Főmenü megnyitása

Soissons Margit (1345/50Kairó, 1379/1381. július 4. előtt), franciául: Marguerite de Soissons, örmény királyné, V. (Lusignan) Leónak, az utolsó örmény királynak a felesége.

Soissons Margit
Soissons Margit
Örmény Királyság királynéja
Marguerite de Soissons
Uralkodási ideje
1374. április 2. 1375. április 15.
KoronázásaSzisz, Kis-Örményország (Kilikia) (ma Törökország)
1374. szeptember 14.
Elődje Oghruy Mária
Utódja egyiptomi hódítás
Örmény Királyság címzetes királynéja
Marguerite de Soissons
Uralkodási ideje
1375. április 15. 1379/1381. július 4. előtt
Elődje önmaga mint tényleges királyné
Utódja Braunschweigi Helvis
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan(-Poitiers)-ház
Született 1345/50
Ciprus
Elhunyt 1379/1381. július 4. előtt (36 évesen)
Kairó
NyughelyeSzent Márton templom, Kairó
Édesapja Soissons János, Famagusta bírája
Édesanyja Milmars-i Mária úrnő (–1369)
Házastársa 1. Honfroy de Scandelion
Házastársa 2. V. (Lusignan) Leó örmény király (1342–1393)
Gyermekei 2. férjétől:
Mária (1374–1381)

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja Soissons János, Famagusta bírája. Édesanyja Milmars-i Mária (–1369), aki másodszorra Laszkarisz-Kaloferosz Jánoshoz ment feleségül 1367-ben. Három testvére volt. Nővére, Alíz Nores-i Baldvinhoz ment feleségül. Fivérei voltak Arnold, aki 1355-ben Babin Lujzával kötött házasságot, és János, aki 1377-ben Rauni Johannát választotta nejéül.[1]

Első férje Honfroy de Scandelion volt. Vagy már közvetlenül 1369 után vagy csak 1372 után ment feleségül Lusignan Leóhoz, Lusignan János örményországi régens házasságon kívül született fiához, örmény trónkövetelőhöz, aki 1372-ben a Jeruzsálemi Királyság címzetes udvarmestere címet nyerte el II. Péter ciprusi királytól.

Férjét 1374-ben meghívták az örmény trónra, így Margit is vele tartott Leó anyja társaságában. Férjével együtt koronázták mindenörmények királyává és királynéjává őket latin és örmény rítus szerint 1374. szeptember 14-én Sziszben, a Szent Bölcseség-székesegyházban.

Margit királyné egy leánygyermeket szült második férjének, akit Máriának neveztek el. V. Leó örmény királyt családjával együtt hurcolták egyiptomi fogságba, miután az egyiptomi csapatok elfoglalták az örmény fővárost 1475. április 15-én. A királyi családdal viszonylag jól bántak, de Margit királyné és leánya, Mária hercegnő a fogság ideje alatt Kairóban haltak meg 1381. július 4-e előtt. Anyát és lányát a kairói Szent Márton templomban helyezték végső nyugalomra az alexandriai pátriárka közreműködésével örmény rítus szerint.[2]

GyermekeSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rudt de Collenberg (1980:234).
  2. Rudt de Collenberg (1980:236).

IrodalomSzerkesztés

  • Kurkjian, Vahan M.. A History of Armenia (angol nyelven). New York: Armenian General Benevolent Union (1958). Hozzáférés ideje: 2015. március 25. 
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.

Külső hivatkozásokSzerkesztés


Előző
Oghruy Mária
Örmény királyné  
1374 – 1375 de facto
1375 – 1381 de iure
Következő
egyiptomi hódítás de facto
Braunschweigi Helvis de iure