Sarudy György (Cselej, 1866. november 29. – Pápa, 1934. július 17.)[1] református főgimnáziumi tanár. Sarudy Ottó testvére.

Sarudy György
Született 1866. november 29.
Cselej
Elhunyt 1934. július 17. (67 évesen)
Pápa
Foglalkozása tanár

ÉleteSzerkesztés

Sarudy János és Szenczy Ida földbirtokos szülők fia. 1876-ban atyja elhalván, nagybátyja Szenczy Ödön vette magához; Székesfehérvárt a ciszterciták gimnáziumát járta végig 1876-tól 1884-ig. 1885. szeptemberben beiratkozott a budapesti egyetemre, azonban anyagi viszonyai miatt közben nevelősködött és ezzel tartotta fenn magát. 1888-ban Sopronba került tanárnak a Csöndes-féle intézetbe. 1890-ben mint rendkívüli hallgató ismét a budapesti egyetemet látogatta; 1891-től 1893-ig helyettes tanár volt Debrecenben, 1893-94-ben Rimaszombatban. 1892-ben tett szakvizsgát a klasszika-filológiából, 1894-ben pedagógiából. 1895-ben rendes tanárnak választották meg Nagyszalontára, 1895-ben pedig Pápára, ahol szeptember 12-én tartotta székfoglalóját. Élénk munkásságot fejtett ki a Jókai Körben és a Petőfi Körben. Neje Dobay Jolán volt.

A klasszika-filológia mellett Rákóczi Ferenc korával is foglalkozott. A fejedelem hatkötetnyi emlékiratait franciából magyarra fordította. A magyar helységnevek eredetét is kutatta.

Cikkei a budapesti Egyetemi Lapokban (1890-91. A nevelősködésről); a Szalontai Lapokban (1894-95. fordítások Khristopulosból stb.); a pápai Jókai-kör Évkönyvében (1898. Kőmíves Kelemenné); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1899. Kőmíves Kelemenné mondája, 1905. Újabb adatok Kőmíves Kelemenné mondájához); a Pápai Lapokban (1901. Egy úttörő magyar zenetudós: Bartalus István).

MunkáiSzerkesztés

  • Horatius methodiájának tervezete. Pápa, 1897. (Székfoglaló. Különnyom. a pápai főgymnasium Értesítőjéből.)
  • Görög lyrai Anthologia középiskolák számára. Budapest, 1902. (Jeles Irók Iskolai Tára LXXIV.)
  • Alkman női kardala. U. ott, 1902.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Pápai pedagógus lexikon. Főszerk. Tungli Gyula. [Pápa], Pápai Művelődéstörténeti Társaság, 1997.