Főmenü megnyitása

A Wiesbaden a Német Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója (kleiner Kreuzer – kiscirkáló) volt az első világháborúban. A róla elnevezett hajóosztálynak egy másik tagja volt, a Frankfurt. Az osztály egységei nagyban hasonlítottak az őket megelőzően épített Karlsruhe-osztály hajóihoz. A hajó gerincét 1913-ban fektették le és 1915 januárjában a háborús körülményekre tekintettel a média kizárásával bocsátották vízre. A hajó felszerelésével teljesen 1915 augusztusára készültek el. Fő fegyverzetét nyolc darab 15 cm-es űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta, csúcssebessége 27,5 csomó volt és teljes terhelés mellett 6601 tonna volt a vízkiszorítása.

SMS Wiesbaden
Hajótípus könnyűcirkáló
Névadó Wiesbaden városa
Tulajdonos A Német Császári Haditengerészet zászlaja Kaiserliche Marine
Hajóosztály Wiesbaden-osztály
Pályafutása
Építő Vulcan AG, Stettin
Építés kezdete 1913.
Vízre bocsátás 1915. január 30.
Szolgálatba állítás 1915. augusztus 23.
Szolgálat vége 1916. június 1.
Sorsa elsüllyedt a skagerraki csatában
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 5180 t, 6601 t (max.)
Hossz 145,3 m (teljes)
141,7 m (vízvonalon)
Szélesség 13,9 m
Merülés 6,06 m
Hajtómű 12 gőzkazán, 2 gőzturbina – 2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 3,5 m)
Üzemanyag szén, olaj
Teljesítmény 31 000 le (22.800 kW)
Sebesség 27,5 csomó (51 km/h)
Hatótávolság 14 600 km 12 csomós sebesség mellett
Fegyverzet 8 db 15 cm-es löveg (L/45) (1024 lövedék)
4 db 5,3 cm-es löveg (L/44)
- helyette később 2 db 8,8 cm-es löveg (L/45)
4 db 50 cm-es torpedóvető cső (8 torpedó)
Páncélzat övpáncélzat: 18-60 mm
fedélzet: 20-60 mm
parancsnoki torony: 20-100 mm
válaszfalak: 40 mm
lövegpajzsok: 50 mm

Legénység 474 fő (köztük 17 tiszt)

A Wiesbaden részt vett a skagerraki csatában 1916 május 31-június 1-én. A csatában a cirkáló súlyos sérüléseket szerzett az Invincible brit csatacirkálótól, ami mozgásképtelenné tette. A közeledő brit flotta számos egysége tűz alá vette, de a hajó még órákon át a felszínen maradt. Végül csak egy ember élte túl a hajó pusztulását, akit egy norvég gőzös vett a fedélzetére napokkal később. A hajó roncsának helyzetét 1983-ban határozta meg a német haditengerészet.

TervezésSzerkesztés

A Wiesbaden gerincét még Ersatz Gefion néven fektették le az AG Vulcan stettini hajógyárában és 1915. január 20-án bocsátották vízre. A Nyílt-tengeri flotta (Hochseeflotte) kötelékébe 1915. augusztus 23-án került,[1] miután gyorsított tempóban elvégezték a próbajáratait. A hajó teljes hossza 145,3 m, szélessége 13,9 m, merülése a hajó elején 5,76 m volt, vízkiszorítása teljes terhelés mellett 6601 tonna volt. Meghajtásáról két Marine gőzturbina-rendszer által forgatott két 3,5 m átmérőjű hajócsavar gondoskodott. A hajtóművek teljesítményét 31 000 LE-re tervezték. Ezeket tizenkét széntüzelésű, Marine-típusú gőzkazán és két olajtüzelésű kazán hajtotta meg, ami 27,5 csomós csúcssebességet tett lehetővé a hajó számára. Szénkészlete 1280 tonna volt és további 470 tonna olajat vitt magával, amivel a hatótávolsága 4800 tengeri mérföld (8900 km) volt 12 csomós sebesség mellett. A Wiesbaden 17 fős tiszti kar mellett 457 fős legénységgel rendelkezett.[2]

A hajót nyolc 15 cm-es, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúval szerelték fel, melyeket külön forgatható talpazatokon helyeztek el. Közülük kettő egymás mellett a hajó elején, kettő-kettő a hajó két oldalán és kettő lépcsőzetes elrendezésben a hajó hátsó részén foglalt helyet. Az ágyúk hatótávolsága 17 600 méter volt és 1024 darabos lőszerkészlettel rendelkeztek, így minden lövegre 128 darab jutott. A hajó légvédelmét eredetileg négy darab 5,2 cm-es, 44 kaliberhosszúságú légvédelmi ágyú látta el, később ezeket egy pár 8,8 cm-es, 45 kaliberhosszúságú ágyúval cserélték le. Fegyverzetéhez tartozott még négy 50 cm-es torpedóvetőcső, melyekből kettő a víz alatt a hajó két oldalán, kettő pedig a fedélzeten, a hajó közepén volt elhelyezve. A hajó képes volt 120 akna szállítására is. A Wiesbadent a vízvonal mentén páncélöv védte, melynek vastagsága a legvastagabb részén, a hajó közepén 60 mm-es volt. A parancsnoki torony vastagsága 100 mm volt az oldalain, felül pedig 60 mm.

SzolgálatSzerkesztés

A Wiesbaden első és egyetlen kapitánya Fritz Reiß volt. A hajót a Balti-tengeren elvégzett próbajáratok és kiképzés után a II. felderítőcsoporthoz (Aufklärungsgruppe II) osztották be. 1915 decemberétől őrjáratokat és biztosítási feladatokat látott el az Északi-tengeren, valamint részt vett aknatelepítési hadműveletekben is. A felderítőcsoport Friedrich Boedicker ellentengernagy vezetésével részt vett a skagerraki csatában (1916. május 31.-június 1.). Testvérhajója, a Frankfurt Boedicker zászlóshajója volt az összecsapás során. Az egységnek Franz Hipper ellentengernagy I. felderítőcsoportjának csatacirkálóit kellett kísérnie. A csata elején az északra tartó kötelék jobb (keleti) oldalán haladt[3] és így az első összecsapásokban nem vett részt, mikor a nyugati oldalon az Elbing, a Pillau és a Frankfurt először találkozott a brit cirkálókkal.[4]

A Wiesbaden és a II. felderítőcsoport többi egysége 18:30-kor összetalálkozott a Chester cirkálóval. Tüzet nyitottak a brit hajóra és számos találatot értek el rajta. A harcokba becsatlakozott Robert Arbuthnot ellentengernagy 1. cirkálóraja és Horace Hood ellentengernagy 3. csatacirkálóraja. Hood és zászlóshajója, a Invincible 18:53-kor a Wiesbadent vette tűz alá és egyik lövedéke a gépházában robbant fel mozgásképtelenné téve a hajót.[5] A másik két brit csatacirkáló is a Wiesbadenre lőtt és azok is értek el találatokat. Paul Behncke ellentengernagy, a német kötelék élén haladó csatahajók parancsnoka a megrongálódott Wiesbaden támogatására rendelte a hajóit. Ezzel egyidőben, 19:00-kor a brit 3. és 4. könnyűcirkálóraj egységei megpróbáltak torpedótámadást intézni a németek vonala ellen. Miközben lőtávolon belülre igyekeztek érni, tüzet nyitottak a Wiesbadenre.[6] Az Onslow romboló 1800 méterre megközelítette a német cirkálót és kilőtt rá egy torpedót, ami a parancsnoki torony magasságában érte a hajót, de ennek ellenére a felszínen maradt.[7] Arbuthnot a sérült könnyűcirkáló ellen vezette páncélos cirkálóit David Beatty csatacirkálóinak vonalán átvágva, hogy megadja annak a kegyelemdöfést. Azonban nem vette észre az annak védelmére érkező német csatahajókat. Azok össztűzében a Defence 19:15-kor a levegőbe repült és a Warrior végzetes sérüléseket szerzett.[8]

A Grand Fleet elhaladó brit csatahajók sorban tüzet nyitottak rá. Jellicoe a magatehetetlen, de felvont zászlóval támadásra kész cirkálóról maga is megemlékezett a háború után, amikor 19:20 körül elhaladt mellette zászlóshajóján.[9] A Wiesbaden több torpedót is kilőtt a távolban elhaladó brit csatahajókra 19:45 körül. Valószínűleg az egyik általa kilőtt torpedó találta el 19:54-kor a Marlborough csatahajót, Cecil Burney altengernagy zászlóshajóját, mely találat okozta vízbetörések kis híján a csatahajó pusztulását okozták, de végül sikerült hazaérnie június 2-án.[10]

Scheer harmadik hátraarca után kialakuló összecsapás során Georg von Hase, a Derfflinger tüzértisztje a következőket jegyezte fel:

Hirtelen az egyik periszkópon át látom, hogy egy lángoló német könnyűcirkáló (kiscirkáló) sodródik előttünk. Felismerem benne a »Wiesbaden«t. Csaknem teljesen ellepte a füst, csak a tatja vehető ki és az ott lévő löveg megszakítás nélkül tüzel az egyik kis angol cirkálóra. Derék »Wiesbaden«! Bátor a legénysége ennek a jó hajónak![11]

Röviddel 20:00 után a III. rombolóflottilla egységei kísérletet tettek a Wiesbaden legénységének kimentésére, de brit csatahajók erős tűzében ez nem volt lehetséges.[12] Újabb kísérletet is tettek a mentőakcióra, de a rombolók szem elől vesztették a cirkálót és nem találtak már rá.[13] A hajó végül valamikor 02:45 és 03:45 között süllyedhetett el. Legénységéből 22-en három tutaj segítségével elhagyták a süllyedő hajót, de csak Hugo Zenne fútő volt már csak életben, mikor két nappal később a norvég Willy gőzös felfedezte őket.[14] Az 589 halálos áldozat között volt az ismert író és költő, Johann Kinau is, aki Gorch Fock néven alkotva műveiben a halászok és a tengerészek életét mutatta be. Tiszteletére a későbbi német haditengerészetek (Kriegsmarine és Bundesmarine) két vitorlás kiképzőhajót is elneveztek. Az ő és több bajtársa holttestét Svédország partjaira sodorták a hullámok és itt temették el őket.

A hajóroncs maSzerkesztés

A Wiesbaden roncsát 1983-ban találták meg a német haditengerészet búvárai. A hajó gerincével felfele nyugszik a tenger fenekén 52 méteres mélységben és ez volt az utolsó német cirkáló a skagerraki csatában, melynek helyzetét meg tudták határozni. A búvárok felszínre hozták a hajócsavar tengelyének egyik borítóelemét - melyet a roncs fosztogatói robbanthattak le róla - és az egyik fényszórójának egy darabját, melyek ma Cuxhavenben, a Windstärke 10 - Wrack- und Fischereimuseumban vannak kiállítva. 2011 júniusában ismét német búvárok hajtottak végre merülést a roncshoz, melynek során megállapították, hogy a cirkáló két hajócsavarja hiányzik. Valószínűleg még 1983 előtt emelhették ki őket. Tervek vannak arra, hogy a hajó egyes részeit kiemeljék és a csatára emlékezve a hamburgi nemzetközi tengerészeti múzeumban (Internationales Maritimes Museum Hamburg) állítsák ki őket.

1941. május 31-én, a skagerraki csata 25. évfordulóján a haditengerészeti tüzérség felügyelősége (Inspektion der Marineartillerie) Kielben átadta Wiesbaden városának a cirkáló hajógyári modelljét, mely ma is megtekinthető a wiesbadeni városházán.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gröner, 111–112. o.
  2. Gröner, 111. o.
  3. Tarrant, 70. o.
  4. Tarrant, 96. o.
  5. Tarrant, 127–128. o.
  6. Tarrant, 137–138. o.
  7. Tarrant, 139. o.
  8. Tarrant, 137-138. o.
  9. Jellicoe: The Grand Fleet, 13b fejezet
  10. Campbell, Analysis 167. o.
  11. Georg von HASE: Skagerrak. Die größte Seeschlacht der Weltgeschichte, Leipzig 1920, 112. o.
  12. Tarrant, 170-171. o.
  13. Campbell 214. o.
  14. Campbell 294-295. o.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Wiesbaden című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Wiesbaden (1915) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

IrodalomSzerkesztés

Koordináták: é. sz. 57° 00′ 05″, k. h. 5° 53′ 37″

Merülési felvételekSzerkesztés