Főmenü megnyitása

Sierra de las Quijadas Nemzeti Park

argentin nemzeti park

A Sierra de las Quijadas Nemzeti Park Argentína egyik védett természeti értéke.

Sierra de las Quijadas Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Sierra de las Quijadas 5700366689.jpg
Ország Argentína
Elhelyezkedése San Luis tartomány, Ayacucho és Belgrano megyék
Területkörülbelül 1500 km²
Alapítás ideje 1991. november 13.
Elhelyezkedése
Sierra de las Quijadas Nemzeti Park (Argentína)
Sierra de las Quijadas Nemzeti Park
Sierra de las Quijadas Nemzeti Park
Pozíció Argentína térképén
d. sz. 32° 29′ 05″, ny. h. 67° 02′ 00″Koordináták: d. sz. 32° 29′ 05″, ny. h. 67° 02′ 00″
Sierra de las Quijadas Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sierra de las Quijadas Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A park Argentína San Luis tartományának északnyugati részén, Ayacucho és Belgrano megyék határán terül el. Területét hegyvidék, fennsíkok és egy kiterjedt, keleti irányba enyhén lejtő síkság borítja.[1] Nyugati részén folyik a Desaguadero folyó, és itt találhatóak a Guanacache-tavak is.[2]

Az éghajlat forró, száraz, szubtrópusi, az évi néhány száz mm-nyi csapadék nagy része a nyári időszakban hull, akkor is főleg zivatarok formájában, így a víz jó része gyorsan lefolyik. Mind az évi, mind a napi hőingás igen magas. A maximumhőmérsékletek évi átlaga 24,4, a minimumoké 10,7 °C. A legforróbb hónap a január, a leghidegebb a július. A jellemző szélirány a délnyugati, és bár ez a levegő eredetileg nem száraz, az Andok hegyláncain átjutva a nedvesség kicsapódik belőle. Valamennyi nedvességet az északkeleti, illetve a ritka keleti szelek hoznak a területre.[3]

A mintegy 150 000 hektáros védett területet 1991-ben jelölték ki, a természetvédelem mellett a régészeti és az őslénytani leletek megóvása érdekében.[1]

ÉlővilágSzerkesztés

Területén a szárazság miatt ritka a növényzet, de ahol jelen van, ott a szárazságkedvelő erdők jellemzőek, illetve bizonyos vidékeken a szavannák és a rétek.[1] A nyugati részen található tavaknál jelentős mennyiségben nő a Schoenoplectus californicus nevű palkaféle növény, a közelben pedig jellemző a francia tamariska, az Allenrolfea vaginatus nevű disznóparéjféle és a Geoffroea decorticans nevű pillangósvirágú. A tavaktól távolabbi, szárazabb vidékek jellenző fajai a Bulnesia retama, a Larrea divaricata és a Larrea cuneifolia nevű királydinnyeféle, a Mimozyganthus carinatus, a Ramorinoa girolae, a Cercidium praecox, a Cassia aphylla, a Prosopis alba, a Prosopis strombulifera és a Prosopis flexuosa nevű pillangósvirágú, az Aspidosperma quebracho-blanco nevű meténgféle, a Ximenia americana nevű büdösfaféle, az Atamisquea emarginata nevű kapriféle, a Cereus aethiops, a Tephrocactus articulatus, az Echinopsis candicans, az Echinopsis leucantha, a Setiechinopsis mirabilis és az Opuntia sulphurea nevű kaktuszféle, valamint a Gomphrena colocasana nevű disznóparéjféle andersonii változata.[2]

Az állatvilág szempontjából szintén különös jelentőséggel bírnak a nyugati részen fekvő nedvesebb területek. A halak közül előfordulnak itt a Trichomycterus nem képviselői, a Percichthys trucha nevű sügéralakú és az Odontesthes microlepidotus nevű kalászhalalakú. A kétéltűk közül jellemző a tarka füttyentőbéka, a Pleurodema nebulosa nevű füttyentőbékaféle, a Rhinella arenarum nevű varangyféle és az Odontophrynus occidentalis nevű béka. A hüllők közül az argentin teknős érdemel említést. A madárvilág igen változatos, 153, köztük sok ritka faj is megtalálható a területen: előfordul itt többek között a földitirannusz, a bóbitás remetesas, a vándorsólyom, az Asthenes steinbachi nevű fazekasmadár-féle, a zöld kardinálispitny, a juhász guvat, a Darwin-tinamu, a fehérarcú réce, az uszályos kolibri, a homokszínű gallító, az Anairetes flavirostris és a Muscisaxicola cinerea nevű királygébicsféle, a Phrygilus carbonarius, a Sicalis olivascens és a Poospiza ornata nevű tangaraféle, valamint a feketekontyos törpekardinális. 25 ismert emlősfajából, amelyből 11 rágcsáló, említésre méltó a törpe mara, a Ctenomys mendocinus nevű tukó, az Octomys mimax nevű csalitpatkányféle, az Andalgalomys roigi nevű hörcsögféle, a puma, az örvös pekari, a guanakó, a jaguarundi, a Geoffroy-macska, a gyapjas armadilló, a matakó, a törpe tatu, a hódpatkány, a kis grizon és a pampaszinyúl.[4]

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c S. de las Quijadas – Parque Nacional - San Luis (spanyol nyelven). Patrimonio Natural. (Hozzáférés: 2019. március 26.)
  2. a b Flora (spanyol nyelven). Patrimonio Natual. (Hozzáférés: 2019. március 26.)
  3. Clima (spanyol nyelven). Patrimonio Natural. (Hozzáférés: 2019. március 26.)
  4. Fauna (spanyol nyelven). Patrimonio natural. (Hozzáférés: 2019. március 26.)