Saimaa-tavi gyűrűsfóka

emlősalfaj

A Saimaa-tavi gyűrűsfóka (Pusa hispida saimensis) a gyűrűsfóka (Pusa hispida) alfaja. A világon a leginkább veszélyeztetett fókák közé tartoznak, állományuk 2016 őszén csak mintegy 360 egyed volt.[1][2] Az egyedüli populáció a finnországi Saimaa-tóban él, innen jön a nevük is. A populáció olyan gyűrűsfókáktól származik, amelyek elszigetelődtek a többiektől, amikor a legutóbbi eljegesedés során a föld megemelkedett. A Ladoga-tavi gyűrűsfóka (Pusa hispida ladogensis) és a bajkáli fóka mellett a Saimaa-tavi gyűrűsfóka egyike a kevés élő édesvízi fókának.

Saimaa-tavi gyűrűsfóka
Archív kép a fókáról
Archív kép a fókáról
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Fókafélék (Phocidae)
Alcsalád: Phocinae
Nem: Pusa
Faj: P. hispida
Alfaj: P. h. saimensis
Tudományos név
Pusa hispida saimensis
(Nordquist, 1899)
Szinonimák
  • Phoca foetida saimensis
  • Phoca hispida saimensis Nordquist, 1899
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Saimaa-tavi gyűrűsfóka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Saimaa-tavi gyűrűsfóka témájú kategóriát.

Elterjedése és élőhelye szerkesztés

A Saimaa-tavi gyűrűsfóka csak édesvízben fordul elő. Az élőhelye Finnország keleti részén, a Saimaa-tórendszerben található, amely több, egymással összeköttetésben álló kis tóból áll. A tórendszer 4460 négyzetkilométeren terül el, mintegy 13 710 szigetet és félszigetet foglal magában, partvonalának hossza mintegy 15 000 kilométer. A tavak mélysége átlagosan 17 méter, a legmélyebb helyen 82 méter.[3] A legfontosabb területek, ahol a Saimaa-tavi gyűrűsfókák megszülik és felnevelik kölykeiket, a Linnansaari és Kolovesi nemzeti parkok. Mivel elszigetelten él, az egyedüli ellensége az ember. Szakértői becslés szerint a területen természetes körülmények között hatezer fóka tudna megélni.[4]

A Saimaa-tavi gyűrűsfóka az egyedüli endemikus emlős Finnországban.[5]

Megjelenése szerkesztés

Egy felnőtt állat 85–160 centiméter hosszú, tömege 50–90 kilogramm; a hímek rendszerint nagyobbak a nőstényeknél. Színük sötétszürke, a hátuk feketés-szürke körben fehér gyűrűkkel. A hasuk világosszürke. A Saimaa-tavi gyűrűsfókák színe sötétebb a többi gyűrűsfókáénál.

Szaporodása szerkesztés

4–6 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A vemhesség 11 hónapig tart. A február végén / március elején világra jövő újszülöttek 55–65 centiméter hosszúak és 4–5 kilogrammosak.[5]

Védelme szerkesztés

A 20. század elején a Saimaa-tavi gyűrűsfókákat kártevőnek tekintették; 1882 és 1948 között díjat fizettek az elpusztításukért.[6] Önkéntesek már az 1920-as évektől foglalkoztak a fókák megmentésével,[1] de a Saimaa-tavi gyűrűsfókák csak 1955 óta védettek. 1983-ban a populáció 100–150 egyedből állt. 2005-ben már 270-en voltak, de két kedvezőtlen szaporodási időszak után 2007-ben visszaesett 260-ra. Ekkor a szaporodóképes nőstények száma 87 volt.[7] Úgy tartják, hogy a kihalást el lehetne kerülni, ha a fókák száma elérné a 400-at.

2016 tavaszán 79 kölyköt találtak, ebből 4 elpusztult.[8]

A Saimaa-tavi gyűrűsfóka védelme érdekében az élőhelyükön önkéntes halászati korlátozásokat vezettek be. A legfontosabb korlátozás, hogy április 15-től június végéig tilos hálóval halászni a tóban; itt a halászat elsősorban nem gazdasági, hanem szabadidős tevékenység. A halálozási ráta ennek ellenére nem csökkent, ami mintegy 20–30 fókát jelent évente. Többségükben az adott évben született kölykök pusztulnak el.

A fókák járulékos halálozásának csökkentésére 2011 óta a fókák fő élőhelyén egyes halászati módszereket tilos használni, például erős hálókat, nagy halcsapdákat és halcsapdás horgokat.[9]

2016-ban született a korábbi két rendelet helyett egy rendelet és egy kölcsönös megegyezés született a hatóságok és a víztulajdonosok között. A halászati egyesület 1,7 eurót kap hektáronként, hogy ellenőrizzék a halászati korlátozások betartását. A hálók használata a költőhelyek 5 kilométeres körzetében tilos április 15-től június végéig.[10]

A Saimaa-tavi gyűrűsfókák túlélése függ a megfelelő jég- és hótakaró meglététől is. Ezeknek a csökkenése, amit a klímaváltozás okoz, közvetlen fenyegetést jelent a fókákra nézve. Az emberek által készített hófészkek sikeresnek bizonyultak a túlélési feltételek javításában.[11] A hófészkeket három télen át tesztelték, és 2014-től kezdve rendszeresen használják.[12]

A védelem célja, hogy 2020-ra elérjék a Saaima-tóban a 400-as fókalétszámot.[6]

1998 óta a fő költőhelyek területe Natura 2000 hálózat része.[1]

A kultúrában szerkesztés

Juha Vainio Vanhojapoikia viiksekkäitä (Bajszos agglegények) című dala, amely Saimaa tó egyik szigetén élő agglegényről és a Saimaa-tavi gyűrűsfókáról szól, a vidék elnéptelenedésére és a természet védelmére hívta fel a figyelmet.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Timaffy Lilla: Saimaa tavi gyűrűsfóka – Saimaannorppa. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  2. Endangered and Threatened Species under NMFS' Jurisdiction. United States Fish & Wildlife Service, 2010. április 6. [2020. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  3. E. Kuusisto: Basins and Balances. In: Saimaa a living lake. 1999, Tammi, Helsinki, p. 21-39
  4. (2009) „Saimaa’s seals on the brink of extinction”. Helsinki Times (13).  
  5. a b The endangered Saimaa ringed seal (Pusa hispida saimensis). (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  6. a b Saimaa Ringed Seal (Phoca hispida saimensis): The most endangered seal in the world?. Metsähallitus - Natural Heritage Services, Eastern Finland. [2016. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  7. Saimaannorpan kanta kasvussa”, 2013. szeptember 13. (Hozzáférés ideje: 2017. november 21.) 
  8. Saimaalta löytyi 79 kuuttia, mikä on ennätysmäärä. Maatalouden Tulevaisuus , 2016. április 15. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  9. Tero Sipilä & Tuomo Kokkonen: A New Protection Strategy for the Saimaa Ringed Seal, Due to Climate Change. Metsähallitus - Natural Heritage Services, Eastern Finland, 2011 [2016. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  10. Kalastusrajoitukset voimaan saimaannorpan suojelemiseksi, 2016. április 14. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  11. Human intervention can help endangered Saimaa ringed seal adapt to climate change. Science Daily , 2015. november 5. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
  12. Saimaannorpan luonnonpesintä on vaarassa, apukinosten kasaamisesta päätetään pian. hs.fi , 2016 (Hozzáférés: 2016. május 1.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Saimaa ringed seal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Saimaa-Ringelrobbe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés