Főmenü megnyitása

Simonyi Ernő

(1821–1882) országgyűlési képviselő

Simonyi és varsányi Simonyi Ernő (Zsámbokrét, 1821. december 18. – Abbázia, 1882. március 28.) országgyűlési képviselő.

Simonyi Ernő
Simonyi Ernő.png
Született 1821. december 18.
Zsámbokrét
Elhunyt 1882. március 28. (60 évesen)
Abbázia
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

Iskoláit Nyitrán, Tatán, Vácon, Nagyszombatban és Pozsonyban járta. 1848 előtt Nyitra-, Trencsén- és Bars megyék közgyűlésein tevékeny részt vett a közügyek tárgyalásában, mindig az ellenzék soraiban. 1848-ban Nyitra megye bajmóci járásának törvényszéki elnöke volt és a privigyei kerületben a választók nagy többsége országgyűlési képviselőnek választotta; de a választás formahiány miatt nem igazoltatván, megyéjébe visszatért. Előbb egy Hurbán elleni expedícióban vett részt, mint önkéntes, később Lipótváron magát kiképezvén, a Simunics elleni hadjáratban szintén mint önkéntes tüzér működött; de az év végével megyéjét az ellenség megszállván, Komáromba menekült, ahol a téli ostrom alatt intézett kirohanások alkalmával többször kitüntette magát.

1849 elején guerillacsapatot toborzott és február havában, mint annak parancsnoka, Nyitra- és Bars megyében az ellenség háta mögött működött; de 70 emberből álló csapata szétveretvén, március végével Debrecenbe ment; onnét azonban az ellenség elvonultával csakhamar visszajött Nyitra megyébe és mint központi főbírónak, a hadsereg szervezetében és újoncozásában, valamint a megyében tanyázó három hadosztály élelmezésében kitűnő része volt. A hadi szerencse fordultával ismét honvéd lett és Komáromot védte Klapka tábornokkal. A vár feladása után külföldre menekült.

Hamburgból, ahol csak néhány hónapot töltött, 1850-ben Angliába ment és ott 1853-tól a Payne nevű kvéker családnál Bridgewaterben mint nevelő hat évet töltött. Időközben növendékével huzamosb időre Párizsba utazott és ott az «Éole des mines» «College de France» «Jardin des Plantes» és a «Sorbonne» tanintézeteket látogatta, szorgalmasan tanulmányozván a vegy- és természettani tudományokat. Tanítványai letévén a doktori vizsgát, e családot 1857 végén elhagyta, Londonba költözött és hét évig a föld- és ásványtanból magántanársággal tartotta fenn magát. Szabad idejét a brit múzeum kéziratgyűjteményében töltötte buvárkodással és lemásolta a Magyarországra vonatkozó történelmi okmányokat. Történetirodalmunk anyagát az Akadémiához intézett számos küldeménnyel gyarapította.

Amikor 1859-ben egy angol kereskedőház érdekében Német-, Francia-, Spanyol- és Olaszországban utazott, ez utóbbi országban a háború kitörésekor a magyar legióhoz csatlakozott. A villafrancai békekötés után azonban visszatért Angliába, de elhagyott helyét többé vissza nem nyerhetvén fényképészettel foglalkozott. 1861-ben a privigyei kerület egyhangúlag választotta meg képviselőjének. Ekkor vissza akart térni hazájába, de ezt tőle megtagadták, így két hónap múlva bekövetkezett igazoltatása után engedély nélkül készült bejönni. E célból Párizsba érkezvén, ott tudta meg, hogy báró Vayt gróf Forgách váltotta fel a kancellárságban és ezzel a kiegyezkedhetés minden reményét föladván, visszament újból Angliába és az abbahagyott fényképészet helyett Bridgewarterben egy tégla- és cementgyár igazgatását vette át. Innét azonban, mint a világhírű sheffieldi acélgyár (Turton és társai) teljhatalmú képviselője Párizsba ment. Újból bejárta ezután Nyugat-Európa nagy részét.

Amikor a kiegyezés után a szabadságharcban résztvettek visszatérhettek, 1868. áprilisban Simonyi is visszatért Angliából és attól fogva mint országgyűlési képviselő, élénk részt vett a közügyek intézésében. 1869. március 18-án a németürögi (Baranya megye) kerület országgyűlési képviselővé választotta meg és mint ilyen a Függetlenségi Párthoz tartozott. 1880-ban betegeskedni kezdett, gyomorbajban szenvedett; 1881 késő őszén Abbáziába ment, hogy ennek enyhe éghajlata alatt töltse el a telet, ahol 1882. március 28-án meghalt. Holttestét Budapestre vitték.

Cikke a Századokban (1868. András magyar királyfi sírja Nápolyban); levelei a Pesti Hirlapban (1882. 87., 91. sz. kivonatban 1861-ből); a Békésben (1884. 1. sz. S. levele az emigratióból, Terényi Lajos halálakor 1863. április 14.); az Aradi Közlönyben (1885. 5., 6. sz. S. leveleiből).

MűveiSzerkesztés

  • Magyar történelmi okmánytár, londoni könyv- és levéltárakból. Összeszedte és lemásolta ... 1521-1717. Pest, 1859. (Magyar történelmi emlékek I. osztály V. kötet. Ismertető terjedelmes bevezetéssel 60 darab irat, melyek közül hat származik a mohácsi vészt megelőző időből és szintén csak hat a XVII. századból.) Online
  • Angol diplomatiai iratok II. Rákóczi Ferencz korára. Angol levéltárakból közli. Budapest, 1871., 1873., 1877. Három kötet. (Archivum Rákóczianum II. osztály. Diplomatia I-III.) Első kötet Második kötet Harmadik kötet
  • Simonyi Ernőnek a képviselőházban 1874. febr. 1-én a keleti vasút tárgyában tartott beszéde. U. ott, 1874.

Alapította és szerkesztette a Szombati Lapokat 1872. jan. 6-tól szeptember 30-ig Budapesten. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
  • Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1988.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., [1998].
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.
  • Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861-1868. Bp., Püski, 1999.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Eötvös Károly: Simonyi Ernő. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 84-125. old. Online