Schey Fülöp
Koromlai Schey Fülöp (németül: Philipp Schey von Koromla; Kőszeg, 1798. szeptember 20. – Baden bei Wien, 1881. június 26.) egy osztrák–magyar nemes, nagykereskedő, Kőszeg és a kőszegi szegények legnagyobb mecénása. Schey Fülöp elsőként kapott magyarországi zsidóként nemesi rangot az Osztrák–Magyar Monarchiában.
| Schey Fülöp | |
 | |
| Született | (németül: Philipp Schey von Koromla) 1798. szeptember 20.;  Habsburg Birodalom, Kőszeg |
| Elhunyt | 1881. június 26. (82 évesen) Habsburg Birodalom, Baden bei Wien |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | magyar, zsidó  |
| Házastársa | Franciska |
| Szülei | Schey Mózes |
| Foglalkozása | bankár, kereskedő, mecénás |
| Kitüntetései | Knight Commander of the Order of the Iron Crown (Austria)[1] |
| Sírhelye | Jüdischer Friedhof Lackenbach |
.png){kind=small} | |
| Schey Fülöp aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schey Fülöp témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Schey Mózes önálló kereskedő öt közül harmadik fiaként született. A család egykor Morvaországból érkezett Nyugat-Magyarországra és az Esterházy-birtokon fekvő Lakompakon (ma Lackenbach, Ausztria) élt. A II. József türelmi rendelete adta lehetőséget kihasználva nagyapja Schey Izrael kereskedő és Mózes nevű fia 1785-86 környékén költöztek Kőszegre.
Fülöp 18 évesen nősült meg, felesége Franciska volt. Gyermekeik nem születettek. 1823-tól önálló üzletet vitt, 1831-ben 1. osztályú kereskedőként fizetett adót Kőszeg városának. Ebben az időben átvette apjától a Somogy vármegyében fekvő Polányban lévő, bérelt birtokának az irányítását.[2] Jó üzleti kapcsolatot ápolt az Esterházyakkal, Batthyányakkal, Erdődyekkel. Unokaöccse Schey Frigyes az 1830-as években Bécsbe illeszkedett be és a Landauer Bankháznál dolgozott. Frigyes a Bécsi Kereskedelmi Akadémia (Wiener Handelsakademie) alapítója és egyike volt a Wiener Stadttheater magántulajdonosainak, egy időre pedig a bécsi tőzsde alelnökévé választották. Kapcsolatai nagyban segítették Fülöp vállalkozásait.
Fülöp a kezdetekben Bécs 2. kerületében – a Lipótvárosban (Leopoldstadt) – a Wertheimstein Bankháznál dolgozott, de későbbiekben, mint önálló nagykereskedő szerzett jelentős vagyont.
1844-ben alapító tagja a Kőszeg Takarékpénztárnak és a 300 részvényből 11-et birtokolt. 1846 és 1868 között alelnöke, majd 1870–1874 között igazgatója. Az elnöksége oly eredményt ért el, hogy a bank a 60%-os osztalékot is fizetett.[2] Tevékenykedett a Kőszegi Posztó és Gyapjúszövetgyár Egyesületben, ahol 15 részvényt jegyzett az 550-ből.[2]
A Habsburg-udvarhoz való hűsége gyarapította a vagyonát. 1848-as forradalom alatt szüneteltette a városban lévő üzleteit. Vagyonát tovább gazdagították az 1848–49-es hadiszállítások. Végig megtartotta hűségét a császári udvarhoz, de jelentős részt vállalt a Kőszegre kirótt hatalmas hadisarc csökkentése érdekében.
1854-ben a kőszegi képviselő-testület a helyi szegényeknek nyújtott támogatásért hálairatot adott át neki.[2] 1859. március 3-án I. Ferenc Józseftől Koromlak község osztrák nemesi rangja címet kapta, s mint ilyen birtokosa első volt a magyarországi zsidók között. 1863. december 4-én a lovagi, majd 1869. december 25-én a bárói címet is elnyerte.
Kedvenc bankárja volt a Habsburg–Tescheni Albert főhercegnek, és finanszírozta az udvari testőrséget is.
A magánvagyona lehetővé tette neki, hogy jelentős forrásokat fordíthasson jótékonysági célokra. Többek között 1856-ban elkészült a Kőszegi Városi Kórház, az 1858–59-ben neogótikus stílusban felépült zsinagóga, a Habsburg–Tescheni Albert főherceg tiszteletére Albrechtinumra keresztelt szegényház.
Magas összeggel támogatta a Győr–Graz vasútvonal Kőszegen át történő kiépítését, ez azonban nem a tervei szerint valósulhatott meg.[3]
1868-ban a Erzsébet magyar királyné tiszteletére Elisabethinum névem Kisdedóvó létesítéséhez járult hozzá, ahol a gyermekeket vallási felekezetre tekintet nélkül vették fel. Életének késői szakaszában Bécsben és annak közelében Baden bei Wienben tartózkodott, de a májusokat Kőszegen töltötte.[2]
1881-ben Badenben halt meg. Halála után a nemességet és bárói rangját királyi engedéllyel átruházta az akkor még szintén zsidó unokaöccsére Frigyesre, mert gyermeke nem volt. A lovagi rangot is unokaöccsei, Schey Frigyes báró, Schey Károly lovag és Schey Fülöp báró örökölték. Neje – a nagykanizsai hitközségi elnök leánya – jótékonyságáról szintén messzeföldön ismert és tisztelt egyéniség volt.[4]Végrendeletében megemlékezett a budapesti rabbiképzőről, a bécsi izraelita szegényházról, a nagymartoni jesíváról. A kőszegi zsinagóga fenntartásáról és a rabbi ellátásáról is gondoskodott.[5]
Alapításai szerkesztés
- Kórház 1856
- Albrechtinum 1856. Kőszegen, a mai Pék utcában álló lakóház eredetileg szegényháznak épült. A Szegényházhoz 13 000 forintot adott és 12 személy: 4 katolikus, 2 protestáns és 6 izraelita vallású kapott egyszobás kamrás lakást.
- Zsinagóga, 1858–59. A Zsinagóga kupolájában ma is kivehető még a „in Ehre Gottes gebaut von Philip Schey von Koromla 1859” felirat.
- Elisabethinum (Kisdedóvó) 1868. Az Óvoda Egyesületnek 18 000 Ft-ot és egy házat ajándékozott azzal a feltétellel, hogy a főalapítói címet megkapja, az intézményt Erzsébet királynéról nevezik el, és valláskülönbség nélkül veszik fel a gyermekeket. Az intézmény 1871 és 1973 között állt, helyén ma lakóház van.[2]
- Izraelita temető, 1874. Az egykori izraelita sírkert a Temető utca és Park utca sarkán áll. A bejárata felett az eredeti márvány tábla jelzi az alapító személyét és az alapítás évét. A temetőben létesített ravatalozót az apja emlékének szentelte.[2] Ma a temető fákkal körülvett terület.
Emlékezete szerkesztés
- Az Izraelita temető bejárata feletti márványtábla
- 2008-ban a zsinagóga megmentése érdekében a Vas megyei Önkormányzat kezdeményezte a Schey Fülöp Alapítvány létrehozását.
Galéria szerkesztés
-
A Kőszegi zsinagóga – 1859 (Várkör 38.) -
Az egykori Kórház – 1856, ma lakóház -
Albrechtinum – Szegényház – 1856, ma lakóház (Pék utca 19.) -
Az Albrechtinum lépcsőháza -
Izraelita temető, Kőszeg – 1874 -
Emléktábla az alapító Schey Fülöp tiszteletére -
Várkör 20–22., itt állt 1871–1973 között az Elisabethinum (Kisdedóvó)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?apm=0&aid=nfp&datum=18810627&seite=4, 2019. december 26.
- ↑ a b c d e f g Egy tudományos ülésszak utóélete. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
- ↑ Jüdische Erinnerungen in der West-Pannonischen EuRegion (Burgenland, Komitate Győr-Moson-Sopron, Vas und Zala) - Kőszeg. [2009. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
- ↑ Zsidó Lexikon Schey Fülöp. [2014. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
- ↑ Kőszeg. [2014. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Philipp Schey von Koromla című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
