Óriás tobzoska

emlősfaj
(Smutsia gigantea szócikkből átirányítva)

Az óriás tobzoska (Smutsia gigantea, korábban Manis gigantea) az emlősök (Mammalia) osztályának tobzoskák (Pholidota) rendjébe, ezen belül a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj.

Óriás tobzoska
Kitömött óriás tobzoska
Kitömött óriás tobzoska
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Tobzoskák (Pholidota)
Alrend: Pholidota
Alrendág: Eupholidota
Öregcsalád: Manoidea
Család: Tobzoskafélék (Manidae)
Alcsalád: Smutsiinae
Nem: Smutsia
Gray, 1865
Faj: S. gigantea
Tudományos név
Smutsia gigantea
(Illiger, 1815)
Szinonimák
  • Manis gigantea (Illiger, 1815)
  • Manis africanus (Gray, 1865)
  • Manis wagneri (Fitzinger, 1872)
Elterjedés
Elterjedési terület
Elterjedési terület
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriás tobzoska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás tobzoska témájú kategóriát.

Az óriás tobzoska a legnagyobb méretű tobzoska-faj. A fajt először Johann Karl Wilhelm Illiger írta le 1815-ben.

Az orrvadászatnak leginkább kitett fajok közé tartozik, állománya vészesen csökken a kínai kuruzslásban betöltött szerepe miatt.

Előfordulása szerkesztés

A faj az egyenlítői Afrika környékén honos, legnagyobb populációi Ugandában, Tanzániában és Kenya nyugati részén élnek. Élőhelye elsősorban az olyan szavannák, és esőerdők, ahol nagy termeszpopulációk élnek és van elegendő víz. Az óriás tobzoska nem él magasan fekvő területeken..

Megjelenése szerkesztés

 
Kitömött példány a londoni Természettudományi Múzeumban

A faj átlagos tömege nem ismert, de találtak már 33 kg-os tömegű óriás tobzoskát. A hímek a nőstényeknél nagyobbak, a hím testhossza eléri a 140 cm-t, a nőstényé a 125 cm-t. Mint arra a neve is utal, ez a legnagyobb tobzoska-faj. Pikkelyei általában barna vagy vörösesbarna színűek. A többi tobzoska-fajhoz hasonlóan nagy méretű, kemény pikkelyei vannak, szőrzete nincs, kivéve a szeme környékén. Az óriás tobzoskának hosszú ormánya, hosszú és vastag farka, mellső lábain nagy karmai vannak. Szaglása nagyon jó. Nagy végbélmirigyeinek váladéka valószínűleg a kommunikációjukat segíti. Járás közben csaknem teljes súlya oszlopszerű hátsó lábaira nehezedik, első karmait begörbíti és lába külső élén jár, így védve karmait. Farkával egyensúlyozva képes a két lábon járásra is.

Életmódja szerkesztés

Más tobzoska-fajokhoz hasonlóan az óriás tobzoska is mozgékony éjszakai életmódot folytat, emiatt megfigyelése nehéz. Általában magányosan jár, bár egyszer megfigyeltek egy egyedet amint odúját egy fiatal egyeddel osztotta meg. Képes a fára mászásra.

Táplálkozása szerkesztés

Más tobzoskákhoz hasonlóan az óriás tobzoska is kizárólag rovarevő, fogai nincsenek, rágásra képtelen. Hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, a rovarokat a hangyabolyok és a termeszdombok kibontásával keresi meg. Mind a föld alatti mind a föld feletti hangyabolyokat kedveli.

Viszonylagosan nagy mérete miatt, az óriás tobzoska különösen jól alkalmazkodott a termeszdombok felbontásához. Súlyát farkára támasztja, a termeszvárnak dől, és első karmaival bontja ki a várat. Súlyának és a fizikai behatolásnak köszönhetően a termeszvár gyorsan összeomlik, szabaddá téve a hozzáférést a termeszekhez. A termeszeket az akár 40 cm-es hosszúságot is elérő tapadós nyelvével ragadja meg.

Szaporodása szerkesztés

Az óriás tobzoska szaporodásáról még nagyon kevés ismeretünk van. Szaporodásáról két feljegyzett beszámoló létezik, az egyik szeptemberi a másik október szaporulat volt, mindkét esetben egy, 500 g-os utód született. A tobzoskákra jellemzően az utódok nyitott szemmel és puha pikkelyekkel születnek, melyek később szilárdulnak meg. Születésükkor még nem tudnak járni, hanem hasukon csúsznak.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az erdőirtás és élőhelyének elvesztése miatt a faj egyedszáma jelentősen csökken. Aggodalomra ad okot létszámának csökkenése, és pikkelyeinek vélelmezett gyógyhatása miatti vadászata is. Mivel a faj éjszakai életmódot folytat, még kevés tanulmányt készítettek róla. 2019-es természetvédelmi besorolása: veszélyeztetett.

Források szerkesztés

  • Ciszek, Deborah. "Manis gigantea (giant pangolin)." Animal Diversity Web, University of Michigan Museum of Zoology. June 1999. [1]
  • "Pangolin." African Wildlife Foundation. [2]
  • ITIS szerinti rendszer besorolása

További információk szerkesztés