Sakktábla (földterület)
A sakktáblásodás olyan helyzetre utal, amikor a földtulajdon két vagy több tulajdonos között keveredik, ami sakktáblás mintázatot eredményez. A sakktáblázódás az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén és Nyugat-Kanadában elterjedt, mivel a nyugati terjeszkedést szolgáló vasútépítési támogatásokban széles körben alkalmazták, bár a csatornázástámogatási korszakban kezdődött.[1] Mivel a kiosztott földterületeket eltérő módon és intenzitással művelték, a sakktábla-mintázat így a levegőből is láthatóvá vált.
Vasúti támogatások szerkesztés
A sakktáblázás nyugaton a vasútépítési földtámogatások eredményeként jelent meg, ahol a vasúti folyosó mentén minden második szakaszon vasúti földet biztosítottak a vasutaknak. Ezek a támogatások, amelyek jellemzően 6 és 40 mérföld (10 és 64 km) közötti távolságra terjedtek ki a pálya mindkét oldalától,[2] a vasutak támogatását jelentették. A mérföldenkénti támogatásokkal ellentétben, amelyek a gyors, de silány pályaépítést ösztönözték, a földtámogatások a jobb minőségű munkát ösztönözték, mivel a vasutak a jobb pálya építésével növelhették a földterület értékét. A kormány is profitált a megmaradt állami parcellák megnövekedett értékéből.[2]
A vasúti földtámogatások sakktábla-mintázatban osztották fel a területet, amely körül a vasúti síneket kellett lefektetni. A földterületeket már a közterület-felmérési rendszer szerint 640 hektáros, számozott szakaszokra osztották; a páratlan számú parcellákat a magán-vasúttársaságok kapták, a páros számú parcellákat pedig a szövetségi kormány megtartotta.
A szövetségi kormány úgy vélte, hogy mivel a vasutak körüli földterületek értéke akár kétszeresére is nőhet,[3] a magán-vasúttársaságoknak adott földterületek elméletileg megtérülnek, és emellett az egész ország közlekedési infrastruktúráját is növelik. Saját szerencsétlenségére az amerikai kormány nem tudta eladni a sakkozás után visszatartott földek nagy részét, mert a nyugatra költözni hajlandó telepesek nem voltak tehetősek.[3] A 19. század leggazdagabb amerikai polgárai keleten maradtak. A szövetségi kormány végül a Homestead-törvények révén e földek nagy részét elajándékozta.[3]
Az első támogatásokat a Mobile and Ohio Railroad és az Illinois Central Railroad kapta 1850-ben. 1862 és 1871 között további támogatásokat adtak a Pacific Railroad Acts keretében, amikor is a közvélemény ellenállása miatt leállították őket. Összesen 79 adományt adtak, összesen 200 000 000 hektár (810 000 km²) területre, amelyet később 131 000 000 000 hektárra (530 000 km²) csökkentettek.[2]
Az indiánok földtámogatásai esetében is előfordult sakktáblaforma, ahol az őslakosok földjét nem őslakos földekkel keverték össze. Sok indián törzs ellenezte a sakktáblás elrendezést, mivel az a hagyományosan közös bennszülött településeket sok egyéni parcellára bontotta, és lehetővé tette a nem bennszülöttek számára, hogy ezeken a településeken belül földet igényeljenek.
Az 1887. évi Dawes-törvény hozta létre a legtöbb indián őslakost érintő sakktáblázódást. A törvény célja az önellátás erősítése és az őslakosok kultúrájának szisztematikus feldarabolása volt, mivel minden egyénnek 40 hold (16 hektár) és 160 hold (65 hektár) közötti területet adott.
Őslakos amerikaiak szerkesztés
Az őslakos amerikaiakat azért is érintette negatívan a szövetségi kormány sakktáblás politikája, mert nem akadályozták meg, hogy a vasúti földtámogatások korábban indián törzsek által elfoglalt földeken haladjanak keresztül. Ez a jogtalan földátruházás az őslakos amerikaiak kezéből a magán-vasúttársaságok és a honfoglalásra jogosultak kezébe többször is konfliktusokhoz vezetett. Az egyik nevezetes konfliktus helyszíne a Chambers Checkerboard - a navahók által elfoglalt terület, mielőtt a vasúttársaságok megkapták a földet az első transzkontinentális vasútvonal megépítéséhez. A feszültség a navaho törzs és a régió telepesei között megmagyarázhatatlan halálesetek miatt nőtt, amelyeket mindkét fél a másikra fogott. Ezek a feszültségek további erőszakhoz vezettek, miután egy fehér telepest azzal gyanúsítottak, hogy jogtalanul meggyilkolt egy navahó fiatalt.[4]
Erdőgazdálkodás szerkesztés
A sakktábla kialakulása problémákat okozhat a hozzáférés és az ökológiai gazdálkodás szempontjából. Ez az egyik fő oka a nemzeti erdők határain belüli belterületbe vonásoknak. Ahogyan Kalifornia északnyugati részén is, a sakktáblásodás problémákhoz vezetett a nemzeti erdőterületek kezelésében.[5] A sakktáblásodást korábban a nyugati terjeszkedés időszakában alkalmazták ezeken a területeken, és ma már kereskedelmi erdőterületek. Az e földterületek magántulajdonosainak jogait meghatározó ellentmondásos politikák nehézségeket okoztak a helyi keményfa-kitermelő gazdaságban.
Bár e földterületek felszabadítása a sakktáblás tulajdonosi struktúrából előnyös lehet a régió fakitermelő gazdaságának, nem minden esetben áll fenn az a helyzet, hogy az állami erdők magántulajdonosok nélkül jobban járnának. Ha egy nemzeti erdőt sakktáblára osztanak, és a magántulajdonosok a földterület egy részét ellenőrzik, akkor nagymértékben megnő az a terület, amelyen az erdőterületeket közösen lehet kezelni.[6]
Források szerkesztés
- ↑ Draffan, George: Taking Back Our Land. www.landgrant.org, 1998. [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
- ↑ a b c Walton, Gary M.. Railroads and Economic Change, History of the American Economy, 10th, United States: South-Western, 313–4. o. (2005). ISBN 0-324-22636-5
- ↑ a b c Chavez, Merry J. (1987). „Public Access to Landlocked Public Lands” 39, 1373–1401. o, Kiadó: Stanford Law Review.
- ↑ (2001) „Many Generations, Few Improvements: "Americans" Challenge Navajos on the Transcontinental Railroad Grant, Arizona, 1881–1887”. American Indian Culture and Research Journal 25 (3), 73–101. o. DOI:10.17953/aicr.25.3.g36h9g491144gn84. (Hozzáférés: 2011. február 28.) [halott link]
- ↑ Poli, Adon (1956). „Ownership and Use of Forest Land in Northwestern California” 32, 144–151. o, Kiadó: University of Wisconsin Press.
- ↑ Ballaine, Wesley C. (1953). „The Revested Oregon and California Railroad Grand Lands: A Problem in Land Management” 29, 219–232. o, Kiadó: University of Wisconsin Press.
Irodalom szerkesztés
- Akee, Randall (2006. november 1.). „Checkerboards and Coase: Transactions Costs and Efficiency in Land Markets”. Discussion Paper Series, Bonn, Németország, Kiadó: Forchunginstitute zur Zukunft der Arbeit (IZA).
