Shannon–Weaver-modell

(Shannon-Weaver modell szócikkből átirányítva)

A Shannon-Weaver kommunikációs modell a kommunikáció matematika elméletből való megközelítése. A modellt Claude Shannon és Warren Weaver 1949-re dolgozta ki, a Bell Telephone Laboratories-nál folytatott kutatások alapján.

A kommunikáció matematikai modelljében alapvetően két kommunikáló fél található, amik valójában nem mások, mint funkcionális szerepek. Az egyik küldi az információt, a másik veszi. Az elsőt szokás címzőnek, feladónak, alkotónak, küldőnek, vagy éppen beszélőnek nevezni, a másodikat pedig címzettnek, vevőnek, befogadónak, vagy épp hallgatónak nevezni. Az információtovábbítás két végpontja között a csatorna létesít kapcsolatot.

A csatorna lényeges elem a tranzaktív modellben, ugyanis tulajdonságai alapvetően befolyásolják a kommunikációt, egyrészt ha a csatorna nagyon zajos, akkor sok információ veszhet el, másrészt a csatorna kapacitásának függvénye, hogy milyen kódolási eljárásokat lehet alkalmazni az információtovábbításban. Ez alapján Shannon és Weaver szerint megkülönböztethetjük az alábbi típusokat: kommunikáció matematikai modellje elsősorban a hatékony szállításban érdekelt, ezért nagyon fontos egyrészt az átvitel gyorsasága, gazdaságossága, másrészt az információveszteség minimalizálása. Ezt úgy oldják meg, hogy kódolási eljárásokkal átalakítják a továbbítandó információt olyan formátumúra, ami eleget tesz az előbb felsorolt kívánalmaknak. A kódolási eljárásnak is két vége van, ugyanis nem elég az információt kódolni. Az kell, hogy a vevő számára is értelmezhető formában jelenjen meg a kommunikáció (ill. adatátvitel) befejezésével az üzenet. Ezért az átvitt információt vissza kell alakítani, mégpedig egy dekódoló segítségével. Ilyen kódolási eljárás zajlik le pl. minden telefonbeszélgetés alkalmával. A beszédet a telefon mikrofonja elektromos jelekké alakítja, majd a telefon ezeket elektromágneses hullámokká, aztán annak a telefonja, akivel beszélünk, először az elektromágneses hullámokat alakítja vissza elektromos jelekké, majd a hangszóró emberi fül számára hallható hangfrekvenciás jelekké alakítja vissza az átvitt információt. Kiegészítve egy olyan elemmel, amely csak később csatlakozott, ez pedig a visszacsatolás. Az egyes elemek között kapcsolat van, de nem mindegyik kapcsolódik a másikkal. A két szerző úgy tekintették, hogy kommunikáció lineáris és egyirányú folyamat. Ezt a folyamatot 3 szakaszra osztották:

  • prekommunikáció szakasz
  • tényleges kommunikáció szakasz
  • posztkommunikáció szakasz

A kommunikatív folyamat elemei szerkesztés

  • stimulálás: a kommunikáció folyamatát valamilyen külső vagy belső inger indítja el, az információ forrást külső vagy belső inger éri, ami kiváltja az üzenetátadás szándékát.
  • kódolás: az információ forrás az üzenet tartalmát szimbólumokba kódolja, hogy az a csatornán való áthaladásra alkalmas jelformát öltsön.
  • továbbítás: az üzenet küldője elküldi az üzenetét.
  • csatorna: (fizikai eszköz: a hanghullám, fénysugár, rádióhullám, telefonkábel, idegrendszer)
    • közvetlen vagy interperszonális
    • közvetett (médiakommunikáció)
  • internalizáció: A humán befogadó a technikai berendezéstől dekódol. A befogadó tudatosan feldolgozza (internalizálja) az információt. (dekódolás fázisa végbemegy egy második dekódolás, amely

alapján az üzenet érthető lesz.) Mindig az emberi befogadóhoz kötődik a kommunikációs aktus, az interperszonális (személyközi) kommunikáció is. Hogy a dekódolás második fázisa sikeres legyen, a befogadónak értenie kell a forrás által kiválasztott és kódolásban használt kommunikációs formákat. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a forrásnak és a vevőnek azonos kódot kell használnia, és közel azonos háttértudással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen.

  • kommunikációs zaj: a kommunikációs folyamat zavartalanságának akadályait zajnak hívjuk.

Csökkentik az üzenet befogadásának hatékonyságát. Fajtái: – csatornazaj: üzenet átadásának folyamata közben (mikrofonhiba) – környezeti zaj: dekódolás folyamata közben (külső zaj) – szemantikai zaj: üzenetek megformálása során (nyelvhelyességi, stiláris hiba, fogalmazási- vagy beszédhiba) Shannon és Weaver elmélete persze később is hatással volt a kommunikációs elméletekre és azokra a tudósokra, kutatókra akik a kommunikációval foglalkoznak. Ebből adódik, hogy voltak és vannak is olyanok akik tovább gondolják, kiegészítik az ő elméletüket. Ilyen például: Schramm egészítette ki a modellt 1954-ben, a visszacsatolással:

  • Feed back Visszaható folyamat, amikor az üzenet befogadója a dekódolást követően

válaszol, ebből következik, hogy a befogadó a dekódolást követően kommunikátorrá válik és válaszát kódolja, majd az adott médiumon keresztül továbbítja az eredeti kommunikátornak.

  • interperszonális kommunikáció: közvetlen
  • médiakommunikáció esetén késleltetett és lehetőségei korlátozottak, ezért a kifejezés pontossága és tisztasága a

tömegkommunikációban alapkövetelmény, hiszen pontosítási és korrigálási lehetőségek alig vannak. 8. információ: Az internalizáció kommunikáció alapegysége az információ, mértékegysége a bit. (2-es számrendszerű számjegyek elnevezése), igen – nem választás.

Entrópia szerkesztés

Az entrópia alacsony fokú, előre meghatározhatóság eredménye; mindig magas információ tartalommal jár együtt; a bizonytalanságnak a kapott információkkal csökkenő arányszáma) alacsony fokon előre meghatározhatóak és információtartalma magas.

Redundancia szerkesztés

Redundancia az, ami az üzenetben konvencionális előre meghatározható magas fokon előre meghatározhatóak és információtartalmuk alacsony.

 

A redundancia funkciói szerkesztés

  • technikai jellegű: a kommunikátorokat segíti az üzenet pontosságának ellenőrzésében.
  • társadalmi dimenziót biztosít
  • csökkenti a szemantikai zajt, az ismétlés révén
  • entropikus üzenet feloldásában is van szerepe, eszköze a körülírás, magyarázat.
  • segít megoldani a közönséggel kapcsolatos problémákat

Források szerkesztés