Főmenü megnyitása

A solnhofeni litográf pala a németországi solnhofen formáció egyik kőzete. Mészkő alapú, palás szerkezetű kőzet. Kedvelt díszítőkő, nevét a litográfiáról kapta, mivel kiváló nyomófelületet lehet készíteni belőle. Földtörténeti jelentőségét a nagy mennyiségű, kitűnő állapotban fennmaradt fosszília adja.

Solnhofeni litográf pala
Ország Németország
Névadó Solnhofen
Elhelyezkedése
Solnhofeni litográf pala (Németország)
Solnhofeni litográf pala
Solnhofeni litográf pala
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 54′, k. h. 11° 00′Koordináták: é. sz. 48° 54′, k. h. 11° 00′
A Wikimédia Commons tartalmaz Solnhofeni litográf pala témájú médiaállományokat.
A kőbánya egy litográfián

KépződéseSzerkesztés

A litográf palák a legkeményebb, legtömöttebb mészkövek közé tartoznak. Az elsődleges meszes üledékek a diagenezis során a kőzetesedéshez szükségesnél jóval nagyobb nyomást szenvedtek el. Nagyfokú kompakción estek át, ami enyhe metamorfózist okozott, a litográf palák kisfokú epimetamorfitok. A solnhofeni litográf pala lelőhelyei Bajorországban, Solnhofen, Eichstätt, Nürnberg és München környékén vannak, a jura kimmeridge-i és tithon korszakában, körülbelül 150,8–145,5 millió éve képződtek.[1]

ŐsföldrajzaSzerkesztés

A késő jurában ez a terület szigetvilág volt a Tethys-óceán szélén. Magas sókoncentrációjú, lefűződő lagunáris környezetben az életet nem támogató körülmények voltak. A víz a kevés mozgatottság miatt emellett oxigénben is szegény volt, így sem ragadozók, sem dögevők vagy más lebontó szervezetek nem éltek benne. A vízben csak bizonyos mészalgák éltek meg. Minden olyan élőlény, amely idekeveredett (akár beúszott, akár beleesett vagy bemosódott) eltemetődött az aljzat lágy mésziszapjában. Nem csak az elfogyasztást és a bomlást kerülték el, de áramlatok sem szaggatták szét a tetemeket. Időnként a lagúnák majdnem kiszáradtak.

A képződés korában a terület paleokoordinátái északi szélesség 40,1°, keleti hosszúság 19,1°, ami nagyjából a mai Albánia fekvésénél helyezkedik el.[1]

ÉlővilágaSzerkesztés

Több mint 600 fajt azonosítottak innen, köztük 29 féle pterosaurus a veréb nagyságútól az 1,2 méter hosszúságúig. A solnhofeni mészkövet az egyik legfontosabb fosszilis lelőhelynek tartják. Itt került elő az Archaeopteryx összes ismert példánya. A beágyazó mészkő finomszemű és egyenletesen rétegzett, a legfinomabb részletek is kivehetők az itt talált lenyomatokban. Annyira finom részletek, mint az Archaeopteryx tollában a pihék elágazásai, lágy részek lenyomatai vagy a szitakötő szárnyának erezete is felismerhető. Az innen származó leletek nagy része a solnhofeni múzeumban, az eichstätti Jura Múzeumban vagy a drezdai Ásvány- és Földtani Múzeumban vannak.

A bányaSzerkesztés

A rómaiak a 2. században már bányászták. Ebből a korból származik egy theilenhofeni római villa, amelyben a hidegvizes medence burkolólapjai ebből a kőzetből készültek. A 9. században a solnhofeni bazilikát burkolták vele. A Hagia Szophia 15. századi átépítése során a padlózat egy részét innen származó kőből rakták le.

A kőzet igazi karrierje azonban a litográfia feltalálásával és terjedésével kezdődött. Ekkortól a bánya a világ minden pontjára szállított tömböket. Erre a felhasználásra ugyanazok a tulajdonságok teszik alkalmassá, ami az ősmaradványanyag megőrződését is elősegítette: a finom szemcsézettség, nagyon tömör kőzetszövet és egyenletes rétegvastagság.

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Solnhofener Plattenkalk című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Wolf-Dieter Grimm – Ninon Ballerstädt: Bildatlas wichtiger Denkmalgesteine der Bundesrepublik Deutschland. (Arbeitshefte des Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege), Lipp-Verlag, München, 1990. ISBN 3-87490-535-7
  • Friedrich Müller: INSK kompakt: die internationale Naturwerksteinkartei für den aktuellen Markt. Blatt 69.3. Ebner Verlag Ulm. 1. Auflage 1997.