Főmenü megnyitása

A Sclerurus rufigularis a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Sclerurus rufigularis
Múzeumi példány
Múzeumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Család: Fazekasmadár-félék (Furnariidae)
Alcsalád: Sclerurinae
Nem: Sclerurus
Faj: S. rufigularis
Tudományos név
Sclerurus rufigularis
Pelzeln, 1868
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sclerurus rufigularis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sclerurus rufigularis témájú kategóriát.

RendszerezésSzerkesztés

A fajt, August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1868-ban.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Sclerurus rufigularis brunnescens Todd, 1948
  • Sclerurus rufigularis fulvigularis Todd, 1920
  • Sclerurus rufigularis furfurosus Todd, 1948
  • Sclerurus rufigularis rufigularis Pelzeln, 1868[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 16 centiméter, testtömege 19-25 gramm.[5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Gerinctelenekkel táplálkozik.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. január 3.)

ForrásSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés