Saimaa-tavi gyűrűsfóka
A Saimaa-tavi gyűrűsfóka (Pusa hispida saimensis) a gyűrűsfóka (Pusa hispida) alfaja. A világon a leginkább veszélyeztetett fókák közé tartoznak, állományuk 2016 őszén csak mintegy 360 egyed volt.[1][2] Az egyedüli populáció a finnországi Saimaa-tóban él, innen jön a nevük is. A populáció olyan gyűrűsfókáktól származik, amelyek elszigetelődtek a többiektől, amikor a legutóbbi eljegesedés során a föld megemelkedett. A Ladoga-tavi gyűrűsfóka (Pusa hispida ladogensis) és a bajkáli fóka mellett a Saimaa-tavi gyűrűsfóka egyike a kevés élő édesvízi fókának.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Archív kép a fókáról
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Pusa hispida saimensis (Nordquist, 1899) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Saimaa-tavi gyűrűsfóka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Saimaa-tavi gyűrűsfóka témájú kategóriát. |
Elterjedése és élőhelye
szerkesztésA Saimaa-tavi gyűrűsfóka csak édesvízben fordul elő. Az élőhelye Finnország keleti részén, a Saimaa-tórendszerben található, amely több, egymással összeköttetésben álló kis tóból áll. A tórendszer 4460 négyzetkilométeren terül el, mintegy 13 710 szigetet és félszigetet foglal magában, partvonalának hossza mintegy 15 000 kilométer. A tavak mélysége átlagosan 17 méter, a legmélyebb helyen 82 méter.[3] A legfontosabb területek, ahol a Saimaa-tavi gyűrűsfókák megszülik és felnevelik kölykeiket, a Linnansaari és Kolovesi nemzeti parkok. Mivel elszigetelten él, az egyedüli ellensége az ember. Szakértői becslés szerint a területen természetes körülmények között hatezer fóka tudna megélni.[4]
A Saimaa-tavi gyűrűsfóka az egyedüli endemikus emlős Finnországban.[5]
Megjelenése
szerkesztésEgy felnőtt állat 85–160 centiméter hosszú, tömege 50–90 kilogramm; a hímek rendszerint nagyobbak a nőstényeknél. Színük sötétszürke, a hátuk feketés-szürke körben fehér gyűrűkkel. A hasuk világosszürke. A Saimaa-tavi gyűrűsfókák színe sötétebb a többi gyűrűsfókáénál.
Szaporodása
szerkesztés4–6 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A vemhesség 11 hónapig tart. A február végén / március elején világra jövő újszülöttek 55–65 centiméter hosszúak és 4–5 kilogrammosak.[5]
Védelme
szerkesztésA 20. század elején a Saimaa-tavi gyűrűsfókákat kártevőnek tekintették; 1882 és 1948 között díjat fizettek az elpusztításukért.[6] Önkéntesek már az 1920-as évektől foglalkoztak a fókák megmentésével,[1] de a Saimaa-tavi gyűrűsfókák csak 1955 óta védettek. 1983-ban a populáció 100–150 egyedből állt. 2005-ben már 270-en voltak, de két kedvezőtlen szaporodási időszak után 2007-ben visszaesett 260-ra. Ekkor a szaporodóképes nőstények száma 87 volt.[7] Úgy tartják, hogy a kihalást el lehetne kerülni, ha a fókák száma elérné a 400-at.
2016 tavaszán 79 kölyköt találtak, ebből 4 elpusztult.[8]
A Saimaa-tavi gyűrűsfóka védelme érdekében az élőhelyükön önkéntes halászati korlátozásokat vezettek be. A legfontosabb korlátozás, hogy április 15-től június végéig tilos hálóval halászni a tóban; itt a halászat elsősorban nem gazdasági, hanem szabadidős tevékenység. A halálozási ráta ennek ellenére nem csökkent, ami mintegy 20–30 fókát jelent évente. Többségükben az adott évben született kölykök pusztulnak el.
A fókák járulékos halálozásának csökkentésére 2011 óta a fókák fő élőhelyén egyes halászati módszereket tilos használni, például erős hálókat, nagy halcsapdákat és halcsapdás horgokat.[9]
2016-ban született a korábbi két rendelet helyett egy rendelet és egy kölcsönös megegyezés született a hatóságok és a víztulajdonosok között. A halászati egyesület 1,7 eurót kap hektáronként, hogy ellenőrizzék a halászati korlátozások betartását. A hálók használata a költőhelyek 5 kilométeres körzetében tilos április 15-től június végéig.[10]
A Saimaa-tavi gyűrűsfókák túlélése függ a megfelelő jég- és hótakaró meglététől is. Ezeknek a csökkenése, amit a klímaváltozás okoz, közvetlen fenyegetést jelent a fókákra nézve. Az emberek által készített hófészkek sikeresnek bizonyultak a túlélési feltételek javításában.[11] A hófészkeket három télen át tesztelték, és 2014-től kezdve rendszeresen használják.[12]
A védelem célja, hogy 2020-ra elérjék a Saaima-tóban a 400-as fókalétszámot.[6]
1998 óta a fő költőhelyek területe Natura 2000 hálózat része.[1]
A kultúrában
szerkesztésJuha Vainio Vanhojapoikia viiksekkäitä (Bajszos agglegények) című dala, amely Saimaa tó egyik szigetén élő agglegényről és a Saimaa-tavi gyűrűsfókáról szól, a vidék elnéptelenedésére és a természet védelmére hívta fel a figyelmet.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Timaffy Lilla: Saimaa tavi gyűrűsfóka – Saimaannorppa. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ Endangered and Threatened Species under NMFS' Jurisdiction. United States Fish & Wildlife Service, 2010. április 6. [2020. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ E. Kuusisto: Basins and Balances. In: Saimaa a living lake. 1999, Tammi, Helsinki, p. 21-39
- ↑ (2009) „Saimaa’s seals on the brink of extinction”. Helsinki Times (13).
- ↑ a b The endangered Saimaa ringed seal (Pusa hispida saimensis). (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ a b Saimaa Ringed Seal (Phoca hispida saimensis): The most endangered seal in the world?. Metsähallitus - Natural Heritage Services, Eastern Finland. [2016. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ „Saimaannorpan kanta kasvussa”, 2013. szeptember 13. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ Saimaalta löytyi 79 kuuttia, mikä on ennätysmäärä. Maatalouden Tulevaisuus , 2016. április 15. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ Tero Sipilä & Tuomo Kokkonen: A New Protection Strategy for the Saimaa Ringed Seal, Due to Climate Change. Metsähallitus - Natural Heritage Services, Eastern Finland, 2011 [2016. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ Kalastusrajoitukset voimaan saimaannorpan suojelemiseksi, 2016. április 14. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ Human intervention can help endangered Saimaa ringed seal adapt to climate change. Science Daily , 2015. november 5. (Hozzáférés: 2017. november 21.)
- ↑ Saimaannorpan luonnonpesintä on vaarassa, apukinosten kasaamisesta päätetään pian. hs.fi , 2016 (Hozzáférés: 2016. május 1.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Saimaa ringed seal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Saimaa-Ringelrobbe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Vanhojapoikia viiksekkäitä (Bajszos agglegények) Juha Vainio előadásában
