Főmenü megnyitása

A Sakesphorus canadensis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Sakesphorus canadensis
Sakesphorus canadensis Black-crested Antshrike.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Nem: Sakesphorus
Faj: S. canadensis
Tudományos név
Sakesphorus canadensis
(Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sakesphorus canadensis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sakesphorus canadensis témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Lanius nembe Lanius canadensis néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Sakesphorus canadensis canadensis (Linnaeus, 1766)
  • Sakesphorus canadensis fumosus Zimmer, 1933
  • Sakesphorus canadensis intermedius (Cherrie, 1916)
  • Sakesphorus canadensis loretoyacuensis (Bartlett, 1882)
  • Sakesphorus canadensis paraguanae Gilliard, 1940
  • Sakesphorus canadensis pulchellus (Cabanis & Heine, 1859)
  • Sakesphorus canadensis trinitatis (Ridgway, 1891)[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Brazília, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, mocsári erdők, lombhullató erdők, szavannák és cserjések, de folyók és patakok környékén és városokban is megtalálható. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 14–15,5 centiméter, testtömege 20–28 gramm.[3] A hímnek fekete, a tojónak barna toll bóbitája van.

 
A hím
 
és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokkal táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 13.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 13.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 13.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 13.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés