Saint-Gilles (Brüsszel)

	Saint-Gilles / Sint-Gillis
	A Saint Gilles-i városháza
; Saint-Gilles / Sint-Gillis címere	; Saint-Gilles / Sint-Gillis zászlaja
	; Saint-Gilles kerület a brüsszeli régióban
	; Saint-Gilles kerület a brüsszeli régióban
	Közigazgatás
Ország	Belgium
Régió	Brüsszel fővárosi régió
Közösség	Flamand Közösség; Belgiumi Francia Közösség
Tartomány	Arrondissement of Brussels-Capital
Járás	Brüsszel
Polgármester	Charles Picqué (FDF)
Irányítószám	1060
Körzethívószám	02
Testvérvárosok	Lista Esch-sur-Alzette; Offenbach am Main;
	Népesség
Teljes népesség	49 678 fő (2020. jan. 1.)
Férfi	23550
Nők	23431
Népsűrűség	18643 fő/km2
	Gazdaság
Munkanélküliségi ráta	27,12 (2006) %
Átlagos éves jövedelem	10126€/fő (2003)
	Földrajzi adatok
Terület	2,52 km2
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 50° 49′ 36″, k. h. 4° 20′ 44″Koordináták: é. sz. 50° 49′ 36″, k. h. 4° 20′ 44″
	[ https://stgilles.brussels/; https://stgillis.brussels/; Saint-Gilles / Sint-Gillis weboldala]
	A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Gilles / Sint-Gillis témájú médiaállományokat.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Saint-Gilles (egyértelműsítő lap).

Saint-Gilles (franciául, kiejtése sɛ̃ ˈʒil) vagy Sint-Gillis (hollandul, kiejtése sɪnt ˈçɪlɪs) egyike a belga fővárost, Brüsszelt alkotó 19 alapfokú közigazgatási egységnek, községnek. 2010-ben teljes lakossága 46 981 fő volt, területe 2,52 km², népsűrűsége 18 643 fő/km².

Saint-Gillis identitását nagymértékben befolyásolják az itt élő, változatos nemzetiségek. A kerület körponti terén (Place Van Meenen /Van Meenenplein) tartják minden évben a brüsszeli portugál közösség éves ünnepét. A házak ugyanilyen változatos képet mutatnak: a Brüsszel-Midi vasútállomás környékén lepusztult, elhanyagolt házak állnak, míg az Ixelles-el vagy Foresttel határos zöldövezetben elegáns családi villák állnak. A Chaussée de Charleroi belső részén olcsó turistahotelek találhatók.

Földrajzi elhelyezkedése szerkesztés

A kerület a Brüsszel fővárosi régió középső részén található, szomszédai északkelet felől Brüsszel (belváros), délkeleten Ixelles, dél-délnyugaton Forest, nyugaton Anderlecht.

Története szerkesztés

Art noveau stílusú ház Saint-Gillisben, Jules Brunfaut tervei alapján

Az első házakat a 7. században építették a később Obbrussel ("Felső-Brüsszel") néven említett helyen (azért nevezték így, mert a terület tengerszint feletti magassága helyenként eléri a 100 métert. 1216-ra a falu népessége úgy megnőtt, hogy a ma Forest kerületben található apátság engedélyezte egy önálló plébánia létrehozását. Azonban nyolc év múlva a falu irányítását a brüsszeli városháza vette át.

A 16. századra Obbrusselben 41 ház volt. 1670-ben a spanyol udvar utasítására Monterey grófja egy erődítményt kezdett építeni itt, amely része volt a Brüsszel védelmező erődítményrendszernek. Az 1675-ben befejezett erődöt a következő évszázadban lerombolták, hogy helyére utakat, utcákat és lakóházakat tudjanak építeni. Itt volt az egyik brüsszeli vámszedő kaput, amit a Barrière de Saint-Gilles/Bareel van Sint-Gillis negyed neve ma is megőriz.

A francia megszállás alatt, 1795. augusztus 31-én az akkor már védőszentje után Saint-Gillis nevű település összeolvadt a környező falvakkal és létrejött Uccle. Négy évvel később Saint-Gillis önállósodott, saját polgármestere és képviselőtestülete lett.

Belgium függetlensége után, amikor Brüsszel lett a függetlenné vált ország fővárosa, Saint-Gillis lakossága rohamosan növekedni kezdett a főváros közelségét keresők miatt: 1800-ban még csak 2500 fő, 1880-ban már 33000 fő lakott itt és 1910-ben 60000 lakosa volt a településnek.

Saint-Gillis utcáit és útjait 1860-ban Victor Besme városrendező tervei alapján teljesen újjáépítették, ekkor készült el az Avenue Louise (Brüsszel kerület része), a Brüsszel-Midi állomás és a Saint-Gillis templom új épülete, a városháza, majd hamarosan a börtön épülete. Manapság Saint-Gillis az egyik legsűrűbben lakott kerület a Brüsszeli Régióban.

Látnivalók szerkesztés

Bővebben: Victor Horta épületei Brüsszelben

A saint-gilles-i börtön bejárata

A kerület legnevezetesebb látnivalói a több tucatnyi Art Nouveau stílusú ház, amelyet a stílus mesterei, Horta, Struyvens, Brunfaut és Hankar terveztek. A házak leginkább a kerület északi részén találhatók. Horta saját háza, amelyben ma a Horta Múzeum található, a Rue Americaine/Amerikaansestraat-on áll. A Horta tervezte házakat 2000-ben felvették az UNESCO Világörökségi listájára.
A városháza 1900 és 1904 épült fel, és kinézetében hasonlít egy francia kastélyra.
A jelenleg is működő, neogótikus stílusú börtön és a mára lerombolt Palais de la Monnaie/Munthof ("pénzverde") épülete az 1880-as években épült, míg a Szent Egyed-templomot 1867-ben fejezték be.