Sankt Andrä
Sankt Andrä osztrák város Karintia tartomány Wolfsbergi járásában. Lakossága 2016 januárjában 10 061 fő volt.
| Sankt Andrä | |||
 | |||
| A volt püspöki rezidencia | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Karintia | ||
| Járás | Wolfsbergi járás | ||
| Irányítószám | 9433 | ||
| Körzethívószám | 04358 | ||
| Forgalmi rendszám | WO | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 9957 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 446 m | ||
| Terület | 113,59 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 46′, k. h. 14° 49′Koordináták: é. sz. 46° 46′, k. h. 14° 49′ | |||
| Sankt Andrä weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Andrä témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.svg)
Elhelyezkedése szerkesztés
Sankt Andrä a Lavant folyó völgyében fekszik. Maga a város a völgy szintjéből 30 m-re kiemelkedő dombon helyezkedik el, de területéhez tartoznak még a völgyet nyugatról (Saualpe) és keletről (Koralpe) határoló hegyvonulatok alig lakott lejtői is. Az önkormányzathoz 21 katasztrális községben[2] 64 kisebb-nagyobb falu és egyéb településrész[3] tartozik.
Sankt Andrät északról Wolfsberg és Frantschach-Sankt Gertraud, délkeletről Sankt Georgen im Lavanttal, délről Sankt Paul im Lavanttal, nyugatról pedig Griffen határolja.
Története szerkesztés
A város mai területén – amely ekkor a salzburgi érsek tulajdona volt – először 860-ban említenek települést curtis ad labantam ("lavanti udvar") néven. Ekkor már Lavant (St. Andrä ekkori neve) volt a környék legnagyobb települése, amelyet Friesachból igazgatott egy ispán az érsek nevében. Templomáról először 890-ben történik említés.
1212-ben II. Eberhard érsek Ágoston-rendi rendházat alapított itt. A rendház vezetője egyben ellátta az archdiakónusi feladatokat is. Az érsek 1228-ban megalakította a lavanti egyházmegyét és a püspök székesegyházául az itteni Andreaskirchét jelölte ki. 1318-tól a lavanti egyházmegye vezetőjét a herceg-püspök (Fürstbischof) cím illette meg.
Egy 1234-es oklevél szerint a településnek joga volt vásárt tartani. Egy 1289-es dokumentumban civitas-ként, városként hivatkoznak rá. A település neve a 13. században Lavant volt, de az Andreaskirche után ekkortól Sankt Andräre változott a megnevezése. 1339-ben II. Albert herceg engedélyezte egy városfal és vizesárok építését; ezek maradványai ma is láthatóak. 1417-ben törökök ostromolták a várost, 1480-ban pedig III. Frigyes császár, aki viszályba került a salzburgi érsekkel. Még ugyanabban az évben a törökök ismét kifosztották Sankt Andrät.
1570 körül pestis pusztított. A 17. században kibővítették a Bischofshofot, hogy a püspök állandó lakhelyéül szolgálhasson. 1647-ben megkezdték a Maria Loreto-kegytemplom építését, 1673-ban pedig domonkos-rendi kolostort alapítottak. 1803-ban az érsek birtokait szekularizálták, St. Andrä pedig az osztrák államhoz került. 1809-ben a napóleoni háborúk során franciák fosztották ki a várost. Az ágostonos rendházat 1808-ban felszámolták.
1859-ben Martin Slomšek püspök áthelyezte a székhelyét Marburg an der Drauba, a püspöki palotát pedig a jezsuiták kapták meg. 1727-ben, 1821-ben és 1886-ban tűzvész, 1874-ben pedig árvíz pusztított a településen.
Az első világháború idején a templomok harangjait beolvasztották. A nemzetiszocialisták 1934-es puccskísérlete során harcok dúltak a környéken. A nemzetiszocialista kormányzat 1940-ben elkobozta a volt püspöki lakhelyet a jezsuitáktól; az épületbe a háború után az angol megszálló hatóság költözött. Ma az épületben nyugdíjasotthon működik.
1973-ban Eitweg, Fischering, Maria Rojach és Schönweg községeket St. Andrähoz csatolták és létrejött a mai önkormányzat.
Lakosság szerkesztés
St. Andrä lakossága 2016 januárjában 10 061 fő volt, ami némi visszaesést jelent a 2001-es 10 719 fős állapothoz képest. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosok 17,9%-a volt 15 év alatt és 21,1%-a 60 év fölött. Az itt lakók 97,8%-a volt osztrák állampolgár. 93,5%-uk katolikusnak, 1,1%-uk evangélikusnak, 3,2% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. 97,9%-nak a német volt az elsődleges nyelve, 0,2%-nak a szlovén, 0,6%-nak a horvát, 0,4%-nak pedig a török.
Látnivalók szerkesztés
- a gótikus stílusú katolikus plébániatemplom. Mivel korábban évszázadokon át a lavanti egyházmegye katedrálisa volt, a püspökök benne temetkeztek. Mai külsejét a 17. és 19. századi átépítések során nyerte el.
- Loretói Szűz Mária-zarándoktemplom. Az 1656-ban rokokó stílusban épült templom mellé 1665-ben domonkosrendi kolostor települt. Hatvan méter magas tornyai 1730-ból valók. A kolostort II. József 1782-ben bezáratta, épületeiben sörfőzde működött. A templom 1860-ban, a püspöki székhely elköltözése után a jezsuitáké lett. A templom 2014-ben basilica minor státuszt kapott.
- a jezsuita kolostor
- a volt püspöki rezidencia, amelyben ma a Haus Elisabeth nyugdíjasotthon működik
- a régi városkapu és a városfal maradványai
- Maria Rojach katolikus temploma. Gótikus szárnyasoltára 1520-ból származik.
Testvérvárosok szerkesztés
Jelsa, (Horvátország)
Saldus, (Lettország)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ St. Andrä, Eitweg, Fischering, Gemmersdorf, Goding, Jakling, Kleinrojach, Kollegg, Mosern, Oberaigen, Pölling, Schönweg, Teichbauer, Dachberg, Eisdorf, Framrach, Langegg, Lindhof, Paierdorf, Winkling, Lamm
- ↑ Aich (81 lakos), Blaiken (530), Burgstall-Pölling (20), Burgstall-Sankt Andrä (410), Dachberg (75), Eisdorf (52), Eitweg (682), Farrach (64), Fischering (54), Framrach (103), Gemmersdorf (700), Goding (148), Gönitz (22), Hainsdorf (52), Höfern (13), Jakling (792), Kienberg (98), Kleinedling (82), Kleinrojach (198), Kolleg (94), Lamm (113), Langegg (170), Langgen (26), Lindhof (147), Magersdorf (408), Maria Rojach (351), Messensach (152), Mettersdorf (117), Mitterpichling (29), Mosern (180), Mühldorf (94), Oberagsdorf (46), Oberaigen (23), Obereberndorf (26), Oberpichling (168), Paierdorf (164), Pichling (70), Pirk (62), Pölling (214), Pustritz (14), Ragglach (49), Ragglbach (45), Reisberg (12), Schaßbach (23), Schobersberg (13), Schönweg-Pustritz (46), Schönweg-St.Andrä (214), Siebending (87), St. Andrä (1299), St. Jakob (69), Sankt Ulrich (260), Streitberg (11), Tschrietes (1), Untereberndorf (65), Unteragsdorf (79), Unteraigen (13), Unterrain (123), Völking (34), Wimpassing (67), Winkling-Nord (177), Winkling-Süd (35), Wölzing-Fischering (431), Wölzing-St. Andrä (173), Zellbach (82)
Források szerkesztés
- Mag. Josef Pötsch: 650 Jahre Stadt St. Andrä. Stadtgemeinde St. Andrä, St. Andrä 1989, DNB 94244731X.
- Gerfried Sitar: Kostbares Lavanttal. Wolfsberg 2001, ISBN 3-901551-55-7.
- Statistik Austria
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sankt Andrä (Kärnten) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
