Wikipédia

Schweitzer István

(1887–1981) katonatiszt, vezérezredes

Schweitzer István (Németszentpéter, 1887. december 25. – Budapest, 1981. november 19.) magyar katonatiszt, vezérezredes, az 1. magyar hadsereg parancsnoka 1941-től 1942-ig.

Schweitzer István
Született1887. december 25.[1]
Németszentpéter[2]
Elhunyt1981. november 19. (93 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
SírhelyeFarkasréti temető (Hv802-293. fülke)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Schweitzer István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Schweitzer István 1887-ben született a Temes vármegyei Németszentpéteren római katolikus sváb családba, szülei Schweitzer Já­nos patkolókovács és Friesenhahn Magdolna voltak.[5] Orosházán nevelkedett, itt végezte el a polgári iskola négy osztályát, majd 1902-től a nagyváradi m. kir. honvéd hadapródiskola diákja volt, melyet kitűnő eredménnyel végzett el.[6] 1906-tól a m. kir. 5. honvéd gyalogezred­ hadpród-tiszthelyettese volt, majd 1907-ben hadnagy lett. 1910-11-ben a budapesti honvéd felsőbb tiszti tanfolyam, ezt követően 1914-ig a bécsi Hadiiskola hallgatója volt. 1912-ben főhadnaggyá léptették elő. Az első világháború idején vezérkari tisztként részt vett Przemyśl ostromaiban. 1915-től 1918 elejéig orosz hadifogságban volt, ezalatt századossá nevezték ki. Hazatérését követően vezérkari tisztként az olasz frontra helyezték.

1918 decemberétől az önálló magyar Hadügyminisztérium munkatársa lett. 1919 őszétől a Nemzeti Hadsereg Fővezérségének szervezési osztályán, majd a szegedi katonai körlet parancsnokságán szolgált. 1920-től ismét a Hadügyminisztériumban dolgozott, 1922-től vezérkari őrnagyi rangban. 1924 és 1926 között a Hadiakadémia tanára volt, majd újra a Hadügyminisztérium munkatársa lett. 1925-ben vezérkari alezredessé, majd 1929-ben vezérkari ezredessé nevezték ki. 1929-től minisztériumi osztályvezető, majd 1933-tól a m. kir. Hadilevéltár dolgozója volt, ahol részt vett „A világháború 1914-1918” című kötet szerkesztésében. Ezután a 4. vegyesdandár 1. gyalogsági parancsnoka, a 7. vegyesdandár 1. gyalogsági parancsnoka, majd 1936-ban a Hadiakadémia parancsnoka lett. 1937-ben tábornokká léptették elő.

1939-ben a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka lett, még ugyanebben az évben altábornaggyá nevezték ki. 1941. február 1-én átvette az 1. hadsereg parancsnoki posztját. Faragho Gáborral együtt Schweitzer vezette azt a küldöttséget, amely az 1848-49-es hadilobogókat vette át a szovjetektől Rákosi Mátyásért és Vas Zoltánért cserébe.[7] Horthy Miklós kormányzó vezérezredessé, majd 1942-ben magyar királyi titkos tanácsossá nevezte ki. Tanácsára kérte nyugállományba helyezését egészségügyi okokra hivatkozva az alatta szolgáló Sólyom László százados (az eredeti ok Sólyom zsidó származása volt).[8] Schweitzer 1942-ben egészségügyi okokra hivatkozva felmentését kérte, ekkor a kormányzó kérelmének helyt adott és a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki.[9] Novemberben nyugállományba helyezték.

1945-ben a szovjetek letartóztatták, Kunszentmiklósra került, ahol Bethlen István és Werth Henrik társaságában raboskodott, majd mindhármukat a Szovjetunióba vitték.[10] Schweitzer ismét orosz hadifogságba került, ahonnan 1948-ban tért haza. Rendfokozatát meghagyták és 50 százalékos nyugdíjat kapott, de ezt rövidesen megvonták. 1951 júniusában Budapestről Polgárra telepítették ki családjával együtt. Ekkoriban Tiszapalkonyán dolgozott kubikusként az erőmű építésénél.[11] Ezidőtájt levélben kereste meg távoli rokonát, a Nobel-díjas Albert Schweitzert, aki közbenjárt érte Rákosinál (más forrás szerint Kádár Jánosnál), és a nyugalmazott vezérezredes visszakapta budai házát.[12] A házban később Benkei András belügyminiszter lakott. Schweitzer Budapesten hunyt el 1981-ben, 93 évesen.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum
  2. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. április 20.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ Dr. Szakály Sándor (1996). „A magyar királyi honvéd Hadiakadémia parancsnokai (1919-1944)”. Honvédségi Szemle (9.), 12. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.)  
  6. ↑ „A vezérezredessé...”, Orosházi Friss Hírek, 1941. november 1., 4. oldal (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.) 
  7. ↑ Pethő Tibor. „Zászlóbarátság”, Magyar Nemzet Képeslap, 2011. március 20. (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.) 
  8. ↑ Dr. Oroszi Antal (1998). „Sólyom László altábornagy, a demokratikus magyar hadsereg első vezérkari főnöke”. Honvédségi Szemle (12), 105. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.)  
  9. ↑ Horthy s.k. (1942. augusztus 4.). „LEGFELSŐBB ELHATÁROZÁSOK ÉS KÉZIRAT.”. Honvédségi Közlöny 54 (31). (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.)  
  10. ↑ Bethlen Pál (1964). „Bethlen István életének utolsó szakasza”. Új Látóhatár 7 (2), 165. o. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)  
  11. ↑ „Benkei bizony erősebb két Schweitzernél is”, Reform, 1990. november 2., 4-5. oldal (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.) 
  12. ↑ Oláh Vilmos. „Schweitzer levele”, Magyar Hírlap, 2011. december 23., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Schweitzer_István&oldid=26761233”