Lenszkij és Anyegin párbaja Ilja Rjepin festménye, 1899
Lenszkij és Anyegin párbaja
Ilja Rjepin festménye, 1899
Tatjana. Jelena Petrovna Szamokis-Szudovszkaja festménye, c. 1900
Tatjana. Jelena Petrovna Szamokis-Szudovszkaja festménye, c. 1900

Az Anyegin vagy Jevgenyij Anyegin (oroszul: Евгений Онегин) Alekszandr Szergejevics Puskin romantikus verses regénye, az orosz irodalom egyik klasszikusa. Belinszkij az orosz élet enciklopédiájának nevezte, mert a szöveg a 19. századi viszonyokat több síkon, szociográfiailag is ábrázolja, így az olvasó elé tárulnak többek között az irodalom, az orosz irodalmi élet és az orosz nyelv használatának problémái, az oktatás helyzete, a város és a falu ellentéte.

Puskin a művet 1823 és 1831 között, részletekben írta és publikálta. A vers úgynevezett Anyegin-strófában íródott, sajátos rímképlettel (AbAbCCddEffEgg, ahol a nagybetűk nőrímek, a kisbetűk hímrímek). Műfaját Byron ihlette, szerkezetét tekintve több síkon is értelmezhető, „regény a regényben”: az Anyegint olvasva egy verses regény születésének is szemtanúja az olvasó.

A mű címszereplője Jevgenyij Anyegin, az ifjú örökös, dandy, akinek útkereséséről szól a regény. Sok mindenben kipróbálja magát, művész akar lenni, majd tudós, belekóstol a földesúri szerepbe, de azt is elunja. Erőt vesz rajta az életuntság, a világfájdalom, Anyegin alakjával Puskin továbbfejlesztette az orosz irodalomban később oly meghatározóvá váló „felesleges embert”.