Sigma

A Sigma egy magyar tervezésű törpeautó volt, az eredetileg Termo nevű járművet Csathó József tervezte.

Története

Csathó a Műegyetem autógépész szakán tanult a nyolcvanas évek elején, aminek utolsó évében a Finta László által tartott formatervezési előadásokon is megfordult. A vizsgafeladata egy olyan mozgáskorlátozottak által is használható volt, amibe oldalról is be lehet szállni. Az elkészült rajzok tetszettek is Fintának, és Csathó egy évfolyamtársának, Baráth Attilának is, aki a rajzok másolatait a későbbi munkahelyén, az Autófenntartó Ipari Trösztnél (AFIT) is bemutatta. Csathó időközben az Ikarusnál helyezkedett el, innen hívták be az AFIT vezetőségébe, hogy közöljék: a terv megtetszett a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékeseinek, ezért minisztériumi támogatással lehetősége nyílt a tervezett kisautó megépítésére. Csathó némi gondolkodás után élt a lehetőséggel, ezért az Ikarustól kikérték fél évre fizetés nélküli szabadságra, hogy Túrkevén az ottani AFIT kirendeltségen hozzálásson a munkának, amihez 3 és fél millió forintot biztosítottak.

Először egy 1:1-es gipszmodellt alkottak meg egy helyi szobrász segítségével, miközben Baráth segített alkatrészeket találni. Az ülések Szegedről, a szélvédők Salgótarjánból származtak, de több más alkatrészt a korabeli KGST-gyártású autókból szereztek be: a lámpák és a hűtőrács Škodából, a hátsó lámpák Polski Fiatból, a később beépített kilincs "Kocka Ladából", az ablaktörlő az Ikarustól származott. Motor is volt a kocsihoz, mely egy rendőrségtől kölcsönkapott BMW motorkerékpárból való bokszermotor volt. Az először szoborként elkészült gömbölyű buborékautó modelljét még Termo 650 néven az 1987-es BNV-n mutatták be nagy tetszést aratva. Közben egy működőképes verzió is elkészült, mely már a Sigma nevet kapta, de miután a rendőrség visszakérte a motort, azt egy Lombardini márkájú dízelmotorra cserélték, melyet utólag automata váltósra alakítottak. A kocsi visszapillantó tükreinek helyét a kasztni kiboltozásával érték el. Az elülső szögletes Škoda lámpákat körlámpákra cserélték, de az index és a hátsó lámpák nem változtak.

A kocsival a mozgássérülteket célozták meg, ezért a szabadabb mozgás miatt a vezetőülés középre került, de mögötte két utasülésnek is jutott hely. Ugyanezért az ajtó nyitása távlati tervek szerint lefele történt volna, hogy az rámpát képezzen a kerekesszékeknek, miközben az oldalüveg felfelé nyílik, de ez csak rajzon valósult meg. Az ígéretes prototípusok dacára nem sikerült elindítani a sorozatgyártást, miután a minisztérium nem biztosította az ehhez szükséges 25 millió forintot. A későbbi gyártást a rendszerváltás is ellehetetlenítette. Csathónak is választania kellett autója és ikarusos karrierje között,^{[pontosabban?]} aki a buszokat választotta, majd később a Renault-hoz került, autója modelljei pedig a túrkevei Ványai Ambrus Gimnázium és Szakközépiskola műhelyébe kerültek.

Források

• Sigma Magyarjármű.hu
• Ikarus busz helyett Sigma mini (Csathó József II. rész) Autoszektor, 2016. február 23.
• A magyar járműipar legnagyobb buktái Totalcar, 2021. április 4.