Salomón–Lozano-egyezmény

Az 1928-ban életbe lépett Salomón–Lozano-egyezmény Peru és Kolumbia országhatárait rögzíti, rendezve a két ország között addig régóta fennálló határvitákat.

Salomón–Lozano-egyezmény
Kolumbia és Peru határvonala
Kolumbia és Peru határvonala
Típusa határszerződés
Aláírás dátuma 1922. március 24.
Aláírás helye Lima
Aláírók Kolumbia Fabio Lozano Torrijos
Peru Alberto Salomón Osorio
Ratifikációs okmányok leadása 1928
Életbelépés 1928. március 19.
Nyelvek spanyol

1922. március 24-én íra alá Limában Fabio Lozano Torrijos kolumbiai különmegbízott és Alberto Salomón Osorio perui külügyminiszter. A kolumbiai országgyűlés 1925. október 5-én hagyta jóvá az 55. számú törvényben, a perui 1927. december 20-án az 5940-es számú határozatban, de a perui elnök csak 1928. január 23-án, a kolumbiai elnök pedig 1928. március 17-én ratifikálta.

TartalmaSzerkesztés

A szerződés elsőként meghatározza a határvonalat: ez abból a pontból indul ki, ahol a Cuhimbé folyó Putumayóba való torkolatának délköre metszi a San Miguel vagy Sucumbíos folyót, majd ezen délkörön halad észak felé az említett torkolatig. Innentől a Putumayo fenékvonalán egészen a Yaguas torkolatáig húzódik (ez a leghosszabb szakasz), majd egyenes vonalban éri el azt a pontot, ahol az Atacuari az Amazonasba torkollik, végül az Amazonas fenékvonalán halad a brazil határig, amelynek pontos vonalát már egy 1851-es szerződés rögzíti.[1] Ma a határvonal nyugati része Ecuador és Kolumbia határát képezi, így a kolumbiai–perui határ nyugaton csak a Putumayo fenékvonalán húzódik.

Ezután az egyezmény Iquitos székhellyel egy vegyes demarkációs bizottság felállításáról rendelkezik, amely a két ország részéről 3–3 tagú, és amelynek feladata, hogy ahol a határvonalat nem természeti képződmények (jelen esetben tehát nem folyók) alkotják, ott póznákkal vagy más tartósan megmaradó tárgyakkal jelöljék ki a vonalat. Kimondja, hogy a két ország biztosítani fogja a szabad hajózást a határfolyókon és azok mellékfolyóin, valamint azt, hogy azok az állampolgárok, akik az egyezménnyel érintett területeken élnek, és lakóhelyük a másik országhoz kerül át, megtarthatják eredeti állampolgárságukat, hacsak az egyezmény ratifikációjától számított hat hónapon belül ezzel ellentétes szándékot nem jeleznek.[1]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b A szerződés teljes szövege (spanyol nyelven) (PDF). SOGEOCOL. (Hozzáférés: 2017. március 22.)