Sică Alexandrescu színház

brassói színház

A Sică Alexandrescu színház (románul: Teatrul Sică Alexandrescu) Brassóban, a Színház téren (Piața Teatrului), a Rezső körút keleti végén áll. 1946-ban alapították Teatrul Popular (Népi Színház) néven, jelenlegi épületébe 1959-ben költözött. Eklektikus stílusú, klasszicista és kubista elemeket ötvöző épület a belvárosban, legnagyobb terme 750 férőhelyes.

Sică Alexandrescu színház
TelepülésBrassó
CímPiața Teatrului 1.
Építési adatok
Építés éve1956–1959
Építési stíluseklektika
Hasznosítása
Felhasználási terület
Elhelyezkedése
Sică Alexandrescu színház (Brassó)
Sică Alexandrescu színház
Sică Alexandrescu színház
Pozíció Brassó térképén
é. sz. 45° 38′ 45″, k. h. 25° 35′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 45″, k. h. 25° 35′ 55″
Térkép
Sică Alexandrescu színház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sică Alexandrescu színház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A brassói színjátszás több évszázados múltra tekint vissza. A szász Honterus-líceum diákjai már a 16. század közepén is tartottak előadásokat,[1] 1794-ben pedig megépült a Redut (Vigadó), melynek termében főként magyar társulatok léptek fel.[2] Egy román előadás bemutatását már 1782-ben feljegyezték;[1] az első, bár rövid életű román csoport 1847-ben alakult, és ezen felül több regáti társulat is vendégszerepelt a városban.[3] Az 1910-es években Karl Ernst Schnell polgármester egy városi színház felépítését tervezte, de a háború és az utána következő időszak meghiúsította a tervet, így Brassónak továbbra sem volt sem külön színházépülete, sem állandó társulata.[4]

Végül 1946-ban megalakult a Teatrul Popular (Népi Színház), melyet december 3-án, a Két úr szolgája Carlo Goldoni-darabbal nyitottak meg.[5] 1947-ben felvette a Teatrul Poporului (Nép Színháza), majd a kommunista államosítás után, 1949-ben a Teatrul de Stat (Állami Színház) elnevezést. Ekkor még a Postaréten levő egykori Apollo (később Astra) mozi termében működött.[6]

Új, jelenlegi épületét 1956-ban kezdték építeni a Rezső körúton. Itt korábban egy magyar református iskola és egy szeretetotthon volt, melyeket 1948-ban lebontottak, hogy itt építsék fel a „Népi Athenaeumot”. Az Athenaeum munkálatai hamarosan félbemaradtak; részben elkészült szerkezetét, elemeit felhasználták a színházépülethez, melyet végül 1959. augusztus 22-én avattak fel. 1967-ben neve Drámai Színház (Teatrul Dramatic) lett. 1994-től viseli korábbi rendezője, Sică Alexandrescu (1886–1973) nevét.[6]

1968–1971 között a színház épülete adott helyet az Aranyszarvas Fesztiválnak. Itt kerül megrendezésre 1978 óta a Kortárs Dráma Fesztivál, 1993 óta pedig a Kortárs Színházfesztivál.[6] Időnként magyar előadásoknak is otthont ad; az első brassói magyar színházfesztivált 2017 októberében rendezték meg.[7]

A színház olyan hires rendezők darabjait is játssza, mint John Osborne vagy Neil Simon.[8]

Leírása szerkesztés

Két terme van, az egyik 60, a másik 750 férőhelyes.[6] Stílusa a klasszicizmus, kubizmus, modernizmus ötvözete, melyet humorosan „sztálini barokknak” neveznek.[9]

A mellette található kis parkban 1973-ban állították fel Andrei Mureșanu bronz szobrát (korábban ezen a helyen volt a református szeretetotthon).[6] A színház másik felén helyezkedett el a város római katolikus temetője; ezt a román hatalom 1987-ben felszámolta. A temetőkápolnát kegyeleti okokból meghagyták, és ma is látható a színház mellett.[10]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Paraschivescu 10–11. o.
  2. Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Bazár, szinház és Honterus születés háza, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  3. Aldea 514–515. o.
  4. Hannak, Christof: Dr. Carl Ernst Schnell. Neue Kronstädter Zeitung, X. évf. 2. sz. (1994. június 1.) 4. o. ISSN 0934-4713
  5. Paraschivescu 47. o.
  6. a b c d e Aldea 516–518. o.
  7. Magyar Színházfesztivál először Brassóban. Háromszék, 2017. október 18. (Hozzáférés: 2020. június 17.)
  8. Paraschivescu 244. és 530. o.
  9. Balázs János. Brassó – történelmi városkalauz. Barót: Tortoma, 129. o. (2013). ISBN 978973899509394 
  10. Postăvaru, Iozefina: Ansamblul capelei romano-catolice Sf. Ecaterina din Brașov. Revista Monumentelor Istorice, LXXXI. évf. (2015 – 2016) 1–2. sz. 33. o. ISSN 1220-174X

Források szerkesztés