Főmenü megnyitása

Saul zsidó király (Kr. e. 1079Kr. e. 1007[1]) Benjámin törzsének tagja, Kr. e. 1047–1007 között Izrael első királya.

Saul
Elie Marcuse: Saul király halála (1848)
Elie Marcuse: Saul király halála (1848)

Zsidó király
Uralkodási ideje
Kr. e. 1047 Kr. e. 1007
Elődje nincs
Utódja Dávid
Életrajzi adatok
Született Kr. e. 1079
Gibea
Elhunyt Kr. e. 1007
Gilboa-hegy
Édesapja Kis
Házastársa Abinoám
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Saul témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Benjámin törzséből származott, Kis fia volt. Az i. e. 11. században a zsidó törzsek a filiszteusok és az ammóniak sorozatos támadásainak voltak kitéve. Az ellenük folytatott védekezés vezére volt Saul, s a veszély elhárítása érdekében szükség volt az egységes hadvezetésre és irányításra. Ettől a céltól vezérelve Saul egyesítette Izrael tizenkét törzsét. A Biblia szerint Isten parancsára Sámuel próféta kente fel királlyá Sault, s ezzel megvalósult a királyságra való áttérés, amit a külső támadás veszélye mellett az egyistenhit is erősen motivált, mely erősen eltért a környező népek hitbéli elképzeléseitől.

Saul több hadjáratot is vezetett a filiszteusok ellen az első időkben sikerrel. Az államigazgatás szervezetét azonban nem sikerült neki létrehoznia, csupán az állandó hadsereg megteremtése felé tett maradandó eredményt hozó lépéseket. Idegbetegségben szenvedett, ami eluralkodott rajta. A legenda szerint Dávid hárfajátékával igyekezett a király búskomorságát enyhíteni. Dávid feleségül vette Saul leányát, Mikhált, s ezáltal a király veje lett. A király később azonban szembekerült Sámuellel és Dáviddal is. Végül egy filiszteusok elleni csatában a Gilboa hegyen, miután a harcban három fiát is megölték, a fogságba esés elől menekülve kardjába dőlve öngyilkos lett. Halála után a nép Dávidot választotta királlyá.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 32 évesen lépett trónra és 40 évig uralkodott.

ForrásokSzerkesztés

Elődje:
nincs
Izrael és Júda királya
Kr. e. 1047 – Kr. e. 1007
Utódja:
Dávid