Sadler-imola

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 13.

A budai imola vagy Sadler-imola (Centaurea sadleriana) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának katángformák (Cichorioideae) alcsaládjába, a Cardueae (Cynareae) nemzetségcsoportba, a Centaurea vagy imola nemzetségbe tartozó évelő növényfaj. Specifikus nevét Sadler Józsefről (1791–1849), a pesti egyetem gyógyszerész-, orvos- és botanikusprofesszoráról kapta.

Sadler-imola
Virágzata
Virágzata
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cardueae
Alnemzetség-
csoport
:
Centaureinae
Nemzetség: Imola (Centaurea)
Faj: C. sadleriana
Tudományos név
Centaurea sadleriana
Janka
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sadler-imola témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sadler-imola témájú kategóriát.

A Kárpát-medence területén szubendemikus. A Pilis–Budai-hegységben gyakori. A löszös-homokos talajt kedveli.[1] A Mátrában megtalálhatóak állományai.[2][3]

Jellemzők

szerkesztés

60–100 cm magas, ágas növény. Lándzsás-karéjos levelei szárnyasan szeldeltek, érdesek. A fészekvirágzat ovális vagy gömbös, 15–18 mm széles, a belső fészekpikkely függeléke nagy, kerekded-ovális, hártyás, töve fekete, széle ezüstfehér, fényes. A virágok rózsás pirosak, május és késő október között nyílnak.[1] Termése bóbitás kaszattermés.

A faj nincs veszélyben, de szűk élettere miatt (csak Magyarországon és határterületein él) Magyarországon védett növény, és az európai Vörös lista is említést tesz róla.[4]

2008-ban florisztikai vizsgálatok folytak a Dunapataj településhez tartozó Nagy-szék (80 hektár) és Sas-szék (10 hektár) nevet viselő szikes legelőkön. A vizsgálatok során kimutatták, hogy a két területen a budai imola (Centaurea sadleriana L.) populációi élnek. A faj nem mondható egy gyakori fajnak, de a Kiskunság ezen vidékein viszonylag nagyobb populációival is lehet találkozni.[5]