Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik
A Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik (Svájci Mozdony- és Gépgyár) (SLM) svájci nehézipari vállalat volt winterthuri székhellyel. A mozdonytechnológia megszüntetése után (2000) a vállalatot átnevezték WINPRO-ra, és 2005-ben átvette a Stadler Rail.
| Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1871 |
| Megszűnt | 2005 |
| Székhely | Winterthur |
| Alapító | Charles Brown |
| Iparág | járműgyártás |
 Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik
Pozíció Svájc térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 46″, k. h. 8° 42′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 46″, k. h. 8° 42′ 52″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A gyárat 1871-ben Charles Brown alapította Winterhornban. Első üzleti sikereit fogaskerekű mozdonyaival érte el, majd villamosokkal. 1890-ben az SLM volt a legnagyobb svájci mozdonygyártó. A különböző gyártókkal, mint a Brown, Boveri & Cie., der Maschinenfabrik Oerlikon und der Société Anonyme des Ateliers de Sécheron együttműködve már korán megépült és Svájcban elterjedt a villamos mozdony, melyhez az SLM szállította az alvázat és a felépítményt.
Svájcban készültek a Schweizerische Bundesbahnen (SBB) sikermozdonyai, mint a Ae 3/6 I, Ae 4/7, Re 4/4 I, Ae 4/4, Ae 6/6, Re 4/4 II, BLS Re 4/4, Re 6/6, Re 450, Re 460 és Re 465 néven. Az utolsónak említett konstrukciónak köszönhetően Norvégiában, Finnországban és Hongkongban is nyertek pályázatokon.
A mozdonyok mellett motor-, traktor- és szivattyúgyártó részleg is volt. A Sulzerrel történt 1961-es egyesülése után ezeken a részlegeken a termelést megszüntették.
Az első mozdony, amely elhagyta a Svájci Mozdony és Gépgyár üzemét, a Vitznau-Rigi-Bahnnak 1873-ban épült Nr. 7 volt. A Nr. 7 sajátossága az volt, hogy függőleges kazánnal épült. Így a fűtéscsöveket ferde helyzetben (hegymenet) is teljesen körülvette a víz a kazánrobbanás kockázatának minimalizálása érdekében. A No. 7-et 1937-ben selejtezték. Ez ma Luzernben látható kiállítva a Közlekedési Múzeumban, és jubileumok alkalmából újra üzemel.[1][2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Auskunftsblatt der Sammlung des[halott link] Verkehrshauses der Schweiz mit technischen Angaben zur Nr. 7
- ↑ „RIGI Lokomotive Nr. 7 – 135jährige Oldtimerin kommt nach Hause“ Archiválva 2015. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, bahnonline.ch, 24. November 2008
Irodalom szerkesztés
- Weiterhin Bahntechnik aus Winterthur. In: Eisenbahn-Revue International, Heft 10/2003, ISSN 1421-2811
- Nick Georgano: The Beaulieu Encyclopedia of the Automobile, Volume 3 P–Z. Fitzroy Dearborn Publishers, Chicago 2001, ISBN 1-57958-293-1 (englisch) (für die Produktion von Straßenfahrzeugen)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Schweizerische Lokomotiv- und Maschinenfabrik című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- SLM-Archiv von SBB Historic Archiválva 2015. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Stadler Winterthur AG ehemals Winpro AG
- DLM AG
- PROSE AG ehemaliges "physikalisches Labor der SLM"
