Sebesi Samu

erdélyi magyar író, újságíró

Sebesi Samu (írói álneve: Tüske Pál; Rugonfalva, 1859. január 20.Kolozsvár, 1930. március 25.) erdélyi magyar író, újságíró.

Sebesi Samu
Élete
Született 1859. január 20.
Rugonfalva
Elhunyt 1930. március 25. (71 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Sírja a Házsongárdi temető II.a. parcellájában

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Középiskoláit a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban, a kolozsvári és a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, Székelyudvar­helyen érettségizett. 1880-ban újságíró lett az Ellenzéknél, s közben beiratkozott a kolozsvári egyetemre, ahol egy évig volt tanárjelölt, két évig orvostanhallgató. Próbálkozott a színészettel is: Váradi Ferenc színtársulatával töltött idejének élményeit A kóbor színi világból c. novellaciklusában dolgozta fel. 1893-tól árvaszéki levéltáros, 1899-től bíró Kolozsváron. 1885-ben rövid ideig a Magyar Polgárban közölt cikkeket, majd visszatért az Ellenzékhez, de jelentek meg írásai Az Én Újságom, Aradi Közlöny, Debrecen, Erdélyi Lapok, Függetlenség, Hazánk, Magyarország, Ország-Világ hasábjain is. 1891-től az Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) tagja.

Az Ellenzékben Tüske Pál néven közölt tárcanovellái tették ismertté nevét. Témáit legszívesebben a Nyárád és a Küküllő vidékének mindennapi falusi életéből s a „nagyon apró kisvárosok” embereinek világából vette, ezek – írja Kovács Dezső: „…egy bölcs, humortól egyensúlyozott lélek természetesen kerekedő meséiben jelennek meg. Ez üde mesékben, makulátlanul tiszta magyar nyelv muzsikáján Erdély lelke szól” (Pásztortűz, 1928/4).

Irodalmi alkotásainak tükréből Erdély felleges szép ege néz a jövendő nemzedékek szemébe. K.D.

Bartha Miklós közbenjárására a kolozsvári Nemzeti Színházhoz került, ahol kis szerepeket kapott, s itt döntötte el, hogy színműíró lesz. 1889-ben megnyerte az Ellenzék tárcapályázatát, 1892-ben pedig a Korcsmárosné lányával a kolozsvári Nemzeti Színház pályadíját. Színpadi műveiben azonban inkább színpadtechnikai ismeretei, mint a jellemformálás segítették. Kovács Dezső úgy látta, hogy „…már tapogatózott azon az úton, amelyen a falusi élet reális rajzához érkezett el később Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond” (Ellenzék, 1892).

SzínműveiSzerkesztés

  • Páros szöktetés (operettszöveg, Simon Károly megzenésítésében, 1889);
  • Bájital (egyfelvonásos bohózat, 1892);
  • Korcsmárosné lánya (népszínmű, 1893);
  • Bűnhődés (népszínmű, 1900);
  • A gyermek bolondja (népies vígjáték, 1913);
  • A babonások (falusi bohózat, Kolozsvár, 1932. Erdélyi Magyar Könyvtár).

NovellásköteteiSzerkesztés

  • Toll (1890);
  • Mindenféle (1893);
  • Asszonyok (1895);
  • Apró történetek (1901);
  • Szegény emberek (1914);
  • Szép a Nyikó s a vidéke és más novellák (Kolozsvár, 1928. A Magyar Nép Könyvtára).

PrózájaSzerkesztés

  • Rica : regény. ( 1930. Erdélyi Magyar Könyvtár).
  • Fáklya gyúl az éjben (folytatásos regény), Keleti Újság (Kolozsvár), I-XXXIII, 1929. nov. 27. -1930. jan. 24.
  • Bartha Miklós összegyűjtött munkái (Budapest, 1908–12) számára megírta a politikus-publicista életrajzát is.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Borbély István: Sebesi Samu. Pásztortűz, 1921/7.
  • Borbély István: Erdélyi magyar szépprózaírók és költők. Kolozsvár, 1921.
  • Kovács Dezső: Sebesi Samu. Pásztortűz, 1928/4.
  • Walter Gyula: Sebesi Samu 40 éves jubileuma. Pásztortűz, 1929/3.
  • Várady Aurél: Sebesi Samu halála. Pásztortűz, 1930/7 (Hankó János rajzával).
  • Szentgyörgyi István: Sebesi Samu halála. Keleti Újság, 1930/68.
  • nl: Sebesi Samu: Rica. Erdélyi Szemle, 1931/9–10.
  • b. gy.: Szép a Nyikó s a vidéke. Ellenzék, 1936. március 28.