Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-37-2

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Westerplatte védőinek emlékműve
Westerplatte védőinek emlékműve

Az 1939-es lengyelországi hadjáratban az országot a hitleri Harmadik Birodalom, a sztálini Szovjetunió és egy kisebb, németbarát szlovák kontingens szállta meg. Ezzel a hadjárattal kezdődött el a hat éven át tartó második világháború. A konfliktust a lengyelek 1939-es védelmi háborúnak (Wojna obronna 1939 roku), a németek lengyelországi hadjáratnak (Polenfeldzug) nevezik, a német vezérkar pedig Fehér hadműveletként (Fall Weiss) utalt rá. Néha egyszerűen lengyel szeptemberi háború vagy 1939-es lengyel–német háború néven említik.

A történettudomány a lengyelországi inváziót tekinti a második világháború európai kezdetének, ugyanis Lengyelország szövetségesei – az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland – ennek hatására üzentek hadat szeptember 3-án Németországnak. Őket hamarosan követte többek közt Franciaország, Kanada, Norvégia és a Dél-afrikai Köztársaság. A hadjárat 1939. szeptember 1-én, egy héttel a Molotov–Ribbentrop-paktum megkötése után kezdődött a westerplattei csatával, és 1939. október 6-án ért véget Lengyelország teljes német, szovjet és szlovák megszállásával. Bár az Egyesült Királyság és Franciaország a támadás után hadat üzent Németországnak, érdemleges katonai segítséget egyikük sem nyújtott a lengyeleknek (furcsa háború).

Az 1939. augusztus 31-én végrehajtott, németek által megrendezett „lengyel támadás” (gleiwitzi incidens) után szeptember 1-én a német csapatok három oldalról: északról, délről és nyugatról törtek be Lengyelországba. A hosszú határon széttagolt lengyel hadseregnek hamar vissza kellett vonulnia kelet felé. Miután szeptember közepén a lengyelek elveszítették a bzurai csatát, a németek vitathatatlan fölénybe kerültek. A lengyel csapatok délkelet felé vonultak vissza, hosszú védekezést tervezve a romániai hídfőnél. Itt kellett kivárniuk a szövetségesek feltételezett ellentámadását, ami kisegítette volna a lengyeleket szorult helyzetükből.

1939. szeptember 17-én a szovjet Vörös Hadsereg a németekkel együttműködve betört Lengyelország keleti részeibe. A szovjetek ezzel érvényesítették a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékát, amely Kelet-Európát német és szovjet érdekszférára osztotta fel. A második front létrejöttével a lengyel kormány belátta, hogy a romániai hídfő védelme nem lehetséges, és elrendelte a csapatok kimenekítését az akkor még semleges Romániába. Október 1-re Németország és a Szovjetunió teljesen lerohanta Lengyelországot, bár a lengyel kormány soha nem adta meg magát. A megmaradt szárazföldi- és légierőt kimenekítették Romániába és Magyarországra. A szövetséges Franciaországban, az Egyesült Királyságban és a francia gyarmat Szíriában újjászervezett lengyel hadsereghez sok menekült csatlakozott.

A szeptemberi hadjárat után ellenállási mozgalom szerveződött. A lengyel fegyveres erők a háború végéig részt vettek a szövetségesek hadműveleteiben. Németország a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én indított támadással elfoglalta a szovjetek által megszállt lengyel területeket, amiket a Vörös Hadsereg 1944-es előrenyomulásakor vesztett el. A háborúban Lengyelország háború előtti lakosságának több mint 20%-át vesztette el; a megszállással véget ért a második Lengyel Köztársaság.