Schodelné Klein Rozália

opera-énekesnő

Schodelné Klein Rozália (Kolozsvár, 1811. szeptember 29.Nyáregyháza, 1854. szeptember 29.) az első nemzetközileg ismert magyar opera-énekesnő (drámai koloratúrszoprán).

Schodelné Klein Rozália
Barabas, Miklos - Mrs. Schodel in the Role of Elisabeth Szilágyi (1852).jpg
Született Klein Rozália
1811. szeptember 29.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 1854. szeptember 29. (43 évesen)[1]
Nyáregyháza
Állampolgársága magyar
Házastársa Ifj. Schodel János (h. 1826)
Élettárs Nyáry Pál
SzüleiCsabay Miklós
Cserényi Zsuzsanna
Foglalkozása operaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Schodelné Klein Rozália témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Színészek „törvénytelen” gyermeke, akit a születését levezető bába férje, Klein János zenész örökbefogadott. Schodel János, aki akkor Kolozsvárt zenetanító volt, már ötéves korától kezdve tanította, növendék volt a helyi „zenedében” is, majd Bécsben színészmesterséget tanult, végül 1826-os házasságuk után Schodel Itáliába is elvitte, hogy az olasz repertoárt autentikus mesterektől elsajátítsa.

A házaspár Pozsonyban telepedett le, itt debütált 1829-ben, tizennyolc évesen Agatha szerepében (Weber: A bűvös vadász). 1833-tól Bécsben szerepelt a Kärtnertor és a Josephstädter Theaterben. Közben Európa-szerte vendégszerepelt. 1836. szeptember 26-án Kolozsvárott, a nemzeti színházban koncertet adott jótékony célra. 1837 tavaszán a Pesti Városi Német Színházban szerepelt, s ezt követően szerződtette az augusztusban nyíló Pesti Magyar Színház. A társulat első számú szopránja lett, noha állandó támadások kereszttüzében állt, vetélytársa volt az énekben kevésbé tehetséges, és idősebb Déryné Széppataki Róza.[2] Férje az „operai főrendező” posztot kapta a színházban. 1840-ben a kor színészeinek népszerű kirándulóhelyén, az akkor Viharbükknek nevezett fánál elénekelte Bellini Normájának nagyáriáját, aminek hatására azóta Normafának hívják a fát és a helyet.[3] 1841-ben az állandó támadások miatt (Déryné mellett a Nyáry Pállal fennálló viszonya miatt is) németországi és németalföldi turnéra ment, de eljutott a londoni Covent Gardenbe is. 1843-ban a frissen kinevezett igazgató, Bartay Endre hívására újra a pesti magyar társulat tagja lett visszavonulásáig. 1849. június 27-én Lady Macbeth (Verdi: Macbeth) szerepében vett végső búcsút a közönségtől; ezután Nyáry Pál birtokára vonult vissza, annak 1851-es letartóztatása után ő lett a gazdaság irányítója is. Negyvenharmadik születésnapján hunyt el, a Nyáryak saját sírjukba temették, a nyáregyházi birtokon.

Főbb szerepeiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

Síremléke Nyáregyházán, bronz mellszobra a Nyáry Pál Általános Iskola előtt található.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://www.nevpont.hu/view/11557, 2019. július 28.
  2. Tallián Tibor: A magyar opera másik megalapítója Schodel Rozália, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2021. február 23.)
  3. A Normafa története. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 5.)

ForrásokSzerkesztés