Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-39-1
A Habsburg–török háború (1663–64) a magyarországi török harcok egyik nagy epizódja. A háborút a Habsburg Birodalom, a Magyar Királyság és Horvátország vívta a Török Birodalom ellen. Fegyveresen beavatkozott a Német-római Birodalom, az észak-német fejedelmek által létrehozott Rajnai Szövetség, Franciaország, Lengyelország, valamint mindkét oldalon egyéb nemzetközi segédhadak is. A szultán oldalán például részt vett (igaz, nem jelentős erőkkel) az Erdélyi Fejedelemség is. Csapataikkal támogatták a szultánt a hűbéres román fejedelmek és a tatárok.
Az első évben a keresztények még alulmaradtak a támadó oszmánokkal szemben, és elvesztették a fontos Érsekújvárt. Magyarország több területén zavargások törtek ki, mert a hadsereg fenntartását nem voltak képesek megoldani, és ezen porcióval vagy fosztogatással próbáltak segíteni.
Zrínyi Miklós horvát bán látványos sikereket ért el az 1664. évi hadjáratokban. Ilyen nagy haditette volt a törökök utánpótlását biztosító eszéki híd felégetése; emellett még számos dél-dunántúli várat visszavett a törököktől. Ezeknek a sikereknek a kiaknázását az udvari haditanács késlekedése gátolta meg, mivel sokáig nem adtak utasítást a hadjárat folytatására. Már az egész háború sikere forgott kockán, és a Zrínyiújvár június 30-i eleste miatt felháborodott Zrínyi távozott a frontról. A bán a vereséget Raimondo Montecuccolinak, az osztrák hadsereg főparancsnokának tulajdonította.
Az erejét alaposan túlértékelő török sereg a Rába folyó felé vonult Vas vármegyében, hogy a folyót átlépve megostromolhassa és elfoglalja a császárvárost. A Szentgotthárdnál álló, több nemzetiségű keresztény erők 1596 óta először nyílt összecsapásba bocsátkoztak a török fősereggel. A korszerűbb nyugati seregek – bár ellátásuk szűkös volt – megverték és visszaszorították a törököket, a franciákra féltékeny Habsburgok azonban békét kötöttek Vasváron. Mindezért Zrínyi teljesen kiábrándult az udvarba vetett hitéből, és Habsburg-ellenes szervezkedésbe kezdett.