérföld (15 400 km) volt. Ezt a fajta meghajtást Tirpitz tengernagy és a haditengerészet fejlesztő részlege is támogatta. Utóbbi 1905-ben azt állította, hogy "a turbinák alkalmazása nehéz hadihajók esetén nem tanácsos".[1] A döntés mögött valójában pénzügyi okok álltak. A Parsons vállalat monopolhelyzetben volt ugyanis a gőzturbinák terén és minden egyes ilyen hajtómű után 1 millió aranymárka jogdíjat követelt, a németek azonban 1910-ig nem álltak készen turbinák nagy mennyiségben való gyártására.[2]

Fegyverzet

szerkesztés

A Nassau fő fegyverzete 12 darab 28 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúból állt, melyeket hexagonális alakzatban elhelyezett lövegtornyokba telepítettek (6 × 2). Felvetődött, hogy a lövegtornyokat a Dreadnought mintájára helyezzék el, de ezt végül elvetették. Másodlagos tüzérségét 12 darab 15 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú képezte, valamint rendelkezett 16 darab 8,8 cm-es (L/45) gyorstüzelő ágyúval is, melyeket mind kazamatákban helyeztek el. A fegyverzetéhez tartozott hat vízalatti torpedóvetőcső is, melyek közül egy-egy volt a hajó orrába és a tatjába építve, kettő-kettő pedig a hajó oldalában volt elhelyezve a torpedóvédelmi rekeszek végeinél.[3]

 
a Nassau-osztályú csatahajók tüzérségének elrendezése

A hatszögalakban elhelyezett fő lövegtornyoknak a hátránya volt, hogy egyik oldalra a 12 löveg közül egyszerre csak maximum 8 tudott tüzelni. Előnye az előre és hátra néző 6-6 ágyú, valamint az egyik oldal lövegtornyainak sérülése után is megmaradó tartalék két lövegtorony (Feuerleereserve) volt, melyeket a hajó által végrehajtott forduló után lehetett volna bevetni. Ennek a kialakításnak egyik oka az volt, hogy az osztály hajóit még dugattyús gőzgépekkel látták el és a gépek magassága nem tette lehetővé, hogy a hajó középvonala mentén kettőnél több lövegtornyot helyezzenek el. A lövegtornyok South Carolinánál alkalmazott lépcsőzetes elhelyezését elvetették, mert úgy gondolták, hogy a felső lövegtorony lövegeinek elsütésekor a légnyomás károkat okozhat az alsó lövegtoronyban. Ezt a megoldást a német haditengerészetnél majd csak a Kaiser-osztály egységeinél fogják alkalmazni.

 
a Nassau-osztály páncélzatának metszete a hajótest közepén

A szokatlan elrendezés másik oka az volt, hogy Tirpitz tengernagy nagy hangsúlyt fektetett a tűzerő körkörös kialakítására, mivel a csatahajók közötti közelharcot továbbra is lehetségesnek tartotta. A hajó szélességének mérséklése érdekében oldalt először egy ágyús lövegtornyokkal tervezték felszerelni, de végül ezek is kétágyúsak lettek, mert különben a tűzerő, a tornyok súlya és a páncélzat közötti arány túlságosan kedvezőtlenül alakult volna. A lövegek süllyeszthetőségére nagy hangsúlyt fektettek, hogy a közelben elhaladó hajók oldalát a vízvonalon is tudják lőni.

Páncélvédelem

szerkesztés

A nagyobb oldalsó lövegtornyok révén megnövelt szélesség miatt nagy lett a távolság a hajótest és a vízzáró rekesz (Torpedoschott) között, ami magasabb védelmet biztosított a torpedókkal és az aknákkal szemben. A nagy szélesség miatt először úgy vélték, hogy nem szükséges a hajót oldalgerincekkel felszerelni, azonban a próbák tapasztalatai miatt ezekkel utólagosan ellátták. A hajó oldal irányú kilengése így jelentősen mérséklődött, ami pozitív hatással volt a lövegeinek pontosságára. A hajó övpáncélzata 270 mm volt a hajó közepén lévő legvastagabb részén, a fedélzet páncélzata 80 mm vastag volt. A lövegtornyok oldalának páncélvastagsága 280 mm, a parancsnoki toronyé 400 mm vastagságú volt.[4] A Nassau-osztály, mint ahogy a többi későbbi német csatahajó- illetve csatacirkáló-osztály is jóval hatékonyabb védelemmel rendelkezett mind a becsapódó gránátokkal, mind pedig a torpedókkal szemben, mint a rivális brit haditengerészet egységei.

Szolgálat

szerkesztés

A Nassaut Ersatz Bayern néven rendelték meg, a Sachsen-osztályú páncélos korvett pótlására. A gerincét 1907. július 22-én fektették le a Kaiserliche Werftnél Wilhelmshavenben 30-as konstrukciós számmal.[4] Az építési munkálatok teljes titoktartás mellett folytak, az építés helyszínét katonákkal őriztették, mint ahogy a beszállítókat is (pl. Krupp).[5] A hajótestet 1908. március 7-én bocsátották vízre és Hilda nassaui hercegnő végezte el a hajó keresztelését. A szertartáson jelen volt II. Vilmos német császár és Mecklenburgi Henrik holland herceg is, aki feleségének Oránia-Nassaui házát képviselte.[6]

A hajó felszerelése jelentősen késett, mert egy gyári munkás véletlenül eltávolította egy nagy csővezeték fedőlemezét és emiatt jelentős mennyiségű víz árasztotta el a hajót. A hajó vízzáró válaszfalai ekkor még nem voltak beszerelve, így a víznek szabad útja volt az egész hajótestben és emiatt bal oldalára megdőlve a dokk aljára süllyedt. A hajótestből ki kellett szivattyúzni a vizet és ki kellett tisztítani, ami komoly munkát igényelt. A hajó végül 1909 szeptemberének végére készült el teljesen és október 1-én vették fel a Hochseeflotte kötelékébe és azonnal megkezdődtek a próbajáratok.[7] A Nassau riválisának tekintett Dreadnoughtot 1906. február 2-án bocsátották vízre, 25 hónappal korábban.[8] A Nassau építési költsége 37.399.000 aranymárka volt.

 
a Nassau és az I. csatahajóraj (Geschwader I) többi egysége

1909 októberében a Nassau és testvérhajója, a Westfalen részt vett a wilhelmshaveni hajógyár bővítési ünnepségén.[9] Az osztály egységei 1910 februárjában még mindig próbajárataikon voltak, de a Hochseeflotte éves hadgyakorlatán már részt vettek. A Nassau május 3-án fejezte be a próbajáratait és csatlakozott a Hochseeflotte újonnan felállított I. csatahajórajához (Geschwader I), melynek II. divízióját (Division II) alkotta testvérhajóival együtt. A következő négy év során a hajó részt vett a rendszeres raj- és flottagyakorlatokon és kiképzőutakon. Az egyetlen kivétel az 1912-es nyári gyakorlat volt, melyet a második marokkói válság miatt csak a Balti-tengeren tartottak meg.[10] 1914. július 14-én kezdődött a Hochseeflotte éves norvégiai útja, azonban a háború kitörése miatti aggodalma az út megszakítására kényszerítette a császárt és a hónap végére a flotta ismét hazai vizeken volt. Július 28-án kitört a háború Ausztria-Magyarország és Szerbia között és egy héten belül a nagy európai hatalmak mind beléptek a konfliktusba.

Első világháború

szerkesztés

Scarborough-i rajtaütés

szerkesztés

A Nassau részt vett az Északi-tengeren végrehajtott előretörések többségében. Ott volt Ingenohl flottájában, mely biztosította Hipper ellentengernagy csatacirkálóit a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés során 1914. december 15-16-án. A Hochseeflotte biztosító erői között 12 új és nyolc régi csatahajót (pre-dreadnoughtot) volt. December 15-én este 18 km-re voltak csak hat csatahajót számláló brit csatahajórajtól, azonban a kísérő rombolók közti összecsapása miatt Friedrich von Ingenohl tengernagy úgy vélte, hogy a teljes brit flottával áll szemben. A császár utasításaira hivatkozva, miszerint a flottát nem szabad kockáztatni egy ilyen összecsapásban, Ingenohl megszakította a küldetést és hazaindult hajóival.

Előretörés a Rigai-öbölben

szerkesztés

1915 augusztusában a németek kísérletet tettek a Rigai-öböl megtisztítására, hogy ezzel megkönnyítsék Riga elfoglalását a szárazföldi csapatok számára. A német tervek szerint az itt állomásozó orosz tengerészeti egységeket – köztük a Szlava pre-dreadnoughtot és számos ágyúnaszádot valamint rombolót – el kellett volna űzni a térségből vagy meg kellett volna semmisíteni. A németek az öböl északi bejáratánál aknazárat is telepítettek volna, hogy így előzzék meg erősítések beérkezését. A támadás végrehajtására a Nassau- és Helgoland-osztály hajóit valamint a Von der Tann, a Moltke és a Seydlitz csatacirkálókat jelölték ki. A hadműveletet Hipper ellentengernagy vezette. A nyolc csatahajó biztosításul szolgált az orosz flottillával harcoló egységek számára. Az első próbálkozás augusztus 8-án nem járt sikerrel, mivel túl sokáig tartott felszedni az orosz aknákat, így a Deutschland aknatelepítő hajónak nem volt elég ideje a saját aknáinak a telepítéséhez.[11]

Az augusztus 16-ai második próbálkozás során a Nassau, a Posen, négy könnyűcirkáló és 31 romboló behatolt az orosz védelembe. Az első napon a német T 46 jelű aknaszedő és a V 99 jelű romboló elsüllyedt. Másnap a Nassau és a Posen tűzharcot vívott a Szlavával. Az orosz hajó ennek során három találatot kapott, ami visszavonulásra késztette. Augusztus 19-re az orosz aknákat felszedték és a flottilla behatolt a Rigai-öbölbe. Az antant tengeralattjáróinak felbukkanásáról szóló hírek azonban a hadműveletek másnapi megszakításához vezettek.[12] A Nassau és a Posen csatahajók augusztus 21-ig az öbölben maradtak és ez idő alatt részt vettek a Sivuch és Korietz orosz ágyúnaszádok megsemmisítésében.

A skagerraki csata

szerkesztés

A Nassau részt vett az 1916. május 31.-június 1-én megvívott skagerraki csatában az I. csatahajóraj II. divíziójának részeként. A csata nagy részében ez a raj a német csatavonal közepén foglalt helyet Paul Behncke ellentengernagy III. csatahajóraja mögött és Franz Mauve ellentengernagy II. csatahajórajának pre-dreadnoughtjai előtt haladva. A Nassau a divízió négy egységéből a harmadik volt a sorban. Elől a zászlóshajó, a Posen, mögötte a Rheinland, utána a Nassau, végül a Westfalen haladt.[13] Scheer hátraarca után azonban a hajók sorrendje is megfordult, így az éjszakai harcok során a Nassau már második volt a sorban a Westfalen mögött.[14]

 
a flották felvonulásának útvonala a skagerraki csatában

17:48 és 17:52 között 11 német csatahajó, köztük a Nassau is tüzet nyitott a brit 2. könnyűcirkálóraj hajóira. A Nassau a megfigyelések alapján egy találatot ért el a Southampton cirkálón 17:50 körül 18.400 méteres távolságból. A nagy ívben becsapódó lövedék a Southampton bal oldalát érte, de nem okozott súlyosabb sérülést neki.[15] A Nassau ezt követően a Dublin cirkálót vette célba, de 18:10-kor felhagyott a lövetésével.[16] 19:33-kor a Nassau lőtávolságán belülre került a kormányzási gondokkal küszködő Warspite csatahajó és fő tüzérségével tűz alá vette, de a Scheer által elrendelt 180 fokos forduló miatt csak rövid ideig tarthatta tűz alatt.[17]

Röviddel 22:00 után az I. csatahajóraj ellen támadást intéztek a britek könnyű erői, köztük a Caroline, a Comus és a Royalist könnyűcirkálók. A Nassau a Westfalen 68°-os jobboldali fordulóját lekövette, hogy az esetlegesen irányukba kilőtt torpedókat kikerülhesse és a két német hajó 7300 méter távolságból tüzet nyitott a Coroline-ra és a Royalistre. Miután torpedókat lőttek ki a brit hajók gyorsan kitértek. A Caroline két torpedóval vette célba a Nassaut, melyek közül az első a hajó orra közelében haladt el, míg a második a hajó alatt úszott el, anélkül, hogy felrobbant volna.[18]

 
a sérült felépítményű Spitfire hazatértekor

Június 1-én éjfél körül a Hochseeflotte megpróbált áttörni a Grand Fleet utóvédjét képező cirkálókon és rombolókon. A Nassau ennek során megpróbálta legázolni a közelében elhaladó Spitfire rombolót. A Spitfire megpróbált kitérni előle, de nem tudta elég gyorsan végrehajtani a manővert és így a két hajó összeütközött. A Nassau az elülső 28 cm-es ágyúival tüzet nyitott a rombolóra, de az ágyúkat nem lehetett elég alacsony szögbe állítani ahhoz, hogy el is találják azt. Az ágyúk torkolattüzének következtében fellépő légnyomás súlyosan megrongálta a romboló felépítményét a parancsnoki híddal. A Spitfire ez után el tudott szakadni a Nassautól és a német csatahajó páncélzatáról leszakadt 6 méter hosszú páncéllemezzel a fedélzetén vissza tudott érni a támaszpontra. Az ütközés használhatatlanná tette a Nassau egyik 15 cm-es lövegét és egy 3,5 méter széles lyuk keletkezett a hajó oldalán a vízvonal felett, melynek betöméséig a sebességét 15 csomóra kellett korlátozni.[19] A zavaros éjszakai harcok alatt a Nassaut a brit rombolók két 102 mm-es lövedéke találta el, melyek megrongálták a keresőfényeit és kisebb károkat okoztak.[20]

Röviddel 01:00 után a Nassau és a Thüringen a tévedésből a német hajókhoz csatlakozni akaró Black Prince páncélos cirkálóra lettek figyelmesek. A Thüringen nyitott először tüzet és fő tüzérségének 27, másodlagos tüzérségének 24 lövedéke érte a brit hajót. A Nassau és az Ostfriesland is tűz alá vette a páncélos cirkálót, majd a Friedrich der Große is csatlakozott hozzájuk. A heves tűz a Black Prince-t gyorsan lángba borítva megbénította, majd egy hatalmas robbanás a brit hajót levegőbe repítette. A legénységének egyetlen tagja sem élte túl a katasztrófát.[21] A hajó a Nassau előtt robbant fel, így a roncsok kikerülése végett élesen a III. csatahajóraj felé kellett kitérnie és a hajtóműveit hátramenetbe kellett kapcsolnia, hogy elkerülhesse az ütközést a Kaiserin csatahajóval. A Nassau a vonalból kiesve a Hessen és Hannover pre-dreadnoughtok közé sorolt be.[21] 03:00-kor brit rombolók újabb támadást intéztek a német csatavonal ellen. 03:10 körül három vagy négy romboló tűnt fel a Nassautól balra 4-5000 méter távolságban. A Nassau rövid ideig tűz alá vette őket mielőtt 90°-os fordulót hajtott volna végre, hogy a torpedóikat kikerülhesse.[22]

A német vizekre való visszatérése után a Nassau- és a Helgoland-osztály hajói a Jade-öböl bejáratánál védelmi pozíciót vettek fel egy esetleges éjszakai támadás elhárítására.[23] A csata során a Nassaut csak a rombolók két találata érte, de ezek nem okoztak jelentős sérüléseket.[24] Legénységéből 11-en estek el és 16-an megsebesültek.[25] A harcokban az elsődleges tüzérsége 106, a másodlagos tüzérsége 75 lövedéket lőtt ki.[26] A javításokat hamar elvégezték rajta és a Nassau 1916. július 10-én ismét csatlakozhatott a Hochseeflottéhoz.[27]

Augusztus 19-ei előretörés

szerkesztés
 
azonosíthatóság céljából készített brit rajz a Nassauról

A Hochsseflotte 1916. augusztus 18-19-én újabb hadműveletet indított, melynek célja ezúttal Sunderland támadása lett volna, hogy ezzel késztessék reagálásra David Beatty csatacirkálóit. Mivel a németeknek ekkor csak két csatacirkálójuk volt bevethető állapotban, a Markgraf, a Großer Kurfürst valamint az újjonnan szolgálatba állított Bayern csatahajókat rendelték melléjük az I. felderítőcsoporthoz a rajtaütés végrehajtására. A Hochseeflotte zöme a Nassauval távolról biztosította őket. Augusztus 19-én 06:00-kor azonban a Westfalent megtorpedózta az E23 jelű brit tengeralattjáró Terschellingtől 100 km-re északra. A sérült hajót visszaindították a kikötőbe. A britek tudomást szereztek a német hadműveletről és útnak indították a Grand Fleetet Skóciából. 14:35-kor Scheer értesült a Grand Fleet közeledtéről és mivel nem akart annak egészével harcba bocsátkozni mindössze 11 héttel a skagerraki csata után, a flottával visszavonult.

Újabb előretörésre került sor az Északi-tengeren október 19-20-án, de erre a britek nem reagáltak. December 21-én a Nassau zátonyra futott az Elba torkolatában. Saját erőből képes volt kiszabadulni róla és a javításokat Hamburgban a Reihersteig hajógyárban végezték el 1917. február 1-re.[10] A Nassau részt vett egy Norvégiából induló erős védelemmel kísért konvoj elfogására indított hadműveletben 1918. április 23-25-én, de mivel nem találtak rá az ellenséges konvojra és kíséretére, a hadműveletet 14:10-kor megszakították.[28]

Zárókő hadművelet

szerkesztés

A Nassau, az Ostfriesland és a Thüringen csatahajókat egy külön egységbe vonták össze, mely részt vett volna a Zárókő hadműveletben (Unternehmen Schlußstein), melynek során megszállták volna Szentpétervárt. A Nassau 1918. augusztus 8-án 250 katonát vett a fedélzetére Wilhelmshavenben és útnak indult velük a Baltikum felé. A három hajó augusztus 10-én ért a Balti-tengerre, de a hadműveletet előbb elhalasztották, majd törölték.[29] Az egységet augusztus 21-én feloszlatták és 23-ára a csatahajók visszatértek Wilhelmshavenbe.

Matrózlázadás

szerkesztés

A Nassau és testvérhajói részt vettek volna az 1918. október 24-ei hadparancs szerint október 29-re kijelölt hadműveletben, melyre így napokkal a fegyverszünet érvénybe lépése előtt került volna sor. Scheer tervei szerint a Hochseeflotte csatára kényszerítette volna a Grand Fleetet és tekintet nélkül a saját veszteségekre a lehető legnagyobb kárt okozta volna a briteknek, hogy ezáltal javítsa Németország pozícióját a béketárgyalások során. 1918. október 29. reggelén kiadták a parancsot a másnap reggeli indulásra. Október 29. éjjelén a Thüringen fedélzetén, majd több más hajón zendülésbe kezdtek, a háborúban megfáradt tengerészek ugyanis úgy érezték, hogy a hadművelet megszakítaná a békefolyamatot és meghosszabbítaná a háborút.[30] Scheernek és Hippernek végül le kellett fújnia a hadműveletet.

A háború után

szerkesztés

Németország kapitulációja után a Hochseeflotte nagy részét internálták Scapa Flow-ban. A Nassau-osztály egységei nem szerepeltek az internálásra kijelölt hajók között, így azok Németországban maradtak.[31] Ez idő alatt Hermann Bauer sorhajókapitány volt a hajó parancsnoka.[32] 1919. június 21-én Ludwig von Reuter ellentengernagy, az internált flotta parancsnoka utasítást adott a hajók elsüllyesztésére, hogy azok ne kerülhessenek a britek kezére.[33] Emiatt az antant-hatalmak a Nassau-osztály hajóit is elkobozták Németországtól és ennek értelmében 1920. november 5-én törölni kellett a flotta hajóinak lajstromából. A Nassaut Japán kapta meg hadizsákmányként 1920. április 7-én. Mivel ők nem tartottak rá igényt, 1920 júniusában eladták egy brit hajóbontó vállalatnak, mely a hajót a hollandiai Dordrechtben lebontatta.[4]

A hajó parancsnokai

szerkesztés
Név Rang Parancsnokságának ideje
Schütz sorhajókapitány 1909. október – 1910. szeptember
Gisberth Jasper sorhajókapitány 1910. szeptember 16. – 1912. szeptember 30.
Ludolf von Usslar sorhajókapitány 1912. október 1. – 1915. augusztus 25.
Max Köthner sorhajókapitány 1915. augustus – 1915. november
Robert Kühne sorhajókapitány 1915. november – 1916. február
Hans Klappenbach sorhajókapitány 1916. március – 1917. január
Victor Reclam sorhajókapitány 1917. január – 1918. november
Hermann Bauer sorhajókapitány 1918. november 6. – 1918. december 20.
  1. Herwig 59-60. o.
  2. Staff 23, 35. o.
  3. Gardiner 140. o.
  4. a b c Gröner 23. o.
  5. Hough 26. o.
  6. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 135. o.
  7. Staff 23. o.
  8. Gardiner & Gray 21. o.
  9. Staff 23-24. o.
  10. a b Staff 24. o.
  11. Halpern 196-197. o.
  12. Halpern 197-198. o.
  13. Tarrant 286. o.
  14. Tarrant 203. o.
  15. Campbell 54. o.
  16. Campbell 99. o.
  17. Campbell 154. o.
  18. Campbell 257-258. o.
  19. Tarrant 220. o.
  20. Campbell 287. o.
  21. a b Tarrant 225. o.
  22. Campbell 300. o.
  23. Tarrant 263. o.
  24. Tarrant 296. o.
  25. Tarrant 298. o.
  26. Tarrant 292. o.
  27. Campbell 336. o.
  28. Massie 748. o.
  29. Staff 43-44. o.
  30. Tarrant 280-281. o.
  31. Hore 67. o.
  32. Hildebrand Röhr & Steinmetz 133. o.
  33. Herwig 256. o.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Nassau című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Nassau című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Lásd még

szerkesztés