Főmenü megnyitása

Óriás tobzoska

emlősfaj
(Smutsia gigantea szócikkből átirányítva)

Az óriás tobzoska (Smutsia gigantea, korábban Manis gigantea) az emlősök (Mammalia) osztályának tobzoskák (Pholidota) rendjébe, ezen belül a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Óriás tobzoska
Kitömött óriás tobzoska
Kitömött óriás tobzoska
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Tobzoskák (Pholidota)
Alrend: Pholidota
Alrendág: Eupholidota
Öregcsalád: Manoidea
Család: Tobzoskafélék (Manidae)
Alcsalád: Smutsiinae
Nem: Smutsia
Gray, 1865
Faj: S. gigantea
Tudományos név
Smutsia gigantea
(Illiger, 1815)
Szinonimák
  • Manis gigantea Illiger, 1815
  • Manis africanus (Gray, 1865)
  • Manis wagneri Fitzinger, 1872
Elterjedés
Elterjedési terület
Elterjedési terület
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriás tobzoska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás tobzoska témájú kategóriát.

Az óriás tobzoska a legnagyobb méretű tobzoska-faj. A fajt először Johann Karl Wilhelm Illiger írta le 1815-ben.

ElőfordulásaSzerkesztés

A faj az egyenlítői Afrika környékén honos, legnagyobb populációi Ugandában, Tanzániában és Kenya nyugati részén élnek. Élőhelye elsősorban az olyan szavannák, és esőerdők, ahol nagy termeszpopulációk élnek és van elegendő víz. Az óriás tobzoska nem él magasan fekvő területeken..

MegjelenéseSzerkesztés

A faj átlagos tömege nem ismert, de találtak már 33 kg-ot tömegű óriás tobzoskát. A hímek a nőstényeknél nagyobbak, a hím testhossza eléri a 140 cm-t, a nőstényé a 125 cm-t. Mint arra a neve is utal, ez a legnagyobb tobzoska-faj. Pikkelyei általában barna vagy vörösesbarna színűek. A többi tobzoska-fajhoz hasonlóan nagy méretű, kemény pikkelyei vannak, szőrzete nincs, kivéve a szeme környékén. Az óriás tobzoskának hosszú ormánya, hosszú és vastag farka, mellső lábain nagy karmai vannak. Szaglása nagyon jó. Nagy végbélmirigyeinek váladéka valószínűleg a kommunikációjukat segíti. Járás közben csaknem teljes súlya oszlopszerű hátsó lábaira nehezedik, első karmait begörbíti és lába külső élén jár, így védve karmait. Farkával egyensúlyozva képes a két lábon járásra is.

ÉletmódjaSzerkesztés

Más tobzoska-fajokhoz hasonlóan az óriás tobzoska is mozgékony éjszakai életmódot folytat, emiatt megfigyelése nehéz. Általában magányosan jár, bár egyszer megfigyeltek egy egyedet amint odúját egy fiatal egyeddel osztotta meg. Képes a fára mászásra.

TáplálkozásaSzerkesztés

Más tobzoskákhoz hasonlóan az óriás tobzoska is kizárólag rovarevő, fogai nincsenek, rágásra képtelen. Hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, a rovarokat a hangyabolyok és a termeszdombok kibontásával keresi meg. Mind a föld alatti mind a föld feletti hangyabolyokat kedveli.

Viszonylagosan nagy mérete miatt, az óriás tobzoska különösen jól alkalmazkodott a termeszdombok felbontásához. Súlyát farkára támasztja, a termeszvárnak dől, és első karmaival bontja ki a várat. Súlyának és a fizikai behatolásnak köszönhetően a termeszvár gyorsan összeomlik, szabaddá téve a hozzáférést a termeszekhez. A termeszeket az akár 40 cm-es hosszúságot is elérő tapadós nyelvével ragadja meg.

SzaporodásaSzerkesztés

Az óriás tobzoska szaporodásáról még nagyon kevés ismeretünk van. Szaporodásáról két feljegyzett beszámoló létezik, az egyik szeptemberi a másik október szaporulat volt, mindkét esetben egy, 500 g-os utód született. A tobzoskákra jellemzően az utódok nyitott szemmel és puha pikkelyekkel születnek, melyek később szilárdulnak meg. Születésükkor még nem tudnak járni, hanem hasukon csúsznak.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az erdőirtás és élőhelyének elvesztése miatt a faj egyedszáma jelentősen csökken. Aggodalomra ad okot létszámának csökkenése, és pikkelyeinek vélelmezett gyógyhatása miatti vadászata is. Mivel a faj éjszakai életmódot folytat, még kevés tanulmányt készítettek róla. Jelenlegi természetvédelmi besorolása: nem veszélyeztetett.

ForrásokSzerkesztés

  • Ciszek, Deborah. "Manis gigantea (giant pangolin)." Animal Diversity Web, University of Michigan Museum of Zoology. June 1999. [1]
  • "Pangolin." African Wildlife Foundation. [2]
  • ITIS szerinti rendszer besorolása

További információkSzerkesztés