Simonyi Iván
Simonyi és varsányi Simonyi Iván (Simony, 1838. december 15. – Pozsony, 1904. július 2.) magyar jogász, ügyvéd, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az Országos Antiszemita Párt egyik alapítója.
| Simonyi Iván | |
| Született | 1838[1] |
| Elhunyt | 1904 (65-66 évesen)[1] Pozsony |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Simonyi Iván 1838-ban született a Bars vármegyei Simonyban, a simonyi és varsányi Simonyi család leszármazottjaként. Apja Simonyi Ferenc 1847-1848-ban a vármegye első alispánja volt. Simonyi Iván középiskolai tanulmányait a pesti Piarista Gimnáziumban és Pozsonyban végezte, majd Bécsben jogot hallgatott. Mivel a Bach-korszakban nem akart hivatalt vállalni, a Radetzky nevét viselő 5. huszárezrednél szolgált, ahol nemsokára hadnagy, majd főhadnagy lett. 1861-ben kilépett a hadseregből, majd Pesten befejezte jogi tanulmányait.[2] Ügyvédi vizsgát tett és Pozsonyban nyitott ügyvédi irodát, élénken részt vett a város közéletében is. 1872-ben Horn Edével és Jókai Mórral közösen megalapította a Westungarischer Grenzbote című német nyelvű ellenzéki lapot, melynek később tulajdonosa és haláláig szerkesztője volt. Tagja volt a Magyar Újságírók Szövetségének.
1878-ban a galántai kerületben országgyűlési képviselővé választották a Függetlenségi Párt színeiben, majd 1881-től 1887-ig a magyaróvári kerület képviselője volt. Az országgyűlésben antiszemita nézeteket képviselt: 1882-ben a drezdai nemzetközi antiszemita kongresszuson elnökölt, majd 1883 októberében Istóczy Győzővel, Ónody Gézával, Széll Györggyel és Anderánszky Gáborral együtt megalapította az Országos Antiszemita Pártot, mely az 1884-es választásokon 17 képviselőt delegálhatott a parlamentbe. A párt rövidesen kettészakadt, 1887-ben pedig Simonyi kiesett a parlamentből. Számos politikai röpiratot írt és szerkesztett, leginkább a zsidók ellen hallatta hangját. Élete végén a közoktatás és szociálpolitika felé fordult, több írása ebben a témában jelent meg.[3] Simonyi 1904 nyarán hunyt el, mikor kerékpározás közben szívrohamot kapott.[4]
Művei szerkesztés
- 1870 Egy pár szó a katholikus autonomiához
- 1870 Állam és Egyház
- 1880 Nemzeti tragikomédia. Budapest
- A modern alkotmánytan tévedései (magyarul és németül)
- 1882 Mentsük meg a magyar földbirtokost. Budapest
- 1883 Der Judaismus und die parlamentarische Komődie. Pozsony és Lipcse
- Der Antisemitismus.
- Válaszfelirati javaslat az 1884. évi trónbeszédre
- „Metempychose” fantasztikus regény.
- Zeit-, Streit- und Zukunfstfragen. 2 köt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b MAK (lengyel nyelven)
- ↑ Simonyi Iván. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
- ↑ „Halálozás”, Vasárnapi Ujság (Hozzáférés: 2021. október 23.)
- ↑ „Gyászrovat”, Budapesti Hírlap, 1904. július 3., 10. oldal (Hozzáférés: 2021. október 23.)
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye, 461-462 (István néven, hibás születési évszámmal)
