Főmenü megnyitása

Az STS–63 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 67., a Discovery űrrepülőgép 20. repülése. A Shuttle–Mir program keretében a második küldetés, de az első dokkolási gyakorlat a Mir űrállomással.

STS–63
Sts-63-patch.png
Wetherbee Eileen Collins Harris Foale Voss Tyitov
Wetherbee
Eileen Collins
Harris
Foale
Voss
Tyitov
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Discovery
A repülés paraméterei
Start 1995. február 3. 05:22:04 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-B
Keringések száma 129
Leszállás
ideje 1995. február 11. 11:50:19 UTC
helye Kennedy Űrközpont
Időtartam 8 nap 6 óra 28 perc 15 mp
Megtett távolság 4816454 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–66
STS–67
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–63 témájú médiaállományokat.

KüldetésSzerkesztés

A nyolcnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Bernard Anthony Harris volt az első afroamerikai aki űrsétát hajtott végre, és a második, aki több Space Shuttle küldetést teljesített. Eileen Collins az első női, aki a Space Shuttle pilótája lehetett.

JellemzőiSzerkesztés

Alapvető cél volt, ellenőrizni repülési technikát, a kommunikációt és navigációs berendezés alkalmazhatóságát. 10 méteres megközelítés után a mikró fúvókákat használták a találkozási művelethez. A dokkolási művelet tesztelése előkészítette az STS–71 tényleges dokkoló küldetését.

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első napSzerkesztés

1995. február 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 92,3 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 275 kilométer, az apogeuma 342 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 253 kilogramm, leszálló tömeg 95 832 kilogramm. Szállított hasznos teher 8641 kilogramm

Hasznos teherSzerkesztés

  1. A SpaceHab mikrogravitációs laboratóriumban elvégezték a meghatározott programokat (biológiai, fiziológiai, gyógyszer alapanyag előállítási, növényi kultúrák kísérlete). 20 kísérlet : 11 biotechnológiai, 3 korszerű anyagok fejlesztése, 4 technológiai bemutató és 2 darab támogató hardver, gyorsulások mérése automatikusan történ, űrhajós felügyelete mellett.
  2. Shuttle Glow Experiment (GLO–2) – fényjelenségek fényképezése, a fényforrások felderítése.
  3. Cryo System Experiment (CSE) - a NASA és a Hughes Aircraft Corporation hőkibocsátás elnyelésének kísérlete. Kriogén hűtési rendszer alkalmazásával elnyeletik a kiáramló hőt, ezáltal is segítve az álcázás lehetőségét.
  4. Solid Surface Combustion Experiment (SSCE) – égési kísérletek egy zárt tartályban (50% oxigént és 50% nitrogént 1 atmoszféra nyomáson).
  5. Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása
  6. IMAX Cargo Bay Camera (ICBC) - 65 mm-es színes film kamera rendszer. A fűtőtestek, a termikus takaró hőmozgásait, valamint az űrrepülőgépen történő eseményeket filmezte.

ŰrsétaSzerkesztés

A módosított szkafander (a világűrben tapasztalt hideg elleni belső fűtés biztosítása, termikus fehérnemű alkalmazása) tesztje. Szerelési, mozgási gyakorlatokat hajtottak végre Vlagyimir Tyitov által kezelte robotkar segítségével. Majd a Spartan 204 visszanyerése után rögzítették a tehertérben.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

MűholdSzerkesztés

A tehertérben rögzített tudományos műholdat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott.

Spartan 204Szerkesztés

A tudományos műholdat gyártotta a NASA–GSFC. Üzemeltette az Légierő (USAF).

A NASA Spartan programjának célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátor karjával pályairányba állítható/visszanyerhető, többször felhasználható kísérleti űreszközt (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. Visszanyerés után vizsgálati (kiértékelés) céllal a Földre szállítsanak. A Spartan–1 szondát az STS–51–G űrrepülőgéppel szállították.

Megnevezései: Spartan 204 (Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy); Spartan 204 (1995-004B). Kódszáma: SSC 23470.

Foale és Harris a második napon a robotkar segítségével a raktérből kiemelve pályairányba állította a szondát. Az orbitális egység pályája 92,32 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 388 kilométer, az apogeuma 389 kilométer volt. Hasznos tömege 1167 kilogramm. Tudományos csillagászati műhold, önálló tájolásának segítségével 40 órán keresztül megfigyelte a világűrt (a galaktikus központokat a régióban, a világűrben előforduló gáz és galaktikus porfelhő jelenségét). Műszerei közé tartozott a Far Ultraviolet Imaging Spectrograph. Február 7-én a robotkar segítségével visszanyerték. A raktérbe rögzítve vizsgálati céllal visszahozták a Földre.

ODERACS–2ASzerkesztés

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2A (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2A (1995-004C). Kódjele: SSC 23471.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 314 kilométer, az apogeuma 336 kilométer volt. Hasznos tömege 5 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 400 nap után (1,09 év) 1996. szeptember 3-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2BSzerkesztés

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2B (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2B (1995-004D). Kódjele: SSC 23472.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,25 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 323 kilométer, az apogeuma 349 kilométer volt. Hasznos tömege 4,2 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 206 nap után (0,56 év) 1995. augusztus 28-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2CSzerkesztés

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2C (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2C (1995-004E). Kódjele: SSC 23473.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,2 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 320 kilométer, az apogeuma 341 kilométer volt. Hasznos tömege 0,53 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 369 nap után (1,01 év) 1996. február 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2DSzerkesztés

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2D (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2D (1995-004F). Kódjele: SSC 23474.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 314 kilométer, az apogeuma 333 kilométer volt. Hasznos tömege 0,0015 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 27 nap után (0,07 év) 1995. március 2-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2ESzerkesztés

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2E (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2E (1995-004G). Kódjele: SSC 23475.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,07 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 320 kilométer, az apogeuma 334 kilométer volt. Hasznos tömege 0,0015 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 24 nap után (0,07 év) 1995. február 27-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Nyolcadik napSzerkesztés

1995. február 11-én a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 6 órát és 28 percet töltött a világűrben. 4 816 454 kilométert (2 992 806 mérföldet) repült, 129 alkalommal kerülte meg a Földet.

SzemélyzetSzerkesztés

(zárójelben a repülések száma az STS–63 küldetéssel együtt)

Tartalék személyzetSzerkesztés

Visszatérő személyzetSzerkesztés

  • James Donald Wetherbee (3), parancsnok
  • Eileen Collins (1), pilóta
  • Bernard Anthony Harris, Jr. (2), küldetésspecialista
  • Michael Colin Foale (3), küldetésspecialista
  • Janice Elaine Voss (2), küldetésspecialista
  • Vlagyimir Georgijevics Tyitov, (3) kutatásfelelős

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz STS–63 témájú médiaállományokat.
  • STS–63. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. november 2.)