Az SMS V 4[m 1] a Császári Haditengerészet egyik rombolója – korabeli német meghatározás szerint nagy torpedónaszádja (Großes Torpedoboot) – volt a V 1-osztályból. A romboló részt vett az északi-tengeri front mindhárom jelentősebb összecsapásában, a helgolandi csatában, a doggerbanki csatában és a skagerraki csatában. A skagerraki csatából visszatérőben 1916. június 1-én hajnalban aknára futott. Túlélői kimentése után a súlyosan sérült hajót egyik testvérhajója süllyesztette el.

V 4
Egyik testvérhajója, a V 2
Egyik testvérhajója, a V 2
Hajótípus romboló
(nagy torpedónaszád – Großes Torpedoboot)
Névadó Vulcan hajógyár sorozatszámmal
Tulajdonos A német haditengerészet zászlója Kaiserliche Marine
Hajóosztály V 1-osztály
Pályafutása
Építő AG Vulcan, Stettin
Megrendelés 1911
Építés kezdete 1911.
Vízre bocsátás 1911. december 23.
Szolgálatba állítás 1912. június 15.
Szolgálat vége 1916. június 1.
Sorsa aknára futott, sérülései miatt elsüllyesztették
(1916. június 1.)
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 697 t (konstrukciós)
Hossz 71,1 m (teljes)
70,2 m (vízvonalon)
Szélesség 7,6 m
Merülés 3,11 m
Hajtómű 4 gőzkazán
2 gőzturbina
Üzemanyag szén és olaj
Teljesítmény 17 000 le (12 580 kW)
Sebesség 32 csomó (62 km/h)
Hatótávolság 2200 km (1190 tmf) 17 csomós (31,5 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet 2 × 8,8 cm L/30 SK löveg
4 × 50 cm torpedóvető cső
18 akna (opcionális)
Páncélzat

Legénység 74 fő

ÉpítéseSzerkesztés

A Kaiserliche Marine 1911-ben 12 romboló (torpedónaszád) megépítésére adott ki megrendelést a flottaépítési terv azévi részeként. A flottilla egységeiből hatot a stettini AG Vulcantól, hatot wilhelmshaveni Germaniawerfttől rendeltek meg.

Az 1911-es mintájú rombolókat kisebbeknek építették a korábbi évek egységeinél, hogy jobban tudjanak manőverezni és ezáltal jobban együtt tudjanak működni a flottával. Az új hajóosztállyal a rombolók ismét számozást kaptak. A méret növelése a hajók tengerállóságának csökkenésével járt együtt.[1]

A V 4-et 1911. december 23-án bocsátották vízre Stettinben és 1912. június 15-én állították szolgálatba. [2] A teljes hosszúsága 71,1 m, vízvonal menti hosszúsága 70,2 m, szélessége 7,6 m, merülése 3,11 m volt. Normál vízkiszorítása 569 t, teljes terhelés melletti vízkiszorítása 697 t volt.

Három széntüzelésű és egy olajtüzelésű vízcsöves kazánja táplálta a két közvetlen meghajtású gőzturbinát, melyek teljesítményét 17 000 LE-re becsülték és amivel 32 csomó végsebességet tudott elérni.[2] Az üzemanyagkészletét képező 107 t szénnel és 78 t olajjal 1190 tmf volt a hatótávolsága 17 csomós sebesség mellett, ami 29 csomóval való haladás esetén 490 tmf-re csökkent.[1]

A fegyverzete két 8,8 cm űrméretű, 30-as kaliberhosszúságú gyorstüzelő löveg (8.8 cm SK L/30)[m 2] és négy 50 cm-es torpedóvető cső alkotta. Alkalmas volt ezen kívül 18 tengeri akna szállítására. Az ágyúit 1916-ban hasonló űrméretű, de jóval erősebb, 45-ös kaliberhosszúságú lövegekre cserélték.[1][2] The ship had a crew of 74 officers and other ranks.[1]

SzolgálataSzerkesztés

1914 májusában a V 4 az V. rombolóflottilla 10. romboló-félflottillájához tartozott.[3] Az első világháború elején, 1914. augusztus 28-án egy csatacirkálókkal támogatott rombolókból és cirkálókból álló brit kötelék ütött rajta a Helgolandi-öbölben őrjáratozó német rombolókon. Az V. rombolóflottillát, közte a V 4-et kiküldték a Helgoland szigetén lévő bázisról, hogy a közelben észlelt tengeralattjárókat felkutassa. Ezeket a tengeralattjárókat a britek csalétekként küldték ki, hogy az ellenük küldött német hadihajókra lecsaphassanak. A német rombolók összefutottak a britek rombolóival. A német flottilla igyekezett kitérni előlük, de a V 1 és a V 4 nem tudták elérni a teljes sebességüket és a felmentésükre érkező Stettin könnyűcirkáló beérkezése előtt számos találatot kaptak.[4][5] Az összecsapásban azonban a németek három könnyűcirkálót és egy rombolót veszítettek el a túlerővel folytatott harcban.[6]

A V 4 részt vett a szintén balul sikerült doggerbanki csatában 1915 januárjában.[7]

A skagerraki csata során a 10. romboló-félflottilla tagjaként a csatahajókat kísérte.[8] A csatából visszatérőben június 1-én 03:15-kor aknára futott. A hajó orrát leszakító robbanás végzett 18 tengerésszel és megsebesített négyet. A túlélők kimentése után testvérhajója, a V 6 elsüllyesztette a magára hagyott sérült hajót ágyúlövésekkel és egy torpedóval.[9]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.
  2. A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az L/30 a löveg kaliberhosszúságát adja meg. Ez esetben azt jelenti, hogy a löveg hossza 30-szor olyan hosszú, mint a cső átmérője.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Gardiner & Gray 1985, p. 167
  2. a b c Gröner 1983, p. 51
  3. Rangeliste der Kaiserlisch-Deutschen Marine 1914, p. 64
  4. Massie 2007, pp. 98–99, 102–104
  5. Naval Staff Monograph No. 11 1921, pp. 122–123, 162
  6. Massie 2007, pp. 111–115
  7. Naval Staff Monograph No. 12 1921, p. 224
  8. Campbell 1998, pp. 13, 25
  9. Campbell 1998, pp. 309, 339

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS V4 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásSzerkesztés