Sajóvámos

magyarországi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Sajóvámos község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Miskolci járásban.

Sajóvámos
Sajóvámos Önkormányzat.jpg
Sajóvámos címere
Sajóvámos címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásMiskolci
Jogállás község
Alapítás éve1219
Polgármester Váradi Lajos (független)[1]
Jegyző Dr. Dávid Dorottya
Irányítószám 3712
Körzethívószám 46
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség2013 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség67,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület31,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajóvámos (Magyarország)
Sajóvámos
Sajóvámos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 20° 49′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 20° 49′ 54″
Sajóvámos (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye)
Sajóvámos
Sajóvámos
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Sajóvámos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóvámos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

FekvéseSzerkesztés

A település viszonylag sík területen helyezkedik el. Határában több patak is folyik, így Diós-patak, a Hosszúvölgyi-patak és a Kis-Sajó. A község felszínének legelterjedtebb képződménye a folyami kavics.

A közúti kapcsolatok terén is szomszédosnak tekinthető települések: északnyugat felől Sajósenye (1 km), dél felől Sajópálfala (1 km), délnyugat felől pedig Szirmabesenyő (4 km).

Az előbbieken túlmenően határos még észak felől Boldvával, északkelet felől Alsóvadásszal, kelet felől Szikszóval, nyugat felől pedig Sajókeresztúrral is, de ezekkel nincsenek közvetlen közúti kapcsolatai.

MegközelítéseSzerkesztés

Csak közúton érhető el, Felsőzsolca-Sajópálfala vagy Edelény-Boldva-Sajósenye felől egyaránt a 2617-es, Szirmabesenyő felől pedig a 2619-es úton.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal Szirmabesenyő megállóhelye kínálja, mintegy 6 kilométerre délnyugatra.

TörténeteSzerkesztés

A település első ismert említése 1219-ből, a Váradi regestrumból való. Az írott neve villa Vamus. A község az Ákos nemzetségbeli Bebek családnak a birtoka. A család Pelsőczi Bebeknek nevezte magát, de Sajóvámosról Vámosi előnevet is használt. A település a Bebekek uradalmának központja volt, várát is ők építették.

A 14. században a község neve nem változott: Vamus vagy Wamus névalakokat találunk a korabeli forrásokban, azonban megkülönböztetnek Bel- és Külvamust. 1320-ban a Bebekek birtokát felosztották, a későbbi időkben már több birtokosa volt a településnek. A község a 14. században már jelentős vámszedőhely. Jellemző fontosságára, hogy a vármegye többször is – 1343-ban, 1353-ban – itt tartotta közgyűlését. 1445. évi törvény is megengedte a Bebekeknek a vár fenntartását, a család továbbra is ura a településnek.

A 15. században a Csetneki család is birtokos lett, mert 1492-ben örökjogon magáénak mondta Vámost és tiltakozik az ellen, hogy ezt Szapolyaiak II. Ulászlótól vagy Beatrixtől elkérjék vagy megvásárolják. A tiltakozás eredménytelen volt, mert 1500-ban Szapolyai János birtokában találjuk Vámost.

Amikor I. Ferdinánd jutott trónra, Mária királyné Bethlenfalvi Thurzó Eleknek adományozta a Szapolyai-birtokokat. Sajóvámos ekkor már mezővárosi rangú település, s mint ilyet a következő évben Ferdinánd Azzwpathaki Hencz Máténak adományozta. A Bebek családon kívül tehát még két birtokosa lett a településnek, akik nemcsak a maguk birtokát igyekeztek megtartani, hanem erőszakkal is foglaltak el részeket, többek között Dercsényi Miklós birtokát. 1582-ben Rudolf magyar király Sajóvámost és Sajópálfalát Gyulay Jánosnak adta.

A 16. században a földesurai közül nagy szerepet játszott Mágócsy Gáspár, akinek a nevéhez fűződik a reformációnak a településen való nagyméretű elterjedése is.

Sajóvámos a török időben hódoltsági terület volt, bár egy része a szendrői várhoz tartozott, de a töröknek adózott. Bár a község rendszeresen fizette az adót, mégsem tudta elkerülni a legrosszabbat: 1599-ben Sajóvámos határában ütközet zajlott le a kassai parancsnok seregei és a törökök között. A csatát a törökök nyerték és Sajóvámost is feldúlták. A 17. századot követően a Mágócsyak mellett még több birtokosról emlékeznek meg a feljegyzések.

A 20. század első felében az Edelsheim-Gyulai család volt a község birtokosa. Ebben az időben a lakosság mezőgazdasági termelésből élt, felvevő piacot a közeli Miskolc jelentett. A község birtokosa, Edelsheim-Gyulai Lipót hatalmas gyümölcskertészetet is kialakított birtokain.

NéprajzSzerkesztés

 
A műemlék református templom

Ipolyi Arnold szokás- és népmesegyűjteményéhez, Csaplár Benedeken keresztül Büttner Géza is szolgáltatott adatokat, nyitrai piarista diák korában.[3]

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990–1994: Komjáthy Lajosné (független)[4]
  • 1994–1998: Komjáthy Lajosné (független)[5]
  • 1998–2002: Komjáthy Lajosné (független)[6]
  • 2002–2006: Komjáthy Lajosné (független)[7]
  • 2006–2010: Komjáthy Lajosné (független)[8]
  • 2010–2014: Komjáthy Lajosné (független)[9]
  • 2014–2019: Váradi Lajos (független)[10]
  • 2019-től: Váradi Lajos (független)[1]

NépességSzerkesztés

Sajóvámos a Miskolci járás tizenhatodik legnépesebb települése, kilencedik legnépesebb falva (39 településből).

A település népességének változása:

Év Népesség Lakások száma
2020 2 127 fő   780  
2019 2 132 fő   780  
2018 2 134 fő   780  
2017 2 150 fő   780  
2016 2 156 fő   779  
2015 2 200 fő   779  
2014 2 201 fő   779  
2013 2 203 fő   779  
2012 2 227 fő   776  
2011 Népszámlálás 2 186 fő   776  
2010 2 227 fő   779  
2009 2 247 fő   778  
2008 2 256 fő   776  
2007 2 279 fő   775  
2006 2 266 fő   773  
2005 2 294 fő   772  
2004 2 303 fő   768  
2003 2 250 fő   763  
2002 2 243 fő   763  
2001 Népszámlálás 2 246 fő   764  
2000 2 198 fő   771  
1999 2 195 fő   766  

NépcsoportokSzerkesztés

A település lakosságának 93%-a magyar, 0,8%-a cigány, 0,7%-a német és 0,6%-a más hazai nemzetiségűnek vallja magát, továbbá a település lakóinak 6,8%-a nem válaszolt a nemzetiségét firtató kérdésre. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,6%, református 28,1%, görögkatolikus 11,8%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 4,5% (14,6% nem válaszolt)[11]

GalériaSzerkesztés

VallásSzerkesztés

A község lakóinak:[12]

TestvértelepülésSzerkesztés

NevezetességeiSzerkesztés

  • Gótikus eredetű műemlék református templom, épült a 15. században

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  3. ŠA Nitra, Piaristi v Nitre, zápisné matriky; Benedek Katalin 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 41, 230-235, 244.
  4. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  6. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
  7. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
  8. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
  9. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  10. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
  11. Helységnévtár és a nemzetiségi népesség száma településenként
  12. http://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=20738
  13. [1]

ForrásokSzerkesztés