Santa Luzia-sziget
Santa Luzia (portugálul: Ilha de Santa Luzia) elnéptelenedett sziget a Zöld-foki Köztársaságban.[1] A Zöldfoki-szigetek többi tagjához hasonlóan vulkáni eredetű, területe 35 négyzetkilométer. Legmagasabb pontja 395 méterre emelkedik a tenger színe fölé.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Santa Luzia-sziget | |
 | |
| Ország | Zöld-foki Köztársaság |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő |
| Terület | 34 km² |
| Hosszúság | 12 km |
| Szélesség | 4,3 km |
| Tengerszint feletti magasság | 62 m |
| Legmagasabb pont | Topona |
| Időzóna | UTC−1 |
| Elhelyezkedése | |
 Santa Luzia-sziget
Pozíció Zöld-foki-szigetek térképén
| |
 é. sz. 16° 45′ 41″, ny. h. 24° 44′ 38″Koordináták: é. sz. 16° 45′ 41″, ny. h. 24° 44′ 38″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Luzia-sziget témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
122 millió évvel ezelőtt keletkezett, a kréta korban.[2] Az utolsó jégkorszakban az alacsonyabb tengerszint miatt összefüggésben állt a Zöldfoki-szigetek több más nagyobb szigetével.
A lakatlan szigetet 1462-ben fedezték fel, Szent Lúcia napján, erről kapta a nevét. Tartósan soha nem kolonizálták.[3] A 18. században a környező szigetekről érkezőkből kialakult rajta egy kis mezőgazdasági közösség, de az 1830-as években a sivatagosodás miatt lakói elhagyták. Ezután remeték lakhelye volt, illetve időnként pásztorok legeltettek itt. A 21. században a környező szigetek halászai látogatják a sziget vizeit.
Különleges növényei és állatai miatt 2003-ban természetvédelmi területté (Reserva Natural de Santa Luzia) nyilvánították, majd 2016-ban a Zöld-foki szigetek javaslatára felkerült a világörökség javaslati listájára.[4]
Fekvése szerkesztés
Az északi, Barlavento szigetcsoport tagja. Legközelebbi szomszédja a São Vicente-sziget mintegy 9 km-re nyugat-északnyugatra.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Cape Verdean - Santa Luzia. www.thecapeverdean.com. [2017. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 1.)
- ↑ Muller, R., Sdrolias, M., & Roest, W.: Age, spreading rates and spreading symmetry of the world’s ocean crust. In: Geochemistry Geophysics Geosystems. 9(Q04006), 2008, S. 1525-2027.
- ↑ Armand d'Avezac and Eugène de Froberville, Îles de l'Afrique. L'univers : Histoire et description de tous les peuples, Firmin-Didot, Paris, 1848, p. 214
- ↑ Complexe d’aires Protégées de l’île de Santa Luzia et des Ilots Branco et Raso
- ↑ Google Térkép. Google Térkép. (Hozzáférés: 2017. október 1.)